Kismamák, mért féltek ennyire a szüléstől?

Hát nem tudom, hogy kiszinezés e vagy sem a barátnőm, akinek a karja van lebénulva születésétől fogva, mert rosszul rángatták ki, vagy a szomszéd gyerek, aki szellemileg és fizikailag is sérült, mert oxigénhiány lépett fel a születése közben, vagy a kisfiú a szomszéd utcából, aki szintén szellemi fogyatékos (ő fizikailag nem sérült), akinek a nyakára tekeredett a zsinór és hát szintén oxigénhiányos lett, vagy egy másik srác, akire anno vigyáztam és ugyan ő szellemileg teljesen ép volt, de beszélni nem tudott, pisilni, enni, létezni segítség nélkül nem tudott.

Valószínűleg én értelmezem félre a szülés gyönyörű voltát és beszélem be magamnak, hogy nekem ez kicsit magas statisztika csak a közvetlen környezetemben.

Nem tudom miért hiszik azt, hgyo mindenki csak a fájdalomtól fél. Én spec nem félek, sőt, kiváncsi is vagyok a szülésre, de nem tudom, hogy a kiváncsiságom megéri e a kockázatot. A kockázatát annak, hogy fifty-fifty alapon a per pillanat egészséges magzatom a szülés után is egészséges marad. Főleg annak tudatában, hogy itt minálunk kitapogatják a magzat fekvését szülés előtt, ha esetleg faros megpróbálják befordítani, ha nagyon nagy sem tudják, majd kiderül, ha már eleget szenvedett a kismama, hogy érdemes e tovább kockztatni, vagy inkább vegyük ki.

Amúgy, ha a szülés olyan szép, és természetes és kockázatmentes, akkor miért kell mégis kórházba szülnünk? Most őszintén? Miért nem hozzuk világra csemetéinket otthon két krumpli pucolás között?

Én azt kérdezném meg: miért fáj egyeseknek az, hogy nem mindenki fogadja el a szülés kockázatmentes, spirituális mivoltát és inkább arra megy, ami szerint jobb a babának? Miért hiszik azt sokan, hogy csak a fájdalmat akarják megspórolni a kismamák? Bennem fel sem merül, hogy a császár fájdalom mentes lesz és gyaloggalopp, hisz ez egy komoly hasi műtét. És igen, hallottam ezzel kapcsolatban is horror sztorit, nevezetsen egyet, szemben a több 100 hüvelyi szülés miatt történt problémával.

Ezt meg már korábban is megkérdeztem: ha elfogadjuk valakinek azt, hogy azért akar császárt, mert az első szülésénél majdnem ott maradt ő is, meg a baba is, akkor miért nem fogadjuk el azt, ha valaki ezt a tapasztalatot (előrelátóan) meg szeretné spórolni?

Amúgy ennyi ellenérvet, amit itt a császár ellen felhoztál, ugyanúgy fel lehet hozni a hüvelyi ellen is.

Sokan azt is mondják, ha olyan veszélytelen lenne, akkor már ez lenne az elterjedt és mindenki császárral hozná világra a gyerekét. De ezt meglehet fogalmazni másként is:

ha annyira veszélyes lenne, akkor az orvosok nem vállalnák be, még pénzért sem. Mint, ahogy nem adnak kivizsgálatlan vért másnak, akármennyit is fizetnének érte. Persze kirívó esetek biztos ilyen esetben is vannak, de nem jellemző, míg a császár pénzért már elég alap. Azért lehet hogy az orvosok pénzéhesek, de nem hülyék... szerintem.

Még annyit, hogy az ismerettségi körben tett megfigyeléseim alapján az, hogy ki mikor kelt fel, akár császár, akár hüvelyi szülés után, és meddig lábadozot abszolút alkati kérdés.

Láttam több kismamát, aki pikk pakk felépült császár után, volt olyan, aki 2 nap múlva már kint volt a kórházból (Angliában nem cicóznak) és kutya baja nem volt, és van olyan, aki közel 2 évvel a hüvelyi szülés után is mindenféle ürítési problémákkal küzd. De vica versa is van példa, amikor császáros anyuka majdnem ott maradt és hónapok múlva épült fel és hüvelyi anyuka meg pár órával a szülés után már a gyerek után rohangált a kórház folyosóján, mert a nővérek elcipelték valahova és elfelejtették tájékoztatni miért is.

Abszolút lutri.

Szerintem a fájdalomtól való félelem a legbutább indok rá, hogy valaki inkább császárt akar, mert egyrészt hüvelyi szülésnél ott az EDA lehetősége, ami tényleg nagyon jó dolog, én is úgy szültem, a varráshoz, méh kitisztításához kaptam plusz egy kis adagot így azokból sem éreztem semmit. A császárnál OK hogy a műtét alatt nem érzel semmit, de utána fáj, és mikor már megvan a baba akkor elég korlátozottan lehet fájdalomcsillapítót szedni a szoptatás miatt. Fájdalom a császárnál is van ugyanúgy.

A másik indok amit fel szoktak hozni, hogy nem akarnak kitágulni. Na most egyrészt nem biztos, hogy valaki kitágul és tág is marad a szüléstől, másrészt ha tág is marad az ember, ez ma már egy egyszerű, ambuláns rutinműtéttel orvosolható. Én is kétségbeesve mondtam a 6 hetes kontrollon, hogy ki vagyok tágulva, mire a doktornő annyit mondott, hogy ez még hónapokig változik (és tényleg sokat javult, kb. 8-9 hónappal szülés utánig), másrészt ha utána sem vagyok megelégedve a dologgal akkor bármikor helyreteszi nekem.

Amit még fel szoktak hozni, hogy a hüvelyi szülés során több a sérülésveszély a babánál is, pl. oxigénhiány. Na most ehhez csak annyit, hogy egy jó orvos azonnal felismeri, ha gond lehet, és az embert ilyenkor 5 percen belül már műtik is. "Megelőzésként" választani a műtétet hülyeség, mert az esetek kis százalékában adódik menet közben komplikáció (persze ezek kapnak nagy visszhangot), és mint mondtam, egy jó orvos rögtön tudja hogy mit kell tennie olyankor. Ez kb. olyan indok, mintha valaki azért vetetné le a melleit, hogy ne legyen mellrákja a jövőben.

Én meg azt nem értem, hogy a szülést miért kell úgy lefesteni mintha egy csodálatos élmény lenne?? Rohadtul fáj, és csak az utolsó másodperc a csodálatos. Lehetnek komplikációk is, szerncsére ritkák, de ha ezt valaki elmeséli az miért riogatás?

Persze van aki szerncsés és neki tényleg csodás élmény, de valljuk be, ez nem túl gyakori.

Én se szülnék egyébként császárral, de nektek miért fáj ha valaki úgy szeretne??