Miért olyan nagy baj, ha valaki császárral szül?

Szerintem minden esetben az a legfontosabb, hogy a baba és az anyuka egészségesen vészelje át a szülést. Ha ehhez császár szükséges, az teljesen rendben van.

Én hüvelyi úton szültem, könnyű volt a szülés, így ha jön a következő, hacsak megoldható, azt is úgy szeretném.:)

Anyum viszont mesélte, hogy annak idején, amikor az öcsémmel vajúdott (pedig a fájások kezdete után 2 órával már "össze volt varrva", szóval az öcskös nagyon igyekezett), szólt az orvosnak, hogy császárt szeretne, mert velem annak idején 14 órát szenvedett, nem voltam kellemes emlék.:D Ehhez még hozzájön az, hogy én 3250 grammal születtem, az öcsém pedig 4600 grammal és 62 centivel... Az orvosa erre csak elmosolyodott, és annyit mondott, hogy "Erős asszony maga, ha nem muszáj, nem császározunk.". Anyum imádja ezt az orvost, és én ugyan nem nála szültem, de évekig volt a nőgyógyászom.:)

Nekem mindkét fiam életét, mentális egészségét a (programozott!) császár mentette meg... Az első fiamnál két napos túlhordás után még meg sem fordult a fejemben, hogy nem természetesen fogok szülni. Aztán egy vizsgálat során kiderült, hogy teljesen elöregedett a méhlepény, és a víz is kezd zavaros lenni, de a fiam nem tud beilleszkedni a szülőcsatornába "vmi miatt". Előrelátó orvosomnak hála, azonnal császárra írt ki, és én először (tapasztalatlan először szülőként, az ilyen császáros misztériumok miatt) próbálkoztam, hogy nem lehetne-e mégis természetesen megindítani..? Csak annyit mondott, bízzak benne... aztán műtét közben derült ki, hogy a kisfiam annyira "bebábozódott" (szó szerint!- 4x a nyakán, a vállán, az egész törzsén, lábain össze-vissza a köldökzsinór), hogy az akadályozta szegényt, már rég elindult volna, ha tud.. még a műtét alatt is hallottam, ahogyan el voltak borzadva az orvosok, mennyi idő kellett kiszabadítani a "fogságából". Belegondolni sem merek, mi van, ha megindítják természetesen, és elakad, vagy megszorul...

Aztán második fiam az első császárnak és a "már császározott mamák után császárpárti orvosomnak" köszönheti az életét. Ugyanis Ő pedig valódi ! csomót kreált a köldökzsinórra, amit a mai napig emleget, hogy a szerencse fia, mert ha elindult volna a szülés (uh-n nem látszódott ez), akkor meghúzódik a csomó, és teljesen elzárta volna az oxigént.....

Szóval császárellenesség ide, szülésélmény oda, én bizony akkor lettem volna "szomorú", ha mindez nem így történik velem...