Rettegek a szüléstöl. Mit csinálhatnék, hogy megszünjön ez az érzés?

Hogy a férjed előtt sem mersz levetkőzni,az nagyon fura,de a Ti dolgotok. Abba gondolj bele,hogy amikor odakerülsz, senkit nem az fog érdekelni,hogyan nézel ki... :) Hanem az,hogy rendben megszülj! Úgyhogy emiatt felesleges rosszul érezned magad! Ráadásul ha félsz, kellemetlen érzéseid vannak,azt a pici is érzi ám! Szóval a vetkőzés miatti szégyened felejtsd el.

A fájdalom az ára annak,hogy kisbabád legyen.Ez így van évmilliók óta, bármilyen élőlény,ha anya lesz,át kell mennie ezen, nem tudsz tenni semmit. Ráadásul, ezek a dolgok hidd el,mind aprócska semmiségek lesznek,amikor ott lesz a pici babád a kezedben... úgy fogod érezni,hogy kit izgat az aranyér,kit izgat a fájdalom,ezek semmik ahhoz képest,hogy van egy kisbabád.

Szedd össze magad! Tényleg nem jó,amit csinálsz,és a kisbabád miatt nem. Ő érzi ezt,minden egyes rezdülésed ezerszeresen hat rá. Kezdj el vidám dolgokra gondolni, élvezd a várakozást,kezdj el olyasmikről olvasni,amik feldobnak. Pl. babavárás más anyukák szemével, vidám történetek a családokról,ilyenek. Felnőtt ember Vagy,egy csodálatos kaland előtt,nem szabadna ilyeneken agyalnod,még egyszer mondom,pont a babád miatt nem. Normális,teljesen érthető a félelmed, a kétségbeesésed, a terhesség nem az a rózsaszín,mézesmázos izé,amik a magazinokból áradnak,és tök jó,hogy ezt Te is reálisan átlátod. De hidd el, minden el fog múlni,el fog törpülni abban a pillanatban,amikor a babád a kezedbe fogod.

Jó egészséget,sok örömet és boldogságot Nektek!

Hogyhogy nem vizsgált meg nőgyógyász? Akkor méhszájat ugyan hogy nézett? ...

Ha meg a párod előtt is szégyenlős vagy...

Egyébként tényleg nem fog érdekelni, hol vagy, ki van ott... Nem tudom, ki hogy van vele, de egy istállóban is szülhettem volna. :) És a fájdalom hidd el, hamar elmúlik, ha a kezedben tartod a babát.. :)

Kedves utolsó! Inkább a kérdésre válaszolj.

Mondjuk az nekem is fura, hogy 34 hetes vagy és az orvosod még nem vizsgált meg. Előtte se voltál soha nőgyógyászati vizsgálaton?

Amúgy nem kell félned a szüléstől, hidd el nem te leszel az első, akit lát az orvosod, és nem azzal lesz elfoglalva. Ha már a szülésnél tartasz majd, akkor téged se az fog érdekelni, hogy úgy látnak. A pároddal meg próbálj meg nem veszekedni, hiszen ő csak segíteni akar.

Én is nagyon szégyenlős vagyok és én is rettegtem ettől a kitárulkozástól. Mindenki azt mondta, hogy ott nem fog érdekelni, de persze nem hittem el. Aztán mikor odakerült a sor meglepődtem, mert eszembe sem jutott szégyenlősködni.

A vajúdás eleje teljesen kibírjató, ne úgy képzeld el, hogy órákig iszonyat fájásaid lesznek. A vége valóban fájdalmasabb, de mindenki kibírja. Minden fájással közelebb kerülsz a célhoz. Mikor jöttek a tolófájások már rendesen örültem, mert tudtam nemsoká vége. Nekem nagy metszésem volt, belső varratom méhszájrepedésem miatt, de másnap már ülve szoptattam. Aranyerem nem jött ki, úgyhogy ezeken ne aggódj előre, mert lehet Te is megúszod.

Könnyű szülést és élvezd ki a terhességed végét!

