Első babánál mennyire tudtátok úgy végigcsinálni a szülést, mint ahogy korábban elterveztétek?

Egyáltalán nem olyan volt a lefolyása, mint ahogy terveztem. Arra számítottam, hogy elfolyt magzatvízzel és/vagy fájásokkal érkezem a kórházba, ehhez képest indított szülésem volt, mert a 42 héten ott álltam bő egy ujjnyira nyitva, érett magzattal és sehol semmi, többszöri burokleválasztás ellenére. Végül ballonnal tágultam ki fájdalommentesen 5 centire, ez után burokrepesztés, majd oxi, amit végképp szerettem volna elkerülni. A tervezett EDA nagyon-nagyon jó volt, kb 3-4 óra esett ki többé-kevésbé, annyira el tudtam magam engedni és olyan jót tudtam pihenni, végül ahogy terveztem, nem fekve, hanem ülve szültem, gátmetszés nélkül, 3 nyomásra kint volt a kislányom.

Annak ellenére, hogy nem úgy zajlott, ahogy szerettem volna, nagyon elégedett vagyok, gyönyörű élmény volt, mert nem háborgattak, nem volt jövés-menés a szülőszobán, az orvosommal abszolút egy hullámhosszon voltunk, sokat beszélgettünk, hagytak enni-inni, komfortos volt és ez segített, hogy tudjak befele figyelni és kifele segíteni a babámat.

Szinte 100%-ig!! :))

Nekem mindenki azt mondta, hogy majd bele pusztulok, nem fogok ott semmire figyelni, sem a Páromra, sem másra, úgy elfáradok majd, hogy elalszom helyben, meg ilyenkor mindenki kifordul magából, a Férjemet el sem engedem majd magam mellől, senki nem bír "önmaga maradni", hááát,én szerencsére ezekre IS rácáfoltam, mint sok más jósolgatásra az életem folyamán...

Én a Férjemre is figyeltem, kérdezgettem, nem szorítom-e erősen a kezét, kiküldtem, pihenni, ha már láttam, sok neki amit lát, nem káromkodtam, nem kiabáltam, viccelődtem is a szülésznővel, dokival, pedig tényleg nagyon nagyon fájt, de ÉN ilyen vagyok és nem hagytam el magam. A végén is nem fáradtam el, nyomtam, ahogy tudtam, igaz, esőre nem lett j, még másodikra sem, de 5-6 nyomás alatt kint volt, nem préselték a hasamat, mint egyik barátnőmnek, pl, (fölötte térdelt a doki az ágyon, úgy nyomták ki belőle, de még így sem jött ki, vákumozni kellett.) Én meg kinyomtam, egyedül, és annyira de annyira hihetetlen érzés!! Pedig a barátnőm is annyi rosszat mesélt, hogy Ő majd elájult, hányingere volt, félrebeszélt, haza akart menni, azt érezte és mondta is, hogy nem tudja megszülni.. Így valóban nagyon rosz és nehéz lehetett, de én nagyon erősen koncentráltam és igykezetem "bevonzani" azokat a dolgokat, amiket elképzeltem, elterveztem. :))) És sikerült!! Szinte minden, ahogy megálmodtam!! :) És a férjem is annyira de annyira büszke volt rám, ez még sokat dobott a helyzeten!! Utána egy erős vérzés ránk ijesztett, inkbb megszültem volna mégegyszer, mert elég sokáig és fájdalmasan "takarítgattak" belőlről, még vagy 2 órát, de túléltük! A lényeg, hogy a kicsi kint volt és VEle minden rendben volt!! Nem akartam volna császárt, vagy vákumot! ÉN akartam megszülni!!! És Hálás vagyok a sorsnak és az őrangyalkáimnak, hogy sikerült!! :)