Félek a szüléstől, valóban nagyon szörnyű?

Nem kell töle félni.Legyél vele tisztában hogy igen is fáj,de sokunk kibírta már.

Meditálj,sétálj nagyokat.

Mikor a picidet megpillantod mindent elfelejtesz.Ez tényleg így van.Nekem 38 órás szülésem volt,nehéz,de ma´ra szinte nem is emlékszem rá. :)

Most úton van a kistesó. :D

A tények: (az én esetemben)

Nagyon fájt, kapaszkodtam a párnába minden fájásnál.Nem kiabáltam,nem is lett volna erőm!Sokan írják gondolj a babára én próbáltam is de még az agyam is leblokkolt!Egyfolytában arra gondoltam nemsoká vége, erőt gyűjtsek, mindjárt jön a következő fájás.

De kicsit hosszabb várakozás után kijött az én drága életem.És még mosolygott is!Rögtön szültem volna mégegyet!

Így van: fáj, de kibírható!

Minden görcsnél és fájásnál arra gondoltam, hogy ennyivel is közelebb vagyok hozzá, hogy végre megölelhessem... Nekem ez a pozitív hozzáállás segített és egyáltalán nem találtam "szörnyűnek".

Meg az is jó volt, hogy előtte sokat olvastam magáról a folyamatról, és így tudtam, hogy mikor mi történik velem, melyi kszakaszban vagyok, mi várható. Így számomra nem volt olyan ijesztő az egész, és igyekeztem bízni magamban, meg a babán, és hogy a természet tudja a rendjét ennek.

Azonnal szültem volna a következőt, ha lehetett volna :D

Szia!

Én se kertelek, ez az "anyák kínja", és nem csodálkozom, hogy csak mi, nők tudjuk elviselni :D

DE. amikor rád teszik maszatosan, mindennel együtt, és ott sírdogál, akkor megnyugszol és tudod:ő a "munkád" gyümölcse! :))

Amikor már jönnek a fájások nem is fogsz ezen gondolkodni.Ott szerintem, (én legalább is)már azon leszel hogy túl legyél rajta és láthasd, foghasd azt a kis "csodát"aki 9 hónapig benned volt, akihez nap mint nap beszéltél, simogattad,vártad....

Az én kicsi manóm most 4 hónapos,16 óra vajúdás után toltak a műtőbe de most már csak a jó dolgokra emlékszem:).Így leszel Te is!Meglátod:)