Császárosok! Ki mennyi idő alatt épült fel?

Hát az aznapi rohangálást kétségbe vonom...

du. 5-kor volt a császárom, másnap reggel kellett lábra állnom először. A csecsemős nővérek segítettek, nem volt egyszerű. Hát a császár másnapja számomra igen keserves volt, de utána napról napra jobban voltam. Kellett az a 4 kórházban töltött nap arra, hogy valamennyire rendbe jöjjek. Amikor hazaértünk aznap még volt segítségem, de másnaptól senki, így ha tetszett ha nem nekem kellett ellátni a családomat. (férjemet, nevelt lányomat, a kisfiamat és magamat) Sokáig éreztem a sebet, kellett kb fél év, mire biztonsággal kijelenthettem, hogy na most már nem fáj egyáltalán.

Csütörtökön lesz programozott császárom, mert faros a kislányunk. Nagyon kiváncsi vagyok én is a válaszokra, és arra is, hogy én hogyan fogom birni.

Megírom majd neked utána:))

39 hkm

Nálunk a kórházban 12 óra után kötelező volt felkelni és ápolónői kísérettel elmenni önállóan lezuhanyozni. Hát, pokoli volt. Viccesen hangzik, de a wc-re való le-és felülés volt az egyik legmegterhelőbb program. (Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy nekem a katéterezés helye szinte jobban fájt, mint a hasam, de lehet, csak pechem volt.) A kórházi ágyam sajnos rossz volt, nem tudták leengedni, ülve nem ért le róla a lábam, kínszenvedés volt onnan lekecmeregni, és vissza. Ezt azóta sem értem, miért nem figyeltek erre, nagyon megnehezíti az életet.

Az első 24 óra volt a legnehezebb, de azt mondták, muszáj megpróbálni mozogni. A 2. napon kicsit aktívabbak voltunk, a 3. napon kezdtem újra embernek érezni magam. A 4. napon hazaengedtek, akkor a nem hirtelen mozdulatok szépen tervezetten mentek, el tudtam evickélni a lakásban. 7. napon már az utcán is sétáltam 1 km-t, onnantól kezdve már nem emlékszem a rosszra, az apróbb kellemetlenségek már elsimultak.

Aki még előtte áll: mindenki máshogy éli meg (érzéstelenítés fajtája is számíthat; volt, akinek pluszban a feje is szétrobbant), de ne ijedjetek meg, ha első nap úgy érzitek, ti soha többé nem fogtok normálisan mozogni. Óriási különbségek vannak, ahogy telnek az órák, nehéz akkor hinni benne, de tényleg percről percre jobb lesz. Próbáljatok majd minél több vizet inni és nem feküdni egész nap, mert annál nehezebb lesz felkecmeregni.

3-nak sok szerencsét; gondolj arra, egyszer a sz@r napok is egy kedves múltidéző sztori részei lesznek csak és megkopik a fájdalom :)

Az első és legfontosabb: mindegy, hogy ki hogy élte meg a császárt, az számít, hogy ne hagyd el magad! Császár után az első felkelés nehéz, de jusson eszedbe, hogy óráról órára jobb lesz! Másnap már "szaladni" fogsz. Ha nem vagy önsajnáló típus, akkor tényleg nem lesz gond. Persze, fáj, de egyre jobban leszel majd.

Egy 4 császáros anya

Ez attól is függ kit mennyire visel meg.

8 óra vajúdás után császároztak érzéstelenítéssel délelőtt.Este az első felállás kegyetlen volt,reggel szintén.De amikor átvittek a gyermekágyas szobába és megkaptam a babám akkor kicsit jobban ment minden mert a fiamért jobban elviseltem a fájdalmat.Ha pl wc-nem kellett 10 perc volt míg fekvésből felálltam.Ha a fiam sírt másodpercek alatt sikerült felállni :)

Egy csaj valóban szaladgált császár után.Áttolták a kórterembe utána az egész kórházban keresgélték hol van :D A nővérek ott beszélték hogy más gátmetszés után nem bír így menni mint ez császár után :D

9-es vagyok

Az lemaradt hogy én kb 2 hónapig fal fehér voltam és csak lassan ment a felállás,felülés és lassabban mozogtam,mert volt hogy belenyilalt a hegembe ha rosszul mozdultam.