Nagyon félek a szüléstől. Leginkább a fájdalomtól, hogy ki fogom-e bírni, tudok-e majd így is mindvégig a babára koncentrálni?

Arra kell gondolni, hogy minden fájással közelebb vagy a picihez!

Csak pozitívan!(nekem nagyon bejött:))

9 hetes tündéri kisfiú anyukája:)

De mivel akarsz segíteni?

Inkább arra gondolj hogy természetes folyamat, a fájások azért vannak hogy elöre tolják a babát. Nincs mit segíteni, ö akkor is jön ha te hátráltatnád.

Egyszerüen természetesnek éld meg a folyamatot.

Mi jártunk szülés felkészítöre és párom is imádta, így a szülésnél nem ácsorgott ott mint egy kö, hanem tudta mit csináljon, jól érezte magát.

Nekünk a szülésfelkészítön elmondták, hogy képzeljük el hogy akarunk szülni. habár a mi korházunkba ezer lehetöség volt.

èn úgy képzeltem bemegyek és megszülöm, semmi nagy dolgot. Egyszerüen hagytam sodrodni magamat az árral. 3 órát vajúdtam összesen az elsö fájástól.

Most jön a második és most is ezt teszem. Jön amikor akar, és hagyom magamat a sorsra bízni.

A fájdalom sose győz! Erős vagy,és biztos vagyok benne hogy világra tudod hozni az első babádat!Orvosok lesznek körülötted akik vigyáznak rád,nehogy valamelyikőtöknek baja essen. Nekem a fájások alatt gondolkodni sem volt időm,örültem ha tudtam kérni egy korty vizet :) Megkönnyebbülés volt,mikor mondta a doki hogy fél óra múlva szülünk. Így visszagondolva gyorsan szaladt az idő. Nem a fájdalomra kell koncentrálni,hanem csakis magadra, a lélegzésre,és a születendő gyermekre :) Nekem megnyugtató volt hogy a férjem is ott volt Velem. (még ha sírt is mellettem,annyira sajnált hogy szenvedek és nem tud segíteni :) Ezen már csak mosolygok utólag:)

Veled lesz ott valaki?

nekem az volt a szerencsém,hogy hirtelen történtek a dolgok,a szívhang lelassult nst közben,a doki azt mondta hogy akkor innen már sehova,átöltözés,stb..pedig csak a szokásos vizsgálatra mentünk, 3,5 évvel ezelőtt:)

bekötötték az oxitocint és már jöttek is a 2 percesek azonnal,még császárralis fenyegettek de nem volt rá szükség,mivel 3 óra alatt kicsúszott a ma már nagyfiam:) és hogy írjak rosszat is,a fájdalom iszonyat,soha nem felejtem el,akarunk tesót is de végig a szüléstől fogok parázni szerintem megint,nekem nagyon fájt,viszont hamar megvolt,de mindenkinek más,valaki csak egy szimpla menstruációs görcsnek mondja,hááát nem tudom....pedig azt gondoltam előtte hogy én olyan fájdalmakat átéltemmár a menzesznél,mert nekem mindig fájt,hogy a szülés se lesz nagy ügy,aztán jött a feketeleves.ne aggódj,túléled,ebben biztos vagyok:) én is itt vagyok még és látod még tesót is tervezünk,bízz magadban,és a párod ha lehet,mindenképp legyen veled.Én nélküle hazajövök!!!nem tudtam végigcsinálni,pedig nemvoltunk szülésfelkészítőn,egyebeken...ja és van ám érzéstelenítő,bár nem éltem vele,de lehet legközelebb fogok:)

9-es vagyok,nem tudtam Volna végigcsinálni...

8as,le a kalappal!!!