Valahol a férjed hibája is,hogy nem dicsér eléggé,ha elfogadja,hogy takaró alatt vetkőzz le... mindegy,ez végülis nem a mi dolgunk,hanem a tiétek,de azon tényleg ne pánikolj,hogy az orvos látni fog deréktól lefelé meztelenül.Ez már,ne haragudj meg,de hülyeség,ilyeneken agyalsz,miközben annyi más dolog van még előtted? Koncentrálj az eredményre magára,és arra,hogy végigcsináld rendben az egészet. Ha most ilyeneken agyalsz,mi lesz később?A kisbabádra koncentrálj. Hogy a szülés után mennyivel jobb lesz,hogy ott lesz. Hogy egészséges,boldog, vidám kisbaba legyen. És a többit meg el kell viselni! Felnőtt nők vagyunk, ára van az anyaságnak,és ez az ár az,amit érdemes megfizetni a saját gyermekünkért.

Egy válaszoló írta,hogy amit gondolsz és amin rágódsz,hat a babára is... ne nyomaszd őt ilyen érzésekkel! Túl kell ezen esned,felül KELL (PONTOSABBAN MUSZÁJ) kerekedned ezeken az érzéseken az Ő érdekében. Minél jobban mérgezed ezzel a saját elmédet,annál rosszabb neki is.A kisbabának az a jó,ha azt érzi rajtad,hogy várod Őt,hogy vársz rá,hogy szeretnéd,ha minden rendben menne... nem ilyen baromságokon töprengeni,hogy aranyér meg ilyesmik.

A fájdalommal kapcsolatos álláspontod meg kell hogy értsem. Én ugyanez voltam: nekem a terhesség alatti vizsgálatok,vérvételek mind kínszenvedések voltak,utálom a tűt,utáltam orvoshoz járni,végigolvastam a szakirodalmakat,és jobban féltem a szüléstől,mint eddig akármitől. Anyukám és a barátnőim mondták,hogy aggódnak is kicsit,mert alig 60 kilóval mentem szülni,aprócska pocakom volt (jómagam is 160 centi vagyok és 55 kiló), hogy hogy fogom bírni.Az első fájás után felhúztam magam... :D És azt mondtam,az Istenit neki,gyereket várok,ANYA leszek,végigcsinálom emberien,ahogy illik. Nem mondom,hogy életem legparádésabb 13 órája volt a vajúdás, a szülést sem biztos,hogy az elkövetkezendőkben még egyszer bevállalom (bár szeretnék még legalább 2 gyereket,ha úgy adódik), de MEGCSINÁLTAM! És emiatt nemcsak azok büszkék rám,akik azt gondolták,hogy csenevész vagyok és biztos üvöltve kérem majd az érzéstelenítést...hanem én is büszke vagyok magamra. Ma már egy fogorvoshoz nevetve ülök be,pedig előtte aztán hetekig féltem egy fogfúrástól is.A szülés élménye,hidd el,minden ilyesfajta félelmed eltünteti,és minden ilyesfajta gondolatod megváltoztatja.

Minden jót nektek!

Bátorítás szülés előtt – Válaszok és gondolatok Kismamáknak!

Először is szeretném Neked elmondani, hogy nem vagyok szakértő, nem vagyok szülésznő, sem orvos. Egy Anyuka vagyok, aki átélt két csodaszép szülést, és csupán csak azt szeretném, ha sok-sok kismama érezhetné ugyanezt. Ezért összegyűjtöttem néhány gondolatot, amely talán segít Neked, egy kedves és boldog Kismamának - aki még a Nagy nap előtt állsz - könnyebbé, nyugodtabbá, boldogabbá tenni a várandósságot, a szülés előtti heteket, s főként felkészülni a nagy eseményre: a vajúdásra és a szülésre.

Biztosan sokan vannak, akik másképp gondolják, mint én. Nem vagyok okosabb egyetlen szülést átélt édesanyánál sem.

De hiszem, hogy a szülés egy Nő életében az egyik legmeghatározóbb élmény és szeretném, ha szép emlék is lenne, s jó szívvel gondolnál vissza rá.

Először is gratulálok a Babácskádhoz, az élet egyik legszebb élménye most a Tiéd. Azért csak az egyik, mert bízom benne, hogy a szülés, s majd az Anyaság lesz a következő ilyen élményed.

