Miért olyan nagy baj, ha valaki császárral szül?

Ez fura dolog,de nekem is szembe kellett nézni a dolgokkal. Első babánkat vártuk. Nagyon-nagyon-nagyon akartam hüvelyi szülést, nem is gondoltam a császárra. Persze nagyvonalakban képbe voltam, de a hüvelyi szülés minden pici részletére próbáltam készülni. Engem az nyugtatott meg ha felkészültnek, és tájékozottnak hittem magam....Szülésfelkészítőre jártunk a férjemmel minden hónapban, fogadtam szülésznőt, sokat voltam szülőszobán,mert a végén csak fekve engedet a kisfiam az nst-t stb.... Aztán csak nem akarózott kibújni, már 41 héten is túlvoltunk szenvedtem már nagyon aug közepe stb.. Fogadott dokim nem volt, így minden ügyeletes vizsgálgatott na majd ő kicsalogatja a gyereket, végül egy doki azt mondta ennek a gyereknek már kinn kéne rég lennie, valami nem ok... ott feladtam minden reményem és nem érdekelt ,hogy hogy csak kinn legyen egészségesen. Ott hibáztam nagyon nagyot, mikor elképzetem milliószor ahogy kibújik, együtt leszünk a szülőszobán 2 órát, csak 3-asban, és büszke leszek, hogy sikerült megszülnöm, hogy látom a férjem arcát mikor először látja a fiát.... stb..stb... hát ehhez képest, indítottak,de semmi nem történt majd megcsászároztak, nem láttam szinte semmit a fiamból, a családom kinn a folyosón látta a kicsit, annyian voltak szülőszobán, hogy rögtön a kórterembe toltak vissza,majd aznap este beteg lett a fiam ,lekerült a neonatológiára... semmi,de semmi nem úgy történt, ahogy elképzeltem...más tologatta a gyereket nekem meg adtak egy látogatási rendet mikor mehetek a babámhoz.... aztán elkezdtem magam hibáztatni, hogyha sikerült volna megszülnöm, biztos nem betegedett volna meg. Úgy éreztem magam a nem megélt élmények miatt mint akit kiraboltak. Hónapokig nem tudtam a dolgokat megemészteni, majd jöttek a kedves rokonok, és közölték milyen jó nekem, nem kellett a szülést végigszenvednem.. stb mert ez nem szülés,mert kiműtötték a gyereket belőlem, még anyukám is ezen az állásponton volt.... tehát ezt fel kellett dolgoznom. Persze meggyógyult a gyerek, és úgy feküdt bennem, hogyha végig vajúdom amit kell, akkor se tudtam volna megszülni, mondta a szülésznő műtét közben... de egy tuti a következőnél semmit nem akarok elképzelni, és semmire nem akarok számítani... Bár akár milyen fura ,már nem szeretnék hüvelyi szülést. Már tudom mivel jár egy császár... Hát ennyi...

Azért szomorkodik utána,mert nem készült fel lelkileg a császárra.Minden kismamának tudnia kellene,hogy BÁRMIKOR és BÁRKINÉL előfordulhat,hogy műteni kell,a terhesség alatt erre is fel kell készülni.A szülés pedig nem csak rólam szól,nem az én igényeim számítanak,első a baba egészsége.Két hüvelyi szülésem után lett egy császáros harmadszorra.Sokkal könnyebb volt,bár mindegyiket így szültem volna...

Akkor én ezek szerint "ősanya vagyok" :).Minden erőmmel azon voltam, hogy elkerüljem a császárt. Sikerült is. 4430 gr, 60 cm volt a fiam. Nem bántam meg. Örülök,hogy meg tudtam szülni. Jobb a babának, ha természetes úton születik, és az anyának is a szülésélmény. Persze, nem azokra a császárokra értem, ahol muszáj! Azt nem fogadom el, ahol rinyálás miatt megy valaki ebbe bele.

Nem baj, és szerintem nem is mindenki szomorú miatta, csak aki mindenáron a hüvelyi szülésre készül valamilyen okból. Azt viszont sose fogom megérteni, ha valaki csak úgy, valós egészségügyi indok nélkül akar császárt. Mert nem fáj kevésbé, csak máskor/máshogy (ráadásul a hüvelyinél ott az EDA lehetősége), ugyanúgy kap az ember egy csomó gyógyszert császár előtt/alatt/után mint a hüvelyi szülésnél, és hát hogy tönkremenne a szexuális élet, nem tudom, biztos van olyan aki nagyon kitágul, de ezt az állapotot egy elég kicsi műtéttel helyre lehet állítani, másrészt nem egy császáros panaszkodott már itt, hogy szülés után hónapokig fájt neki a szex, és nem, nem a sebe, hanem a hüvelye fájt. Csak hát sajnos a már szült nők sokszor ijesztgetik a terheseket mindenféle horrortörténettel, így sokan eleve úgy indulnak neki a terhességnek, hogy félnek a hüvelyi szüléstől. Mert úgy veszem észre hogy sajnos divat egyrészt felüllicitálni egymást, hogy kinek fájt jobban, ki "károsodott" jobban, másrészt viszont ha te azt mondod hogy neked nem is volt olyan rossz akkor meg azért néznek rád úgy mint a véres rongyra, mert irigykednek, hogy neked miért volt könnyebb.

Az olyan emberek miatt mint a 2 es....

Tudtam, hogy valami elvetemült le fog pontozni! hát csak tessék! menjetek, és császároztassátok magatokat, nehogy a természetet hagyjuk dolgozni!

nem irigykedni kell, meg lepontozni, mert valakinek pozitív élménye volt!!

13,16,17 vagyok. Nekem igenis életem egyik legszebb, ha nem a legszebb és legnagyobb sikerélménye volt a szülés! Lehet megkövezni :)), mert pozitívan álltam hozzá és pozitívan éltem meg, és igen, a szerencse is társamul szegődött. Nem kiabáltam, hogy jaj de fáj, hanem inkább a helyes légzésre tartogattam a levegőt, így nem is fájt annyira, csak a vége felé.

Utolsó vagyok még: mindenki császárt jósolt:orvos, szülésznő, mert hát mekkora már a hasam, túl is hordtam, és nem is szállt le a hasam. És a vajúdás alatt mondtak egy technikát, hogy ezzel talán sikerül, hogy leszálljon, és együtt működtem mindenben, le is szállt. A tágulás is, mint a légzés, egy olyan dolog, amit egy nő nagyon tud pszichésen befolyásolni stb. nem mondom, hogy minden felett van uralmunk a testünket illetően, de annál sokkal több dolog felett, több izom felett, mint amit sokan hisznek. ÁÁ, most már ki fognak itt végezni, úgyhogy uff én beszéltem :).