A kórházban szülés után hogy jöttetek ki a szobatársaitokkal? Milyenek voltak? Barátkoztatok?

Szerencsére volt alapítványi szoba, mikor befektettek így csak két szobatársam volt (és nem egyszerre), mindkettő aranyos, normális, tiszta, jó fej volt :)

Igen barátkoztunk, a tapasztalatcsere hasznos :)

Elég jól. 1. nap elvoltam, sétáltam az udvaron, stb

2. nap szültem, akkor fél napon át telefonáltam, plusz kába voltam nagyon. Sokat pihentem.

3. nap már beszélgettünk, barátkoztunk.

4. napon ketten hazamentek, egy új csaj jött. Vele jól kijöttem, sokat beszélgettünk, nevetgéltünk. Volt egy másik lány is velünk, de ő inkább visszahúzódó volt. Nem lehetett vele a baba, így jobbára aludt, nem beszélgetett velünk. Egyik du sírt nagyon, faggattuk, hogy mi a baj. Mondta, hogy baj van, viszik el a babáját. Akkor beszélgettünk vele egy pár órát, vigasztaltuk.

Utálok csöndben kuksolni úgyhogy igen, barátkoztam:))

Persze ha a másik fél nem fogadóképes akkor nem megyek az agyára, de ha ő is nyit akkor én is.

3 gyerekem van, az elsőt 5 éve szültem. 4 ágyasba kerültem ahol 2-en voltak rajtam kívül az első 4 napban 5 napot kellett maradjunk (nem hízott a fiam nem indult be elég hamar a tejem) és egy napra még valakit betettek mellénk.

Jó volt, mert amennyire ki voltam készülve (nulla alvás, nulla segítség a csecsemősöktől, a félelem hogy éhenhal a babám mivel nincs tejem ) annyira tudtuk támogatni egymást. Később is tartottuk a kapcsolatot, néha emailt váltunk, névnapra szülinapra írunk egymásnak az iwiwen vagy a face-en.

A második babámnál 3 ágyasba kerültem, 2 másik mami is volt velem egyszerre 4 napig.

Ott is jófejek voltak, beszélgettünk sokat, viszont az egyik iszonyatos mód horkolt, akárhogy is feküdt így nem bírtam aludni tőle megint semmit kb. napokig.

A harmadik babámat mikor szültem 2 ágyasba kértem magam, és egy másik csajszival voltam egy szobába aki viszont nem volt szimpi, tapintatlan és udvariatlanok is voltak a párjával és a rokonságával együtt pedig diplomás doktornő volt...

Olyanokat mondott amivel egyáltalán nem értettem egyet (szoptatás kapcsán úgy gondolta hogy ő nem fog küzdeni ha nincs teje akkor majd ad tápszert, már 3.napra hozatott be tápszert, meg a kisbabát ahogy megérkezett a férje, a kezébe nyomta hogy foglalkozzon vele ő ő meg kiült a teraszra olvasni, körmöt manikűrözni na furi volt:)) így nem is beszélgettünk nagyon.

Néha elmondta a "hülyeségeit" én meg meghallgattam egy szó nélkül és ennyi volt.

Eddig egy alkalommal voltam, 4 szobásba kerültem. Egy délután voltam egyedül, estére kaptam egy kisebbségi 16 éves anyukát, első babáját szülte. Beszélgettünk, amiről tudtunk, abból a fajtából volt, ahol sok a gyerek, de adnak magukra, szép ruhákban volt ő is, és a baba is, mindig vele aludt, szóval nem volt vele gond, sőt, még tanácsot is tudott adni, mivel náluk sok volt a baba, már volt tapasztalata. Egyedül azt sajnáltam, hogy iszonyat mód horkolt, és én sehogy sem tudok horkolás mellett aludni. Olyan voltam, mint a mosott kaka, nem aludtam 4 napig...

Szóval, második nap jött egy 4. gyermekét szülő 36 éves anyuka, akivel igaz, nem volt sok közös témánk, mert se iskolája, se olvasottsága,(kérlek, ne nézzetek felvágósnak, tényleg nem tudtunk miről beszélgetni, akármiről indítottam témát a gyereknevelésen kívül, nem tudott hozzászólni) de nagyon aranyos volt, és a gyerek-témában ott volt, ebben az egyben tudott jókat mondani, amit meg is köszöntem neki. Harmadik nap jött egy negyedik gyermekét szülő 26 éves kisebbségi anyuka, na, tőle is tanultam, pedig tőle csak lestem, hogy nem kell parázni, kis lazaságot tudtam vinni az addigi parázó énembe. Vele sem volt közös témám, de sokat figyeltem, mit hogyan csinál, mert a babája nyugis volt, amit én is szerettem volna elérni :)

Sokat tanultam tőlük, addig nem mertem a babámat magam mellett tudni az ágyban, utána már én is odavettem. Biztattak szopi-ügyben, az utolsó napon indult be a tejem, és nekik is köszönhetem, hogy nem adtam fel, utána rengeteg tejem lett.

Volt, aki megállított a folyosón, hogy nem irigyel, mert velük vagyok együtt, de számomra nem volt gond, csupán a horkolás... a többiből csak tanultam.

Már szülés előtt befektettek a kórházba, egy 7 ágyas szobába, szülés után az egyik csajszival kerültem egy baba-mama szobába. Jól megvoltunk szülés előtt és után is. Aztán őket hazaengedték, a következő anyuka egy olyan csajszi volt, aki 2 évvel alattam járt annak idején az általánosban, úgyhogy vele különösen kijöttem, mivel ismertük egymást.

Aztán kaptunk még egy szobatársat, aki először elég félelmetesnek tűnt, de kiderült, hogy nagyon barátságos csajszi, ő már a 3. gyerkőcöt szülte, folyton vigasztalgatott, mikor valami nem sikerült, hogy majd belejössz. És igaza is lett.:)

Én is barátkoztam. 3-an voltunk, a többiek 2 nappal előbb szültek, két nappal előbb is mentek haza. Mindhármónknak első Baba volt, úgyhogy segítettük egymást, amiben csak tudtunk, sokat beszélgettünk. Az egyikük mondjuk pont ismerős volt, a fősuliról ismertük egymást még, most meg együtt jártunk terhesgondozásra a védőnőhöz, előtte is beszéltünk, meg azóta is természetesen. A másik kismama is szimpatikus volt, vele is jól kijöttünk.

2 hónapos Kisfiú anyukája

Az egyik anyukával annyira megtaláltuk a közös hangot, hogy azóta ő lett a legjobb barátnőm. Nekem első baba volt, neki 3. Most, hogy várom a másodikat, rengeteget segít :)

30hkm

Szerintem mindenki barátkozik. Én 2 gyereket szültem, nem volt velük semmi gond. De nálunk azt mondták, hogy azért igyekeznek úgy összeválogatni a szobákat, hogy hasonszőrűvel tesznek össze.

Bár az első nap én a terhes patológián voltam, és abortuszosokkal voltam együtt. Az ciki volt, pláne, hogy anyám hangosan tette is rájuk a megjegyzést, amikor bejött. Ők nem maradtak bent éjszakára, úgyhogy éjjel már egyedül voltam, reggel hoztak 3 másik kismamát. Beszélgettünk, de főleg a gyerekekről, nekem első babám volt, nekik a 2. jobban tudtak tanácsot adni.

Második gyerekemnél 3 ágyasba kerültem, ott is aranyosak voltak a lányok, bár én akkor elég rosszul voltam, nem sokat beszéltünk egymással.