Szeretném, ha nem hinnél a rémtörténeteknek! Senkinek, aki ijesztget azzal, hogy kibírhatatlan lesz, hogy borzalmas, hogy ha az utolsó ultrahang alapján nagyobb a Babád, akkor biztos a császár. (Hány baba született már 3 kiló körül, akit 4 kg feletti súlyra saccoltak.)

Szóval hidd el nekem: nem kell félned!! Biztosan elmondtad már párszor magadnak azt a mondatot, hogy „ha nők millióinak sikerül, nekem is fog”. Teljesen közhely, igen, mégis igaz.

Együtt fogjátok végigcsinálni, Ti, ketten a babáddal, s lesznek segítőitek: akár Apa, akár egy kedves rokon vagy barátnő, s a kórházi személyzet (főleg, ha az van ott, akit szeretnél). (Kórházról fogok írni a későbbiekben, mert legtöbben ott szülnek.)

(Mindenki maga dönti el, ha úgy szeretnéd, hogy egyedül légy a babával, s ne legyen ott Apa, sem senki, legyen így. De hidd el azt is: rengeteget segít, ha nem vagy egyedül, s éppen az áll melletted, akivel a közös gyermeketeket várjátok vagy az, akire feltétlenül számíthattál eddig, s úgy érzed, most is Ő tud a legtöbbet segíteni. Te döntsd el előre kivel és hogyan szeretnéd átélni a szülést, s ki legyen ott, illetve legyen-e ott valaki Gyermeked születésénél.)

Félsz a szüléstől mégis? Ne félj! Ez az utolsó felvonása annak, amit hónapok óta vársz, jobban, mint eddig bármit az életedben. Próbálj meg felkészülni rá a lehető legjobban lelkileg. Lelkileg, „agyilag”, hiszen sok függ attól, hogyan állsz a dolgokhoz: megijedsz, bepánikolsz, félsz, vagy segítesz a Babádnak megszületni, tudod, hogy fájni fog, de kezelni tudod a fájdalmat, úgy, ahogy Te szeretnéd és Te tudod.

Az utolsó hetek egyik fontos feladata a kórházi csomag összeállítása. Pakold össze hamarabb, ha tudod, meg fog nyugtatni, hogy ezzel is készen vagy, bármikor jöhet a baba, s nem kell kapkodni, amivel pluszban idegesítenéd magad.

Lelki felkészülés:

Hitesd el magaddal, hogy megcsinálod, megcsinálod, nem félsz semmitől, tántoríthatatlan erős, ügyes Nő vagy, egy bátor Édesanya, aki világra fogja segíteni a Gyermekét.

Jussanak ezek eszedbe akkor és ott, bármennyire fáj! Ne vegyék el az erődet a fájások!

Sikerülni fog, légy erős!! Lélegezz!! Ez lehet a kulcsa a fájdalom elviselésének, higgy benne!! (A légzésről később írok neked.) De ha úgy jó neked, kiabálj, add ki magadból, ösztönösen, de vigyázz, figyelj, nehogy elfáradj!!

Testi felkészülés:

Döntsd el, használsz-e homeopátiás szereket vagy málnalevél teát. Amikor időd és egészségi állapotod engedi, illetve kedved van hozzá, végezz kismamatornát, -jógát, gátedző gyakorlatokat, esetleg gátmasszást, mindent a maga idejében.

Az, hogy elkezded inni a teát, elkezded szedni a golyócskákat segíthet elhinni: bizony, közeleg az idő. Az, hogy a szülésnél: tágulásnál, fájások rendszerezésénél segít-e, lehet bizony alkatfüggő is.

(Most nem írok saját példát, túl hosszadalmas lenne, s nem ez a cikkem konkrét témája.)

Elkezdődött? Honnan tudod majd, hogy itt az idő? (Ha elfolyik a magzatvíz… persze, de mi van, ha nem?)

Figyeld a tested.

Valakinek a nyákdugó távozik, valaki nem észlel ilyet. Ha észreveszed, lehet még hetek telnek el, lehet másnap vagy aznap meg is szülsz.

Ha elkezdődnek a fájások, kérdezheted: Honnan jönnek, hol érezzem? Valaki az alhasban érzi, van, aki az egész pocakjára kiterjedően, valaki a derekában. Van, aki menstruációs görcsöknek érzi, van, aki csak keményedésnek, de olyan is van, aki alig-alig érzi.

