Aki baba-mama szobában volt a szülés után az nem bánta meg?

Délután szültem, éjszakára elvitték a babám, mert nagyon rosszul voltam, ráadásul a szülőszobán kellett maradnom. Hajnalban műtöttek, de mire felébredtem, már vissza is hozták a kicsim. Innentől végig velem volt. 2 napig katéter lógott belőlem, borzalmas fejfájás gyötört, szédültem, tejlázam volt. A babám nagyon sárga volt, emiatt szinte állandóan aludt, ahogy ébredt, már szoptattam, hogy ne kelljen fény alá tenni. Meg sem fordult a fejemben, hogy elvitessem egy percre is. Transzfúziót kellett kapjak, akkor megkérdezték, hogy vigyék el, vagy hívok valakit segíteni. Anyukám jött, amíg csöpögött belém a vér, ő rakta mellém szoptatni, illetve tisztába tette. Mondjuk én egyedül voltam a szobában. Utólag visszagondolva a legkönnyebb 1 hét volt. Enni-inni kaptam, a babát fürdették. Nekem csak annyi dolgom volt, hogy szoptassam és tisztába tegyem. Nem bántam a babás szobát. :) Újra így szeretném.

32 hkm

Egyáltalán nem bántam meg.

Én úgy gondolom, hogy otthon se tolhatom át a szomszédba, ha már elegem van belőle, úgyhogy jobb ott a kórházban beletanulni a dolgokba, ahol szakértők válaszolhatnak ha időközben felmerül valami kérdés.

Császáros voltam, így nem tudtam olyan gyorsan felpattanni a babámhoz, de azért mindent megoldottam. Magam mellé tettem az ágyba a babát, és úgy aludtunk, pihentünk, nézegettük egymást :)

Mondjuk annyiból szerencsém volt, hogy egyedül voltunk a szobában, ha más babák sírásától nem tudtam volna aludni akkor sem, amikor az enyém alszik, az tényleg fárasztó lett volna.