Ti féltetek attól ha megszületik a babátok, elmarad a várva várt öröm? Vagy felmerült bennetek ilyen aggodalom?

Én 2 babát szültem. Elsőnél az eufórikus érzés annak szólt, hogy megcsináltam, nekem ez hihetetlen volt. Másodiknál pedig nem is volt eufórikus boldogság, hanem úgy ahogy az 5. válaszoló írta, nagy megkönnyebbülés, hogy mindketten jól vagyunk, túl vagyunk rajta szerencsésen. Nagyon frusztrált voltam az otthon maradt kislányom miatt, féltettem magam, hogy ne legyen semmi probléma, mert még szeretném látni őt felnőni. Nekem ilyen buta gondolataim voltak. Most már a picike 4 hónapos, a nagy 2 és fél éves lesz hamarosan, és imádom mindkettőt. Igazából idő kell, mire megszokod, hogy vannak, mire elmúlik az idegesség, hogy mit is hogyan kell csinálni velük/körülöttük. De amikor ott piheg rajtad mikor már otthon vagy vele, hát az valami leírhatatlan. Csak nézed a kis arcát, icicipici kezeit, és sírva fakadsz, hogy mennyire gyönyörű és mennyire védtelen, és rajtad múlik a sorsa.

Szóval fogsz tudni örülni, de adj időt magadnak is, mire összekapod magad a szülésből. Mert most az tűnik a legnagyobb feladatnak, de pár héttel utána már látni fogod, hogy igazából az a legkönnyebb része az egésznek. Viszont tényleg csodálatos az egész, ami utána jön. :-)