Ki szült császárral? Nagyon szörnyü?

Én jól tűröm a fájdalmat, de nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz felülni, felállni, egyáltalán létezni....tudid mikor lett könnyebb? Amikor behozták hozzám a babámat!! El is felejtettem, hogy fájok, nem azzal foglalkoztam, csak azzal, hogy a kicsikémet el tudjam látni. Olyan kórházban szültem, ahol egy szobában voltam a babámmal. Tök jó, különben biztos nem szedtem volna össze magam ilyen hamar.

De...olyan is van, aki nagyon könnyen veszi. Nem tudhatod, neked milyen lesz.

Komplikáció miatt lett császárom, előtte nagyon féltem tőle, és el sem tudtam képzelni, hogy ne tudjam megszülni a lányom természetes úton. Aztán mégis császár lett.

De bevallom rosszabbra számítottam. Na nem mondom, hogy az első 1-2 nap kellemes, de ki lehet bírni. Nekem a lelki oldala volt nehezebb, mert nem tudtam egy ideig feldolgozni, hogy nem volt komplikációmentes a szülés. De már megbékéltem ezzel, úgyhogy ki lehet bírni. Most már azt gondolom, hogy az orromon is kiszedhetik a gyereket, nem ez számít, hanem az, hogy hogyan éled meg az anyaságot.

Mint, amit az utolsó írt (12:09-es): én is lelkileg küszködtem ezzel, mert én is azt hittem hogy csak és kizárólag természetes úton fogok szülni. Hát nem sikerült. De mindegy is, nem volt olyan rossz, mint gondoltam. Hamar felépültem, már nem érdekel, hogy császároztak. Persze jó lenne megélni egyszre még a természetes szülést is, de nekem az a fontos, hogy lányom ép és egészséges.

A vágásom bikinivonalban van, kb. 15 cm, és az idő múlásával egyre halványabb, csak egy csík, de igen, azért ott marad a nyoma.

Én is császárral szültem, szintén szemműtét miatt, ill. a babám farfekvéses volt.

Nekem a legkellemetlenebb a katéter felhelyezése volt (nem fájt, kellemetlen volt), a műtét után az érzéstelenítő hatását követően, ha minden rendben van, akkor kaphatsz fájdalomcsillapítót, legjobb, ha nem gyógyszert, hanem injekciót kérsz, mert az gyorsabban hat. Nekem műtét után nem akart visszahúzódni a méhem, így nem kaphattam görcsoldót. Nem volt kellemes, de ki lehetett bírni. Amikor már felkelhettem, kicsit húzódott a seb, de a varrat kiszedése után, már az sem okozott gondot.

Egyébként mint már valaki korábban írta, a pici babád látványa kárpótol mindenért. Lehetetlen a babával betelned, próbálsz érte mindent megtenni, össze kell szoknotok egy családdá, nem is lesz időd majd a fájdalommal foglalkozni.