Van koztetek olyan anyuka aki orgazmikus szuleselmenyrol tudna beszamolni?

Már bocsi, de, hogy érted, hogy orgazmikus??

Én tavaly szültem az első babámat, szép és "könnyű" szülés volt, sokkal rosszabbra számítottam, de semmiképp nem "orgazmikus". Nekem ez a szó annyira nem ideillő. Boldog voltam mikor megszületett a fiam és a könnyem is kicsordult mikor megpillantottam. De nekem a szülés egy amolyan természetes dolog, ez az élet rendje, nem látok bele spirituális eszméket. :D

Azoknak, akik még nem hallottak erről:

[link]

Több könyv is foglalkozik ezzel.

Ezt nagyon bírom, amikor valaki kerek perec kijelenti, hogy "olyan nincs". Azért, mert ő máshogy élte meg? Miért ne lehetne egy szülő anya más tudatállapotban? Mert a mai magyar kórházakban nincs idő, nincs akarat, nincs segítő szándék, nincs lehetőség magunkba mélyedni, lélekben is ráhangolódni a folyamatra?

Tessék elolvasni a "gyengéd születés" című könyvet. És megnézni a "Világra jönni" című filmet.

Kérdező, én sajnos szintén jó kis magyar kórházban szültem immáron kétszer is, először ügyeletesnél, másodjára fogadott szülésznővel, lényegében orvos nélkül (bent volt a szobában, ennyi volt a dolga), úgyhogy az orgazmikus szülés csak álom marad... Ha választhatnék, harmadjára nem kórházi körülmények között szülnék (sajna itt vidéken erre nincs lehetőség).

A szülést fel lehet fogni egy szenvedésnek (aminek kötelező tartozéka a gátmetszés, az orvosi műszerek, az oxitocin, a kiszolgáltatottság), és aminek egyszer végre vége lesz - remélhetőleg minél gyorsabban - és meglesz a gyerek.

Meg fel lehet fogni egy olyan szép és természetes folyamatnak, ami az erősödő intenzitásának köszönhetően fokozatosan rákészíti az anyát a baba érkezésére. Amikor nem bosszankodsz, mennyire fáj, hanem örülsz minden egyes görcsnek, mert tudod hogy halad előre a baba.

Nővérem barátnője, egy igen alternatív anyuka, na őneki háborítatlan, orgazmikusnak mondható szülése volt - Szlovákiában.