Császárom lesz és rettegek - írnátok valami biztatót?

Nekem 2 császárom volt.És minden rendben volt.Egyikünk sem törődött össze,nem voltak fájdalmaim.Pozitív az volt,mikor kivették a babát és felsírt,rögtön megmutatták.

Borzasztóan nézett ki,de az enyém volt.Azőta nagyon szép gyerek lett belőle.Egy a lényeg,hogy epidurálnál,nem szabad felemelni a fejed,csak fordítani 24 óráig.Másnap már sétáltam,1 hét múlva már nem is éreztem semmit,6 hónap alatt teljesen elhalványodott a seb.Így én 100 gyereket is szülnék.Nekem a terhesség volt borzasztó,6 hónapot feküdtem kórházban.

Tudok emelni,szaladni,semmi bajom nincs.

nyugi,neked is így lesz.

Szia!

Nekem 1 császárom volt, nyáron lesz a második. Én is nagyon féltem tőle, tervezett császár lett volna, de végül 2 nappal előbb megindult magától. Attól a pillanattól kezdve, hogy elfolyt a magzatvizem, nem tudom máshogyan megfogalmazni, de módosult tudatállapotba kerültem: Néhány óra és a kezemben tarthatom!!! :) A férjem, az asszisztensek és az altatóorvos sem értették, hogy miért mosolygok folyamatosan...

Műtét közben (ébren voltam) is csak erre gondoltam, valahogy kizártam minden rosszat és csak a picimre koncentráltam. Soha nem felejtem el, mikor kiemelték őt és megmutatták... :)

Egy nehéz mozzanat volt, néhány perccel azután, hogy kiemelték a babát (másoktól is hallottam ilyet), mintha nehezen kaptam volna levegőt. Biztosan a tüdőm visszarendeződött az eredeti helyére vagy vmi ilyesmi, na akkor megijedtem egy kicsit, de rövid időn belül elmúlt és altatóorvos végig figyelt, beszélt hozzám, éreztem, hogy vigyáznak rám.

Utána nekem csak néhány órán át nem volt szabad felemelni a fejem, úgy rémlik, 6 óra lehetett. Könnyen kibírtam, azért voltak fájdalmaim, de kaptam érzéstelenítőt, nem volt vészes. A felkelés nem volt egy leányálom, kérd, hogy segítsenek, ha amúgy nem tennék. Lassan, óvatosan oldalra fordulsz, feltornászod magad ülő helyzetbe és átkarolod a hasad, majd úgy állsz fel. Az első a legrosszabb, a többinél már rutinos leszel. Nem a fájdalom volt benne a legrosszabb, hanem kellemetlen, mintha a hasfalad nem tartaná meg a szerveidet.

Nekem az egészből a legrosszabb élményem, hogy hajnal 3-kor született a babám és csak du. 1-től lehetett velem rendesen. Meg a bunk* csecsemős nővérek....

Remélem nem rémítettelek meg még jobban, azért írtam le a kellemetlenségeket is, hogy ne érjen váratlanul, nekem jól jött volna, ha tudom.

Összességében csodálatos élmény volt, ne aggódj, minden rendben lesz veletek! Boldog babavárást és még boldogabb anyaságot!

Nekem is császárom volt, magzatvíz elfolyt, de fájások még oxitocinnal sem jöttek meg. Amíg vártunk a műtétre, a többi szülőszobából IRTÓZATOS hangok hallatszottak (front volt, 20-30 percenként jöttek a babák). Ezen a ponton nem is bántam már, hogy császár lesz. A babának hidd el, nem lesz baja, egy egész felkészült s ereg várja odakinn (császárnál kötelező neonatológus jelenléte is, akire persze nem lesz szükség, de jó tudni, hogy ott van).A műtétből semmit sem éreztem, csak az elején volt kb fél percig kellemetlen a szuri, de nem kibírhatatlan vagy ilyesmi.A baba 9-es apgarral született, azonnal megmutatták, illetve amikor visszavittek a műtőből a szülőszobába, már ott volt a férjemnél, és utána végig velünk volt(Bp, Bajcsy). A mozgás aznap szörnyű volt az ágyig a folyosón, plusz éjszaka kimenni wc-re, de másnap már az is jobban ment. Felkelni, lefeküdni pár napig még gáz, járkálni tűrhető. Összességében végül nem bánom, hogy császárom volt, a lényeg a gyönyörű, egészséges kislányom.

Szóval nyugi!!!

Én is császáros vagyok. nekem 7 hete volt a 3. császáros szülésem.

Engem mind a 3-szor altattak ezért az érzéstelenítésesről nincs tapasztalatom. Viszont az egész többiről van.

Hiába volt már ez a 3. császárom, mégis úgy remegtem mint a nyárfalevél már a műtő előkészítőben, hiába simogattak, nyugtatgattak én csak nem tudtam ellazulni.

Az előkészítőben leborotválnak kicsit ahol a vágás helye lesz, kapsz katétert és infúziót. Én a katétertől féltem hogy fájni fog stb. de szinte nem is éreztem amikor felrakták.

Aztán irány a műtő. Én is hasonlóaktól féltem mint te, meg úgy egyáltalán attól a tudattól hogy ki vagyok oda terítve nekik mint egy darab hús és felvágnak... Meg hogy a babám még jó nagyokat ficánkolt bennem és 1 perc múlva már ki is kapják hogy ez milyen megrázkódtatás lesz neki stb. Meg hogy ne kapjak túl sok altatót miatta mert neki az nem lenne jó.

Engem muszáj volt altatniuk egy speciális gyógyszer és injekció miatt amit végig szedtem a terhesség alatt.

A műtét utáni felkelés sokban függ attól, ki hogy áll hozzá és a fájdalomküszöbödtől is. Én az első 2-nél iszonyat rosszul viseltem, volt hogy el is ájultam amikor fel akartak segíteni az ágyról.

Most viszont annyira egyszerűen ment, na nem fájdalommentesen de minden gond nélkül. Emlékszem én még azt is megkérdeztem a nővértől hogy ugye nem fog szétnyílni a vágásom az erőlködéstől :-)

Szerencsére nekem csak pozitív emlékeim vannak az egészről. Természetes hogy félsz ha még a műtét előtt állsz. De hamar túl leszel rajta és egy szép emlék marad.

Sok sikert!

Az lemaradt a link után,hogy a 14. válasz az enyém! :)

Az ismeretlentől való félelem a legrosszabb,hidd el nem lesz olyan szőrnyű!:) drukk drukk neked is!

Én egész terhességem alatt császárt szerettem volna,és végül muszájból így is lett.

Míg sikerült beadni normálisan sokadszorra az érzéstelenítőt,az nem volt kellemes,mert többször megböktek,rossz helyen. Utána el is szédültem és hirtelen hánynom kellett,de szóltam,így infúzión keresztül kaptam rá gyógyszert és oxigén maszkot. Én végig gyengének és kábultnak éreztem magam,de csodás volt,mikor szóltak,hogy figyeljek,mert kiveszik és megmutatják nekem a fiamat.

Műtét után 12órán keresztül nem kelhettem fel. Az első felkelés egy rémálom,sosem fogom elfelejteni. Én túlsúlyos vagyok,így a zsírpárnák miatt nekem dupla annyira fájt. Ma 10 napja..de még mindig nehéz minden...persze most már nem annyira,mint az elején...és most már itt van a gyönyörű kisfiam,aki kárpótol minden fájdalomért!!!!

Neked pedig kitartás!