Programozott császárom lesz, nehéz ezt elfogadnom. Szerintetek ez butaság?

Remélem sikerül megnyugtatnom egy kicsit :-)

Nekem azért lett a vége császár, mert nem tágultam rendesen (sehogy) és a fájásaim nem voltak elég erősek.

Semmivel sem érzem magam kevésbé anyának, mint aki hüvelyi úton szült. Ébren voltam a császár alatt és ugyan nem tudtam megfogni a babámat, de felemelték és egymás szemébe néztünk, mint akik már rég ismerik egymást :-) csodálatos érzés volt. Szerencsém volt, mert nekem nem volt igazán fájdalmam utána, oké kicsit lassabban mozogtam, mintha nem lett volna hegem, de pl. 1 héttel utána már semmi nem volt. Este szültem, reggel megkaptam a kisfiam és onnantól kezdve csakis én láttam el, nem volt szükség segítségre. Pedig utolsó nap már fájdalomcsillapítót sem kaptam/kértem. Szóval szerintem nem olyan gáz a császár.

Ha valaki attól tartja magát "jó anyának", hogy hüvelyi úton szülte a gyerekát, hát legyen.

Én attól, hogy az életemet adnám érte és a világon mindennél jobban szeretem :-)

Nem attól jó anya valaki, hogy hüvelyi úton szül, hanem ha a gyermeke egészsége érdekében a lehető legkisebb kockázattal járó megoldást választaja.

Valaki egyszer linkelt itt egy történetet.

Anyukának az első szülése császármetszéssel volt.

A másodikat mindenáron hüvelyi úton akarta megszülni, hiába próbálták lebeszélni róla a dokik. Fájdalomcsillapítót sem akart elfogadni. Több mint 30 órát vajúdott. A baba nem maradt meg, és ő is majdnem meghalt, mert szétrepedt a méhe.

Külső fordítással próbálkoztatok? Vannak dokik, főleg az öregebbek, akik vállalnak faros szülést első gyereknél is. NEkem a program(!!!) császár nagyon erős és inkább lustaságra gondolnék, ugyan, miért ne indulhatna meg a szülésed, hogy egy picit vajúdj és a babád akkor jöjjön világra, amikor szeretne? Programcsászárnak az az egészségügyi oka alapesetben, ha már volt több császárod és félnek attól, h a vajúdástól megreped a heg.

Ha ennyire csalódott vagy, még nem késő orvost váltani, én a faros baba miatt az István kórházat ajánlanám.

Pénteki napon született a babám sürgősségi császárral, hétfőn már otthon boldogan szoptattam.

Fáj, igen, nagyon fáj az első órákban, napokban de a lényeg, hogy ne hagyd el magad. Minden felülés, felkelés könnyebb, mint az előző :)

ÉS A LÉNYEG: ne hallgass azokra, akik szerint nem válsz császárral igazi anyává, nem éled át a szülést, stb.stb. BUTASÁG!

Boldog babázást!

15 hós nagyfiú anyucija

Nekem normál szülésként indult, de mivel nem tágultam, és a pici szíve nem jól reagált az oxi-ra, ezért maradt a császár. Ahogy megszületett, meghallottam a sírását, és már oda is hozták a fejemhez, hogy lássam. Utána elvitték tisztába rakni, majd visszahozták hozzám a szülőszobába, és 2 órát együtt tölthettünk (és már cicire is tette a szülésznő, hogy ismerkedjünk). Délután született, este 9-kor már hozták is, hogy szoptathatom.

Nekem nem volt nagy fájdalmam a sebem miatt, egy nővérke kedvesen megmutatta, hogy forduljak az oldalamra és toljam fel a kezemmel magam ülő helyzetbe, így nem terhelem a sebet. A csípődet pedig húzd magad alá, amikor felállsz és sétálsz.

Semmivel nem tartom magam kevésbé jó anyának, mint az aki hüvelyi úton szüli a gyereket. Sőt! Én a baba egészsége miatt vállaltam a császárt! És már 7 hónapja boldogan élünk együtt!

Nem vagyok császáros, de soha nem ítélnék el ezért senkit. Sőt nagyon haragszom azokra, akik ilyet tesznek. Az unokahúgom a mai napig gátlásokkal él emiatt, mert mindkét gyermeke így született, és szegény nem tudott szoptatni sem. El tudod képzelni miket kapott.

Minden esetre nem attól lesz anya valaki, hogy hogyan születik meg a babája, vagy hogy hogyan eteti. A dolog ennél bonyolultabb.

Ne keseredj el! A fájdalmat egyébként mindenki másképp viseli. A kórházban a szobatársam császárral szült, de 3. napra már jól volt, és ügyesen ellátta a babáját.

Mellesleg 5 év múlva senkit sem fog érdekelni hogyan született a pisi. Sok boldogságot, és jó egészséget nektek!