Sokszor látom hogy a babát még a kórházban a rokonság szájon-arcon puszilja. Nem veszélyes ez rá nézve?

Nálunk a kórházban a babákat csak a kórterem ajtaján lévő ablakon keresztül láthatták a rokonok és hozzánk se jöhetett be senki a szobába,nekünk kellett kimenni a váróba,persze a baba nélkül.Még az apukájára is vonatkozott ez.

A másik véglet:a romák külön kórteremben voltak,még az ajtót sem csukták be,oda csapatostul mentek a rokonok,hogy ott aztán mit csináltak azt én nem tudom.

Kicsit kitértetek a válaszadás alól- az otthon látogatás időszakára- így engedjétek meg,hogy erre írjak én is: Az arany közép út valóban fontos!! Mi anno voltunk babalátogatóban,nem rokonnál,csak a Párom egy nagyon-nagyon jó barátjánál. Két hétig bírtam a hátsómon maradni,utána már mennünk "kellett". Nem fogdostuk,csak a kiságyból néztük,és nem is maradtunk sokáig! A "Haver" gyereke nem ugyan az,mint egy családtag gyereke,de azért gyerek-gyerek! A családtagoknál sem fogdostunk anno,és ott sem voltunk sokáig. Engem erre neveltek! Lehet sokszor tuskó vagyok az életben,de ha gyerekekről van szó...!

Nekem anno anyósom jött úgy,hogy kicsit ittas volt/ vagy másnapos,nála egyre megy! És hát úgy akarta kivenni,csókolgatni a pont az nap 1 hetes 1. unokáját!

Üdv: 3 csajos,10hkm

Nálunk a "rokonság" a kórházban a szülők és testvérek (közülük nem si mindenki) volt. Folyosón lehetett megnézni a babákat.

Volt mindenki annyira intelligens, hogy nem nyalta-falta a gyerekeket, nem is jártak kézről-kézre.

Szobába tilos volt bemenni látogatónak, két ágyas szobába azért apukák bejártunk, illetve ha a másik anyuka nem volt a szobában, vagy megengedte, akkor páran még bementek, ha nem volt hely a folyosón.

Feleségemmel kicsit engedékenyebbek meg figyelmesebbek voltak (ő volt akkor az egyedüli ikres anyuka a kórházban), nekem például sosem szóltak, hogy ne vegyem fel a gyerekeket, sőt még segítettek is, hogy hogyan tudom könnyen felvenni, meg hogyan fogjam.