Ki hogyan élte átt mikor elfolyt a magzatvíz, illetve beindultak a fájások? Vajúdás? Stb?

Nekem is elment a vizem, de nuku fájásom nem volt...Másfél órán belül...ja, nekem 16 volt, mert nem voltak fájásaim és azt vártuk, majd rámkötötték az oxitocint, azzal meg jól elhúzodott az egész, a baba feje nem volt még rendesen lent....

Fájások, ha indulnak sokkal jobb. Mondták hogy ez így van, nem hittem, de tényleg.

Nekem indítottak burokrepesztéssel és izgalmas volt, mert mikor éreztem a finom meleg vizet folyni magamból, akkor már tudtam, hogy nincs visszaút. :)

Amúgy meg rohamos szülésem volt, nem tudom milyen az elhúzódó vajúdás, mert összesen 45 perc volt minden.

Az elsőnél a kórházban voltam, bent feküdtem 2 hete, mikor elkezdődött. De nem ijedtem meg, már vártam. Aztán ahogy fáradtam és gyengültem, a fájások meg erősödtek és nem tégultam semmit, akkor már kezdtem beparázni. 1 perceseim voltak 1 órája amikor kimondták, hogy császár lesz. Ekkor folyt el a maradék magzatvíz, de már készítettek a műtűéhez. Nagyon megkönnyebbültem akkor.

A másodiknál nem volt időm elmélkedni, semmit sem tudtam átélni, mert arra ébredtem, hogy vérzek, és nem mozog a babám. Akkor már 2 napja hol erős, hol gyengébb rendszeres fájásaim voltak, rohantunk a kórházba, ahol azonnal elaltattak és megoperáltak.

Én a kórházban feküdtem, külföldön szültem, már 41+4 hetes voltam, itt úgy csinálnak, hogy kapsz egy hüvelytablettát, ami elvileg 6-8 órán belül indít, ha nem akkor egy másikat ezután nem tudom mi van, mert az első után éreztem, hogy nem erősek a fájások, mint egy mensi görcs csak, de rendszeres volt. Mentem a szülészhez-itt mindent az csinál- megvizsgált, azt mondta, jó menjek megint, ha erősebb a fájás. erősebb is lett. Ekkor volt este 6 óra. Szülésznő mondta 11 előtt baba lesz. Én megörültem még a vacsimat se ettem meg. aztán 7 után megint megnézetek, maradt a 4 ujjnyi tágulás. Párommal lépcsőztünk, labdán ültem minden, maradt a kicsit erősebb mensi szerű görcs. 11 kor vízbe ültem,mert megállt a tágulás( vízben akartam szülni) ahogy bele ültem elment minden fájás-hideg volt a víz, szerintem azért. Bekötötték az oxit éjfél volt. a fájásmérő nagy fájásokat jelzett, de én gondoltam, mivel nagyon görcsölős vagyok és a dokik már hetekkel előre mondták, könnyen fogok szülni, nyugodt maradtam. hajnal 3 kor 3-dikra sikerült burkot repeszteni. Na, akkor aztán jöttek a fájások annyira, hogy remegő görcs jött rám. reggel 6 kor visszajött a férjem,mert már mondtam nem bírom tovább. akkor már jöttek a tolófájások, de nem lehetett mény nyomni. Na, ez volt a legrosszabb. Már könyörögtem, hogy szedjék már ki belőlem azt a gyereket. Fordítottak igy-ugy, csak nem jött. a szülész már húzta a fejét, mert elakadt. jött az orvos is, az meg nyomta, mikor látták a fejét párom megnézhette milyen sok haja van, gátmetszés-érzéstelenítő semmit nem hatott, utána nagy durranás, és egyszerre kint a feje is és teste is. Rám dobták véresen türcsibe csavarva. Aztán megint nem jött a fájás, plusz oxikat kaptam, masszírozták a hasam. Szülésznő megrántotta a köldökzsinórt, beterítette a vér, akkor elkezdtem szédülni, láttam az orvosok arcán a feszültséget. Rohantak velem a műtőbe. 1 nap osztály után 3 nap intenzív. Fiamat alig láttam, egyedül nem is lehetett velem.

Bocsi nem akartam ilyen hosszú lenni, mostanában jönnek elő az emlékek. ( már 8 hónapos az én szerelmem)

Az első szülést nagyon rosszul éltem meg, mert SOS császármetszés volt.

A második rögtön fájásokkal indult napra pontosan a 40 héten hajnalban. Az első fájásnál már tudtam, hogy ez AZ a fájás, és pillanatok alatt elmondhatatlan nyugalom tört rám. A végén pedig, amikor már 3 órája 1-2 perces fájások voltak és nem tágultam semennyit, akkor nagyon ingerült lettem. Végül császármetszés lett ismét.