Milyen a szülési fájdalom?

Szia, nekem olyan volt, hogy: derékból indult, csípőnél "előrejött" és megfájdult a hasam és be is keményedett. Olyan volt, mintha szó szerint ketté akartak volna húzni.

A 3-4 percesek már rettentően fájtak, igaz, nekem rendszertelen volt végig (pl 3-4-2-5-4-3-2-4...) és vagy másfél-2 percig tartott egy fájás. A kitolás már nem fájt, csak feszített, de az már nekem jó érzés volt.

Nekem erősek a havijaim (amíg voltak) és ahhoz képest a szülés kutyafüle.

Szülés közben legalább van szünet.

Az utolsó fél óra a kőkemény, addig csak a hátam fájt, meg kisugárzott a combjaimban, de ennek legalább van értelme, nem úgy, mint az átok havinak. Annyira rühellem a havit, hogy csak na! Lányként is nagyon rosszul voltam minden hónapban miatta.

Inkább szülök. Vagyis nemsokára meg is teszem.

eleinte teljesen olyan volt mint a mensi görcs x1000.Amikor már majdnem teljesen kitágultam akkor ehhez még hozzájött olyasmi fájdalom,mint amikor csikar az ember hasa de nagyon,és végül a "nagyon kell kakálni" érzés.

Jobban nem tudom leírni.

(miután ezt mindet végigcsináltam megcsászároztak)

Ha valaki mérvadó, akkor szerintem én az vagyok. :D (Bár a fájdalom szubjektív!) Annyira be voltam tojva a szüléstől, hogy egy kisebb kálváriát jártam végig előtte a félelmeim miatt, nem részletezném... aztán olyan jól sült el a dolog, hogy azt kell mondjam, kellemes élményként maradt meg bennen, pedig előtte totál hülyének néztem azt aki ezt merte írni. :) Indított szülésem volt (utólag visszagondolva, hála Istennek, mert a kisasszony nyakán volt a köldökzsinór, bár nem emiatt indították; ezt uh-n nem látják??!! o.O ), oxytocint kaptam, burkot repesztettek, de olyan gyorsan tágultam, hogy az oxy bekötésétől számítva 2 óra múlva már rajtam pihegett a lányom.. szóval alig vajúdtam és az is kibírható volt (mintha valami égette volna, valahol deréktájékon), viszont a kitolásnál volt egy pillanat amikor átfutott az agyamon, hogy kész vége nem bírom tovább, szedjék ki belőle, de ezen hamar túl is jutottam, aztán nyomtam tovább.. ( talán a rövid vajúdás miatt volt az, hogy én nem olyan tipikus "megváltásként" éltem meg a kitolást, mint amiről olyan sokan beszélnek; ezt a fájdalmat kissé nehezebb definiálnom, egyszerűen kellemetlen volt, feszített, éreztem, hogy nyomnom kell) kb 10 perc volt a kitolás, utána még 10 perc volt a kaparás(??) töredezett méhlepény miatt+ stoppolás, igaz csak a gátsebet kellett varrni, az is kibírható volt. Azt szoktam mondani, olyan volt a kitolás mint egy dupla tesi óra, 10 percbe sűrítve. :) Szóval összességében kellemes csalódás volt, sokkal rosszabbra számítottam. Alig akartam elhinni, hogy ilyen könnyen és gyorsan ment. Ráadásul fogadott orvos/szülésznő nélkül szültem, de le a kalappal a személyzet előtt!

Szóval ezért írtam az elején, hogy ha valaki, akkorszerintem én mérvadó vagyok, mert amin én előtte végig mentem a szüléstől való félelmem miatt, gondolhatod, hogy nem szépíteném, nem így írtam volna le, ha nem így lenne.

De mivel minden szülés más és más, felesleges messzemenő következtetéseket levonni bárki történetéből. Fájni fáj... hogy kinek mennyire az egyénfüggő! Nem tudom szülés előtt állsz-e (bocsi ha már írtad, biztos átsiklottam felette), ha igen akkor gyors és könnyű szülést kívánok neked! :)

Hupsz, kicsit hosszú lett, remélem azért hasznos! :)

Akkor remélem minden rendben lesz és mihamarább babázhatsz, ez lesz életed egyik, ha nem a legszebb időszaka, és mondom ezt úgy, hogy mi nem terveztük a babát, inkább, ő tervezte, hogy jön :) és még a terhességem alatt is voltak kételyeim, hogy biztos ok lesz e minden, menni fog e nekem, akarom e én ezt, hogy ennyire megváltozzon az életem (persze vissza út nem volt :)), aztán megszületett és most már senkivel nem cserélnék, annyira boldog vagyok vele, sokszor szökik könny a szemembe, már csak attól is ha belegondolok, hogy itt van Ő nekem és ez milyen jó érzés, pedig sosem voltam egy túl érzelgős, "csöpögős" fajta... :)

Utolsó voltam.