Programozott császárom lesz, nehéz ezt elfogadnom. Szerintetek ez butaság?

Először is, nyugi! A császár is a szülés egyik módja, szerencsére, mert így a baba és a mama egészsége is biztosított. Az ismerőseidről annyit, hogyha probléma lett volna a szülésüknél, és császár lett volna, nem lenne ekkora szájuk vagy történt volna valami a babával....Szóval én lecserélném őket, mert fejben van náluk némi probléma!

Nekem ismerősömnek is faros babája volt, az egyikőjük egy rutinos öreg dokinak köszönhetően megszült hüvelyi úton, első babát, DE: a kórházba úgy ment, hogy perces fájásoknál már ujjnyira nyitva volt! és a baba 2850 grammal született, tehát nem volt nagy baba, a faros szüléshez nagy szaktudás és speciális ágy kell.

A másik ismerősömnél elfolyt a magzatvíz, de itt az a szokás, hogy ha faros a baba, akkor is vajúdnod kell (ha magától beindul úgy, ha nem, akkor oxitocinnal) mert élettanilag jót tesz a babnak és a mamának is, olyan hormonok szabadulnak fel, amik egy programcsászárnál, vajúdás nélkül nem. A dokiddal egyeztess szerintem, hogy hagyjon vajúdni és úgy toljanak a műtőbe! Nekem indított szülésem volt 40+6 napra, semmit nem tágultam, fájdalommentes szülésem volt, végig röhögtünk a szülőszobán, majd 8 óra után megcsászároztak és megszületett a kisfiam. Életem legszebb élménye volt, ne befolyásoljon más véleménye, akik valószínűleg ezzel próbálják egyéb kudarcaikat elfedni, hogy bezzeg, ők hüvelyi úton szültek....na és? Majd 20 év múlva kiderül, milyen ember lesz a gyerekükből, de ezt nem a szülés módja fogja eldönteni! Fel a fejjel!

Jó tanács: ne várd meg műtét után, hogy fájjon a sebed: csöngess a nővéreknek és sírd ki mindenáron a fájdalomcsillapítót, úgy jobb lesz, mire fel kell kelned, ne rajtad spóroljanak, nagyon fájna különben. Szívószál legyen nálad és nagyon sokat igyál az első 12 órában, fekve is! Kérd a nővéreket, hogy 2 óránként tegyék mindkét cicidre a babádat! Minden rendben lesz, ne félj!

Szerintem mellé ment ez a beszélgetés. Kérdező nem arra kíváncsi, hogy "anyább-e" valaki, aki így vagy úgy szül, és ez nem is kérdés, mert aki kilenc hónapig hord egy babát, abból anya lesz, mindegy, hogyan szüli meg.

Inkább arra kíváncsi, hogy lelkileg hogyan lehet feldolgozni azt, hogy másra készültél. A császár "ugyanannyira szülés" szerintem, de sokkal nagyobb beavatkozás a testünkben, mint a hüvelyi szülés. És itt nem is az a kérdés, hogy melyik fáj jobban, vagy melyikből gyorsabb/lassabb a felépülés, hanem hogy az egyiknél aktív résztvevő az anya, a másiknál inkább passzív. (És itt a programozott császárra gondolok, és azon belül is arra az esetre, amikor még vajúdni sem hagyják az anyát).

Szerintem próbáld a pozitív oldalát nézni, most még van egy kis időd felkészülni az egészre, míg ha sürgősségi lenne, akkor az egész derült égből villámcsapás.

Segíthet, ha pontról pontra informálódsz, hogy mi és hogyan fog történni, és bízd rá magad az orvosodra.

Képzeld el, hogyan fog történni, és hidd el, hogy ez lesz a legjobb a számotokra. És végül, tudd, hogy egy következő babát szülhetsz még hüvelyi úton is.

Szép szülést Neked és jó babázást!

3 gyerekes anyuka

nem azt kell nézni h ki hogyan szül,hanem a végeredményt!:)

szóval nyugi!:)

én is császáros vagyok, és fel nem fogom, miért kell ebből ügyet csinálni, engem ez sosem érdekelt, aki meg lenézi a császárost, azt a tudatlansága miatt csak sajnálni tudom, nem jókedvünkben feküdtünk kés alá, hanem a császár életet ment! és aki ezzel nincs tisztában, azt elmehet a búsba.....

én örülök neki hogy császár lett, mert akkora feje volt a kisfiamnak, hogy már a 36. héten meghaladta az átlagos születési méretet! bele sem merek gondolni, mi lett volna velem alul, ha nekem ezt a buksit ki kell nyomnom

nem kell tőle félni, az első felkelés fájdalmas, meg utána pár napig nehéz felülni, de nagyjából ennyi a hátulütője a dolognak,

és lesz egy egészséges babád, azt hiszem, ez a legfontosabb!

A kislányommal 16 órát vajúdtam, a kínok kínját álltam ki, mégsem tágultam semmit. Megváltás volt a császár, és nem mondhatnám, hogy nincs szülésélményem. A másodikkal viszont progis császárra készültünk a fekvése, és az előzmény miatt, aminek én örültem is. De valahogy mégsem tudtam elképzelni, hogy nem indul meg, nincs vajúdás, és akkor születik, amikor mondják...de elfogadtam, mert ez volt a legésszerűbb megoldás. Mit tesz a sors, nem engedték a császárt, mert túl sok van belőle, azt mondták, várjuk meg a 40. hét végét, hiába voltak már fájásaim. Erre másnap levált a lepény és sürgősségi császár lett a vége. Nem kívánom senkinek azt az érzést, hogy úgy altatják el, hogy nem tudja, élni fog-e babája, amikor felébred a műtét után...

Szóval én voltam a világ legboldogabb anyukája, amikor végre megölelhettem a fiamat!:) És tényleg nem akkor született, amikor mondták, hogy na most.:)

A végeredmény 2 egészséges gyerek, a felépülés valóban hosszabb, bár nekem a 2. után nagyon könnyű volt. Fel a fejjel!:)