Mesélnétek a baba kibújását követő percekről, órákról? Mi mikor és hogyan történt? Mit éreztetek?

:D

Miután kibújt, egyböl a mellkasomra tették és betakartak. Megszültem a placentát ami gyorsan jött. Majd otthagytak minket, és kb 1 órát ott kellett feküdnöm. Ezek után össze vartak, lemosdattak, és ekkor vették el a babát, és apukával a mellettem lévö pelenkázón megmérték, megnézték, és felöltöztették. Nem mosták le.

Nekem ezek pozitívak voltak, hogy 1 óra gyerekkel a mellkason+ amíg a varrást be nem fejezték rajtam volt, elterelte a figyelemmet mindenröl, és hogy el sem vitték, és nem mosdatták. én is sokat olvastam a magzatmáz jótékony hatásáról...

Majd betoltak egy örzöbe, ahova bejött már barátnöm is(férjem végig ott volt), és ott vihorástunk és felhívtuk a szülöket... èn nagyon nagy energiával voltam, rengeteget vihorásztunk, a baba meg sírt meg aludt...

Majd elvittek szobára, ahol estig apa és barátnöm ott voltak. 1x kikellett mennem kötelezöen pisilni, ide barátnöm kísért el (minden szoba elött volt a fürdö). iszonyat éhes voltam... majd megpróbáltunk szoptatni si többször is. aztán este elmentek, tölem elvitték bébit (én örültem neki), majd reggel már feltudtam állni wc-re, és bementem a gyerekért...

Császárral szültem este fél9kor, 16óra vajúdás után. Rögtön megmutatták, csak annyit tudtam mondani: Szép vagy! Aztán vitték Apához, nála nyílt ki a szeme és már szopizni akart :) Mikor betoltak a szobába, rögtön mellre tették és 3asban hagytak. Nagyon meghitt volt, csak figyeltük csendben egymást, csodálatos percek-órák voltak azok, akkor lettünk igazi család. Aztán hagytak aludni. Férjem már kora reggel visszajött, babánk már a mellemen reggelizett. Annyit mondott: Szeretlek és csodálatos Anya vagy!

Sosem felejtem ezt el.

Nagyon elhúzódó szülésem volt, de azt a pillanatot, mikor végre megláttam a Fiamat, sosem fogom elfelejteni. Az első gondolatom az volt, hogy "jaj, de haragszik rám" - annyira csúnyán nézett, olyan durcásan, sértődötten. Az első mondatom: "szóval Te vagy". :)

Rámrakták, sajnos - szerintem - korán elvágták a köldökzsinórt, vért is vettek belőle. Elmondta a szülésznő, hogy mi célból, de nem emlékszem :(

Utána elvitték (méricske, ilyesmik), bebugyolálták és odaadták az Apukájának, végig vele volt, míg engem foltoztak (durván sokáig), utána visszajöhettek és örültünk egymásnak :) Próbálkoztunk szopival is :)

Aztán lenyúlták Kicsimet a csecsemősök, engem pedig befejezett a szülésznő (rendberakott odalent :))

Betoltak a szobába, pihenésre intettek, persze egy óra múlva már rongyoltam ki a csecsemősökhöz, hogy nekem látnom kell a Fiamat. Meg is lepődtek, milyen fitt vagyok :D

Kicsit szégyellem, de nem ismertem meg a babák között az enyémet, meg kellett kérdeznem, ki is bújt ki belőlem :(

Mentségemre szóljon, hogy akkor már nagyjából másfél napja nem aludtam semmit...

Azt hiszem ennyi :)

Kereken ma egy éve történt, reggel fél 9-kor megszületett a kislányunk. :) A kibújás pillanatában csak annyit éreztem, hogy kapálózik a kis keze lába a lábaim közt, utána már tették is a mellre. Őszintén szólva azt sem tudtam hol vagyok, egész éjjel kb ha 10 percet aludtam. Ennek ellenére csak néztem-néztem és olyan hihetetlen, de gyönyörű volt az egész. Az első pillanatban megkönnyebbültünk, mert kis Angyalkánk hangos sírással adta a világ tudtára, hogy Ő bizony megérkezett.

Aztán elvitték, Apa ment vele, a következő egy órában, amíg engem varrtak, megalapozódott a kettőjük közt azóta is egyre erősödő szerelem. :)

Utána a szülésznő elkísért a kórterembe, illetve mondhatjuk inkább áttolt, kicsit még Nálunk volt Babó, csodáltuk, hogy milyen szép, közben beszélgettünk Apával. Igazából még egyikünk sem tudta felfogni, hogy most már nem a pocakban van. Hiába készültünk rá annyit. Apa azt mondta, amikor hazaért a kórházból, leült az erkélyen, és akkor tudatosult benne az egész élmény. Otthon sírdogált örömében.

Közben a csecsemősök elvitték Angyalkánkat, gondoltam akkor most tuti mekkorát fogok aludni. Fenéket! Két óra múlva már fent voltam és én is rongyoltam a csecsemősökhöz, hogy bizony kérem vissza azt a pici kis tündér babánkat. :)

Hosszú vajúdás és kemény szülés után (azt hittem sosem lesz vége) véégre megláthattam ŐT :) A kisfiamat:) szétdaraboltak,véreztem mindenhonnan de azt mondtam, hogy : "Szia, megérkeztél?" (hüpp) és utána (még erre emlékszem) mondtam a szülésznőnek, h akár meg is ölhetnek, nem bánom.... (ezt persze nem gondoltam komolyan,csak nagyon fáradt és boldog voltam)

Elvitték megmosdatták, lemérték, felöltöztették stb. és utána megkaptuk Őt. Már akkor is gyönyörű volt....azok a pillanatok sosem törlődnek ki szerintem senki fejéből, amikor először látja meg végre kézben tarthatja a kis Csodáját:)

Nekem két ilyen is volt, sajnos vagy szerencsére, mert mindkettő csodás emlék. :)

Sürgősségi császárom volt, aminél az EDA nem hatott, így altattak. A férjem elintézte, hogy ennek ellenére egy percre felhozzák a babát a szülőszobára (rossz szívhangok miatt volt császár, 24 órán át neonatológián figyelték). Megláttam, bebugyolálva, rózsaszínen, tiszta maszat volt... Csak zokogni tudtam, előtte nyolc órán át egy csomó orvos csak arról tanakodott, hogy mi baja lehet a szívének, ő meg ott volt erősen, egészségesen (négyszer, szorosan volt a nyakán a zsinór...)

Utána másnap, mikor elhoztam a neonatológiáról ugyanezt éltem át, akkor már velem maradt, és onnantól éreztem, hogy igen, az enyém. :)

Olyan jók ezek a történetek.

Amit nem értek minik viszik el a babákat? Minek veszik le az anyáról?

elsö voltam és tölem jó ha 5 percre elvették de ott a szobában csináltak meg mindent. minek viszik el?

Nálunk csak az viszik el akit inkubátorba vagy az elsösegély asztalra kell tenni (itt szívnak, és ha kell xigént adnak, vagy újra élesztenek).