Az igazi fájások – biztos sokszor olvastad már – az alhasban kezdődnek, kiterjedhetnek az egész hasra, ami ilyenkor megkeményedik legalább 40-60 másodpercre.

Ha nem tudod eldönteni, hogy most igazi fájásaid vannak vagy csak jóslók, pihenj le, zuhanyozz, végy egy meleg fürdőt (de csak ha terminus körül vagy!!) és kiderül: ha elmúlnak, tényleg csak jóslók voltak. Ha nem, akkor hamarosan Találkoztok!!

Figyeld az órát, kérd meg a Párod vagy aki segít a szülésnél, hogy segítsen ebben is!

Van, akinek 20 percenként jönnek az első fájások, van, akinek 10 vagy akár 5 percenként.

Lényeg a rendszeresség, s az idő, hogy meddig tartanak.

Erősödni is fognak persze idővel, de első szülésnél a tágulási szak sokáig eltarthat.

Hasmenés. Tényleg jel?

Igen, erre lehet alapozni, főleg ha nem sokkal előtte vagy utána távozik a nyákdugó vagy elkezdődnek a fájások, de a hasmenés sem mindenkinél jelentkezik.

Pár szó a fájdalomról: nagyon sokan ettől félnek a leginkább, mert valóban, egy soha nem tapasztalt érzésről van szó. Sokan kérdezgettek már: Mit fogok majd érezni? És hol? No és nagyon fáj?

Igen, a szülés alapesetben tényleg fáj, nagyon ritka és szerencsés, ha valaki minimális fájdalommal megússza.

A kontrakciók fájdalommal járnak, nemhiába a „fájások” elnevezés.

DE nem mindegy, hogyan kezeled ezt a fájdalmat.

Ha Téged megnyugtat az EDA, vagy nehezen bírod a fájdalmat, s úgy érzed, elfogyna az erőd a végére, kérd!

Ha viszont meg akarod tapasztalni az enélküli vajúdást, próbáld meg EDA nélkül, s majd menet közben meglátod, hogy bírod. A szülésznő és az orvos segíteni fog Neked!! Mindenképp tájékozódj a lehetőségekről előtte.

Nagyon fontos, hogy felkészülj egy-egy fájásra.

Rájöttem – én is csak a második szülésnél -, hogy a vajúdás és a szülés egyik kulcsa a légzéstechnika. Viszont nem elég a fájások alatt gyakorolni, bőven előtte kell!

Ha vannak az utolsó hetekben jóslófájásaid, tökéletes alkalom, hogy gyakorold ezek alatt a helyes légzést. Ha nincsenek, akkor is próbáld meg gyakorolni, amikor csak tudod.

Fájás alatt: Jóóóó nagy levegőt veszel, és lassan, egyenletesen kifújod. A fájás csúcsán sokaknak jobb, ha lihegő légzéssel csillapítják a fájdalmat, próbáld ki, Neked melyik jobb.

Nincs két egyforma szülő Nő, viszont ha gyakorlod előtte, meg fogod találni a neked valót.

Kitoláskor más a légzés, de erről majd később.

Szóval, ha biztosan tudod, hogy elkezdődött, szépen jönnek a fájások, 5 percenként, kész a kórházi csomag, elindulhatsz! Ha már a rendszeres 10 perceseknél a kórházban érzed inkább biztonságban Magatokat, indulj el. A legtöbb szülésznő és orvos már pár órája tartó 5 perceseknél látja elérkezettnek az időt az indulásra.

Én azt mondanám: ahogy te érzed!

(Én pl. az első szülésnél korán mentem, úgy egy órája tartó 5 perceseknél, a másodiknál kivártam a pár órája tartó 5 perceseket, s az utóbbi sokkal jobb volt.)

