Kérhetem, hogy császárral szüljek?

Miért lenne gyökér a kérdező, azért mert feltesz egy kérdést, aki csak kötekedni akar, az a gyökér, és nem kötelező válaszolni a kérdésre!!!!!!Fúúúúj h mennyi rosszindulatú ember van és szerintem az ilyen súlyosan beteg is lelkileg, ne is törődj vele kérdezőőőő!

33-as, végre egy jóindulatú, kedves, segítő válasz! Szívből örülök neki. Én is programosra várok, mert az előző babám is császár lett, sürgősségi volt, mert esett a szívhang. Ezért örülök, mikor a valaki végre nem megítéli a császárosokat, hanem jóindulatúan vélekedik.

Én is császárral szültem, és a második babámat is valószínű azzal fogom. Beöntést nem kaptam, pedig reggel ettem keveset, (és nem történt baleset, mint ahogy itt írta v.ki, habár ez egy sima szülésnél még gyakoribb). Katétert kaptam, az igaz, hogy nem volt kellemes. Talán nekem ez volt a legrosszabb élmény az egészben, de ez is kibírható volt. Apa bent lehet, utánad ő foghatja meg a babát, tehát az első kontaktus is megvan. Érzéstelenítő miatt nem érzel semmit derék alatt. A megfigyelőben voltam 6 óra hosszát, addig nem szabad a fejet felemelni, de a baba melletted lehet, cicizhet, az idő pedig még sohasem telt gyorsabban. Apa közben végig veletek lehet. Amikor az érzéstelenítő hatása már kezd kimenni, akkor kezd fájdalmad lenni. Az első 2 nap fájt nagyon, de valahogy megtáltosodsz, és én is végig a babámmal voltam, sétáltam, látogatókat fogadtam. Az örömtől nem érzed úgy a fájdalmat. Szóval nekem csak jó tapasztalataim vannak,és örömmel gondolok arra a gyönyörű napra!:) Ja, és a dokim szavaival élve - szűz maradtam (ami valljuk be nem egy rossz dolog. ;) Amúgy egyetértek abban, hogy teljesen mindegy hogyan születik meg a baba, a lényeg, hogy egészséges legyen a baba és a mama is. Boldog babavárást és jó egészséget mindenkinek!

Igazad van utolsó, szerintem is megvan a szülésélmény a császárnál is, mert ott is láthatod a gyermekedet rögtön. Nekem az első altatásos volt, ott nem láttam rögtön. Viszont mikor felébredtem, a férjem és a szüleim rögtön mutatták a fényképeket a fiacskámról és közölték velem a lényeget, hogy egészséges. Nekem ez is feledhetetlen szülésélmény volt és kielégített, mert boldog voltam, hogy kinn van, él és épségben van. És olyan jó volt, mikor lehozták szopizni!!!!! Szerintem ebből a szülésélményből, csak az csinál presztizskérdést, aki valójában nem is a babával való találkozást éli meg csodálatos élményként, hanem önmagát érzi hősnek merthogy ő természetesen szült és megszenvedett érte. De ez így jó is lenne, csak az a gond, hogy nekünk császárosoknak jönnek azzal, hogy mi nem élhetjük meg a szülésünket csodaként, pedig hát dehogynem!!!!!! Nekünk is egy csoda, a gyermekünk bennünk fejlődött és aztán végre a kezünkben foghatjuk. Hát kell ennél több?????????Én ezért boldog vagyok így is még akkor is, ha nem vajúdok 20 órát és nem hősnek érzem magam, csak egyszerűen anyának.Boldog babavárást nektek is!!!!

Kedves Utolsó! Nyilván minden anyukának csoda, amikor a babáját a karjába veszi életében először. De aki nem szült természetesen, az nem tudja, milyen megélni a vajúdást és azt a semmihez nem foghatóan csodálatos folyamatot, ahogyan a kisbaba végighalad a szülőcsatornán. Kívánom mindenkinek, hogy ebben része legyen, mert életem legszebb élménye volt. Nyilván az embernek fájásai vannak, és kitolni és hihetetlen energiabefektetés, de nekem az egész egy olyan euforikus élmény volt, mint semmi más a világon. Nem hősnek éreztem magam, hanem simán csak boldog voltam, hogy ezen keresztül mentem, bármikor újra megtenném. Tévedés, nem ítélünk el titeket, csak annyit mondunk, hogy aki nem szült természetesen, az nem ismeri ezt az élményt. Ja, és a vajúdás szenvedésnek aligha mondható. Ezt mondom én, aki több, mint 2 napig vajúdott, szóval nem éppen gyorsan ment.

De ez odavissza is igaz ám, ti meg nem szültetek császárral, akkor nem tudhatjátok, hogy azt mi hogyan éltük meg. Egyébként a császárosok, akik elégedettek, azt szokták mondani, hogy az is csodás élmény mikor a felnyitás után a baba törekszik ki, kiemelik az orvosok, de van egy pillanat, amikor olyan érzés mintha kilökődne. Bár megmondom őszintén, engem az ilyen dolgok nem érdekelnek, mondom én nem magamra figyelek, hanem csak őrá és engem nem érdekel sem a vajúdás, sem a többi, csak az hogy attól a naptól fogva a kezemben tartom a babám végre és én így még az altatlást is csodának éltem meg. Pláne hozzá kell tegyem, h "hányós dologgal" meg a többivel az a gondom, hogy nem szabadna általánosítani és azért írtam, hogy nekem nem volt, mert bizonyára másnak volt és sok másnak szintén nem, tehát a kérdezőnek ezt úgy leírni, mint egy tuti biztos cszászár utáni történést.Jaa amúgy meg spéci én, de sztem még sok más kismama is, vajúdtam 10órát mielőtt megcsászároztak,mivel akkor derült ki h 10perc múlva már meg fog fulladni a gyermekem mert elnyomta a köldökzsinórt és esett a szívhangja. Szóval én pl busásan megszenvedtem a gyermekemért. De eltekintettem volna tőle, a szülőszoba lehangoló volt, a mellettem vajúdók végtelenül hisztérikusak és nekem az egész kimondottan kiborító "élmény" volt. Nem a fájdalom, arra tojtam rá, abszolút jól tűröm, hanem az egész, és mikor mondta a doki, hogy veszélyben a baba, akkor semmi másra nem vágytam, csak hogy vegyék ki és mentsék meg az életét és eszembe sem jutott hidd el, hogy jaj de vajúdnék meg szülnék tovább, csak az, hogy megússza a baba épségben és így rohadtul örültem a császárnak. Nem olyan egyszerű kérdés ám ez!!!! Na most ezek után én abszolút örülök, hogy eleve programos császárom lesz, mert én ezt mégegyszer nem szeretném átélni. És szerintem ezt is meg lehet érteni. De én alapvetően nem ítélem el azt sem aki kapásból cszászárt szeretne. Ahány nő annyi féle érzelem és annyi féle lelki beállítottság és ítélkezni a legbutább emberi dolog lenne. De én egyébként sem tartom ezt akkora bűnnek! Lehet máshogy vélekedni, lehet így is! és még annyi ilyen dolog van, amiben az emberek nem egyformán gondolkodnak, nem baj ez!!!!!Legyünk egymással megértőek, emberségesek!(pláne annak szánom az utolsó mondatom, aki "gyökérezett", ugyanmár!!!!!!)