Szerintetek ez mennyire igaz? Könnyű terhesség - nehéz szülés, nehéz terhesség - könnyű szülés.
Kb 15 eve, hogy elkezdtek a baráti körben születni a gyerekek, és az ismerôsöknel, ami mar elég szép szám, mind így volt.
Most félek, mert nekem elég könnyû terhessegem van. Ugyan feküdnöm kellett 10 hétig egy hematoma miatt, es volt amniocintézisem is, de ezeket leszamitva semmi "klasszikus" problémam nem volt. Ha nem tudnám, hogy terhes vagyok, nagyon észre sem venném...na jó, picit, mert azert aprobb nyavajak vannak, de nem elviselhetetlen v olyan, ami hatarozottan nehezebbé tenné a hétköznapokat.
Szóval kiterjeszteném a kis felmérésemet, más mit gondol errôl? Kinél, hogy volt, vagy mit latott másoknál? Mennyire jellemzô ez?
Én inkább az "átélés módja" szerint tudnám ezt csoportosítani: akinek könnyű a terhessége, valahogy szárnyakon lebeg, és mikor eljön a vajúdás nehezen éli meg, hiszen a terhesség maga jó volt.
Aki viszont végig szenvedett, annak szerintem a szülés már megváltás, és talán kevésbé éli meg rosszul az elmúlt rossz 9 hónaphoz képest.
De általánosítani nem lehet persze!
Én amúgy az első kategória vagyok. Teljesen jól voltam terhesen, semmi, de semmi bajom nem volt! Aztán jött a vajúdás, majd fél nap után megcsászároztak, mert nem tudtam megszülni egyszerűen a lányomat. Lehet közrejátszott az is, hogy mivel nagyon jól éreztem magam, sokkolt a vajúdás, és nem tudtam megfelelően koncentrálni.
Na meg persze gondolom mindez genetika is.
2.nak igaza van...akinek könnyű a terhessége annak nagyon nagy kín lehet a vajúdás...így voltam én is, könnyű terhesség,aztán gyors szülés(7-8óra)És mégis lelkileg tökre megviselt.
Viszont most a 2.terhességem még könnyebb volt,még szülésem napján is 1,5 órát csatangoltam 2 éves fiammal és a szülés egy álom volt, ha lehet ilyet mondani:)Igaz rohadtul fájt, de mikor beértünk a kórházba 45 perc volt az egész:)Éjjel szültem, aznap délután már ülve az ölemben ölelgettem a 2 évesem:)
Szerintem lehet benne valami.
Nekem első terhességem.Borzasztóan nehéz volt.
A 16. hétig hánytam,éjjel-nappal,semmi sem maradt meg bennem,fogytam 10 kilót.
A hányinger,émelygés,szédülés,gyomorsav végig kisért
a 9 hónapon át.A vége felé már aludni sem tudtam,enni se.
Minden rossz volt,nem szerettem terhesnek lenni.
Mégis a szülésem nagyon könnyen ment.6 óra alatt spontán szültem,szinte fájdalom nélkül.Nagyon pozitív élmény maradt.Már a szülőszobán azt mondtam,hogy bármikor ujra szülnék,csak terhes ne legyek megint! :D
Nekem nem jött be ez vagyis ellenkezője volt eddig.
1.terhesség minden klasszikus tünet 12 hétig hányás puffadás mellfájdalom, majd pár nyugodt hét és gyomorégés brutál hátfájás vizesedés, uh-kon is volt aggódni való, amniocentézisünk is volt, és a szülés és marhára fájt rosszul éltem meg elhúzódott a kitolási szak és nem húzódott össze a végén a méhem ami miatt a műtőben kötöttem ki.
2. terhesség álom, semmi bajom nem volt el se hittem eleinte hogy terhes vagyok 2 órás álom szülés gyors regenerálódás.
3. terhesség eleinte hányás, émelygés,hányinger, de aztán később egy kis gyomorégésen kívül nem volt más, a szülés is az első és a második közé tehető mind hosszban, mint nehézségben.
Köszönöm az eddigi válaszokat.
Hát elég vegyes...végülis az pozitiv, hogy van remény arra, hogy talán a szülést sem fogom nagyon megszenvedni...azért továbbra is izgulok. :)
Várok további válaszokat is. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!