Fájások alatt: lélegezz, lélegezz, így sokkal könnyebb lesz elviselni a fájást. Kérdezd meg a szülésznőt, hogy végig rajtad kell-e lennie a ctg-nek vagy sétálhatsz, ihatsz-e? A sétát a legtöbb helyen engedik, vagyis fel lehet kelni vajúdás közben. Ha alternatív szülőszobán vajúdsz, használd ki a lehetőségeket: labda, bordásfal, kötél, ha van lehetőség és kedved: kád. Bízz a szülésznődben, segíteni fog! Ha amúgy is szereted és ellazít, vigyél meditatív zenét, valami jó kis relaxációs muzsikát. :) Talán segít a feszültség oldásában. Egyébként ennek érdekében beszerezhetsz vajúdóolajat is. Jó lenne, ha megengednék, hogy a kitoláskor ne égjen millió lámpa, hanem csak az, amelyik feltétlen szükséges. Persze attól is függ, milyen napszakban szülsz. Kérdezz rá, ha épp eszedbe jut, meglátod: bensőségesebb, meghittebb lesz, s a kórházi légkört oldani tudja.

Kérlek, bármennyire is fáj a végén, ne hagyd, hogy eluralkodjon a tested felett!!! Te uralkodj, csináld, add át magad a folyamatnak, éld meg minden percét! Járd végig a szülés útját, ahogyan a Gyermeked is teszi most épp, a születésekor, lélegezz, segíts neki!!! Próbálj meg nem kiabálni, ha tudsz, bármennyire is szükséged van rá, bármennyire is így érzed. (Valószínű lesz olyan pillanat, amikor így fogod érezni, s nem tudod megállni a „nyögést”.) De tudod, ha hangosan kiabálsz, elveszítheted az erőd, nem tudsz koncentrálni, lélegezni! DE mégis azt mondom, ha megpróbálod és nem sikerül, illetve úgy érzed, ezt kell tenned, így jobb: sírj csak, kiabálj, légy hangos, ösztönös, nyögj, kiabálj újra. Viszont próbáld ki, melyik könnyebb neked, melyik segít jobban és többet: Koncentrálni vagy Kiadni mindent magadból. Azt tedd, ami Neked jó!

(nekem pl. a légzés-koncentráció segített, de tudod, mindenki más, nincs két egyforma nő.)

A lényeg, hogy csak próbáld meg: befelé figyelj, a Babádra, ne a fájdalomra, ne arra, hogy mennyire fáj!! Mondogasd magadnak: megcsinálom, bátor és erős leszek, segítek a Gyermekemnek világra jönni!!!!

Amikor a tolófájásokat érzed, szedd össze minden erődet. Szó szerint.

Ilyenkor is sokat segít a légzés, de ilyenkor úgy csináld, hogy veszel egy jóó nagy levegőt, benn tartod, mint egy jó levegőbuborékot vagy légpárnát, s a rekeszizmokkal nyomást gyakorolva a méhedre, segíts a babádnak megszületni. Ilyenkor jó, ha összegömbölyödsz, kezeiddel a lábaidba kapaszkodva, s még erősebben nyomsz, csukott szemmel, koncentrálva, kihasználva a fájást, erősen, ügyesen! (Sajnos Magyarországon a legtöbb helyen szülőágyon, fekve, lábakat felhúzva vagy kengyelbe rakva (de van, hogy a szülésznő segít) kell szülni, ami kényelmetlen és valahol butaság is, ha már csak a gravitációra gondolunk… és akkor hol van a Nő akarata, hogy legalább olyan testhelyzetben szüljön, ahogy akar… de ez van).

Van, akinek segít az is, ha úgy nyom, mintha székrekedése lenne. Próbáld meg két fájás, két nyomás alatt, melyik jó neked, illetve csináld a kettőt együtt.

Koncentrálnod kell, ami eszméletlen nehéz, de megcsinálod!!

Nem fogsz szétszakadni (első szülésemnél a mellettem szülő lány ezt kiabálta, képzelheted), feszíteni fog, de hidd el, semmi sem fogható ehhez az érzéshez, most Születik egy Új Élet, a TE Gyermeked!!! Ezért, illetve: Érte felejtsd el, hogy fáj, koncentrálj a fájásra, a légzésre, a gömbölyödésre, a fájás teljes időtartamát kihasználva, bátran, erősen, koncentrálj, figyelj Rá, pillanatokon belül meglátod Őt!!

És ott lesz, végérvényesen, Ő, akiért küzdöttél, s azonnal elfelejtesz mindent… megcsináltátok, együtt, egymásért, Ő Érted, s Te Érte.

Képzeld el ezt a gyönyörű pillanatot. Ugye, már nem is félsz? :)