Ki szült császárral? Nagyon szörnyü?

nekem 15 cm-es a vágás, 2 császárom volt. Az első után elég virgonc voltam, simán szaladgáltam a folyosón, nekem nem fájt a seb sem, igaz, hat hétig hordtam haskötőt, ezt gyógyszertárban lehet kapni.

2. alkalommal már nehezebb volt, de nem a fájdalom miatt, hanem mert összenövések voltak az előző császár miatt, és nagyon-nagyon fáradt voltam és hányingerem volt. Mindkét alkalommal spinális érzéstelenítés volt, nem fájt semmi, csak a rángatást éreztem.

Tejem is volt, nagyon sok, első héten fejtem is.

Emelni viszont a babánál nehezebbet nem szabad és tényleg kíméld magad utána, amennyire lehet. Nekem jobban bejött, hogy császár lett a szülés vége, talán mert előtte sokat vajúdtam...

Kérdéseid nagy része alkati kérdés: pl. hogy mennyi ideig fáj, mennyire visel meg téged, mennyire múlik el a heg, mennyire lóg a hasad utána.

Én is császárral szültem, és újból arra készülök. Igazából örültem, mikor a dokim megnyugtatott, hogy a 2. babámnál meg sem próbálja a síma szülést, eleve császározni fog. Nem mondom, hogy nem fáj, az első felülés a legrosszabb, de sokat javul a helyzet, amint megtanulod, hogyan kell felülni az ágyban (mivel a hasizmot is vágják, nem tudsz izomból felülni, csak ha oldalra fordulsz és a kezeddel nyomod fel magad ülő helyzetbe). Nem érzed azt az emberfeletti fájdalmat, mint síma szülésnél. Nem nem viselt meg lelkileg, magasról letojtam, hogyan szedték ki belőlem a babát. Számomra a születés nem egy csodás élmény, csak egy köztes állomás a gyermektelenség és a baba megléte között, egy szükséges rossz, amin túl kell esni. Innentől kezdve ha nem muszáj, nem csinálok magamból mártírt, hogy én átélhessem a szülés fájdalmait bármi áron. Túl akarok lenni rajta, és ha az egészet átalszom (engem altattak), az a legjobb az egészben.

Műtét után másfél héttel már unatkoztam (anyukámnál voltam, nem kellett főzzek, takarítsak, de már odaálltam rántott husit sütni, hogy lefoglaljam magam), 2 hetesen végigtakarítottam a házat, 3 hetesen tüzifát hordtam (csak módjával persze, de jót tett a mozgás). Van, aki gátvágás után 2 hétig csak úszógumin tud ülni, szóval az sem mindíg leányálom. Aztán meg a nemiszervemet semmilyen attrocitás nem éri, nem érzem magam úgy, mintha nőiességemben elvesztem volna. A vágás mélyen van, kétrészes bikinit simán fel lehet venni. Nekem nem túl szép, kicsit vastag az egyik fele, de a színe már kifehéredett.

Mindemellett pedig igazából én sokkal több szörnyűséget hallottam a természetes szülés miatt (agyvérzés, beszorult a szülőcsatornába, vákumozás, gátvarrás, stoppolás, nyakára tekeredik a köldökzsinór és szülés közben fojtja meg, stb), mint császár miatt, ahol általában a legrosszabb a katéter és esetleg megvágják a babát. Veszélye, (nagyon-nagyon) ritka esetben, hogy anyukának valami baja lesz, elvérzik, esetleg átvágnak valamit, amit nem kéne. De igazából bármennyire is sután/hülyén/drasztikusan/morbidul hangozzék, szülés közben mindegy, mi lesz velem, csak a gyermekem egészséges legyen, ha velem valami történik, az apja és a nagyszülei szeretetben, egészségben felnevelik, minthogy egy szellemi/testi fogyatékos gyermeket kelljen nézni egész életen át.

Ezek az én gondolataim a szülésről.

1 gyermekes, 25 hetes km

3 és fél hónapja császároztak, így még elég friss az élmény. 5 napot töltöttünk a kórházban, na az elég rossz volt, de minden nap javult a helyzet. Az a rossz, amikor fel akarsz ülni vagy állni, ha végre sikerül kiegyenesedni és elindulni az ember lányának, akkor már nem olyan rossz.

Hazaérkezéskor kitakarítottam itthon, mindent elrendeztem a baba körül és sétálni is voltunk. Nem hagytam el magam, és ez biztos segített a gógyulásban. A hegem kicsi, bugivonal alatt 10 cm.

Ha másodszorra szülök, nem bánnám, ha akkor is császár lenne. Pedig végig természetes szülésre készültem.