Hová lett az ösztönös viselkedés?
Kedves Utolsó! (nem minden a Te kérdéseidre lesz válasz, de nem szedném külön)
Alapvetően a természetes szülésről szólt volna ez a topik, hogy miért is terelődött az otthonszülésre? Talán azért, mert számomra a természetes szülés csak így volt lehetséges. Első babám volt, ráadásul hatalmas, előreláthatóan 99,9% százalék volt az esély, hogy valahol belenyúlnak majd abba a folyamatba, amit én szerettem volna zavartalanul végigélni. Szinte biztos, hogy gátat vágtak volna (mint talán említettem, sértetlen gáttal szültem, tehát szörnyű lett volna, ha feleslegesen fölvágják – így szülés után 1 órával lezuhanyoztam egyedül, tudtam pisilni és nem fájt, és 2 héttel szülés után már a szex is működött újra), hosszan is vajúdtam, hogy megfelelően kitáguljak (ezt – úgy gondolom – a szervezet érzi és irányítja, hogyha nincs semmi rendellenes, semmi komlikáció), amit bizonyára fölgyorsítottak volna, stb. Na már most, én semmi ilyennek híve nem vagyok, és úgy éreztem magam és a babát is biztonságban, ha ezek mind nem történnek meg. Ezzel nem ítélek el senkit, aki másképp látja, de nem gondolom, hogy elítélésre adnék vele okot. A vajúdásom/szülésem alatt egyébként eleinte a bába, később pedig férjem folyamatosan ellenőrizték a baba szívhangját, az én állapotomat, stb.
Fentieket egyszer naivan megemlítettem az egyébként extra rosszindulatú védőnőmnek is, aki a hátam mögött értesítette a gyermekvédelmiseket, akik levélben zaklattak egy darabig a tervezett otthonszülés miatt. Csak úgy tudtam tőlük megszabadulni, hogy nyilatkoztam, kórházban fogok szülni… sajnálatos, hogy az ember lányát ilyen hazugságokba kényszerítik bele.
Azt is tudni kell, hogy tanyán élek, ami nem túl jól megközelíthető. (a legközelebbi kórház bő 1 óra, jó esetben – ezért kockázatosnak tartottam volna egy ilyen hosszú autóutat: mégiscsak jobb otthon szülni, mint egy országút szélén a februári hidegben!) A védőnőm közölte, hogy ő nem hajlandó minket látogatni, mert nem koszolja össze az autóját a porban, és megkért, hogy írjak alá egy papírt, amiben lemondtam a szolgálatairól. Ezek után nem volt joga igazán tovább foglalkozni velem, ehelyett kiküldött hozzám egy másik védőnőt hogy fölvilágosítson… épp a karácsonyi ebédet ettük nagycsaláddal, nekem már hatalmas pocim volt. Kérdés nélkül bejött a házba úgy ahogy volt sarasan, majd kiosztott alaposan – alig tudtuk elzavarni őt. Itt telt be végleg a pohár ezzel a védőnő-dologgal.
Azért vettünk kecskét, mert gondoltam (inkább férjem ötlete volt egyébként), ha nem lesz tejem esetleg, biztos ami biztos legyen egy fejőskecskénk. Tehenet 3 okból nem vettük: a kecsketej összetétele közelebb áll az anyatejhez, mint a tehéné; a tehén 20-szor annyiba kerül; a tehén istállós tartást igényel, de nincs erre alkalmas istállónk. A sors iróniája, hogy sokkal később ellett a kecske, mint vártuk, így nem tudtuk fejni a szülés után még, és elapadt a teje, így ikreit az én tejemmel etettük egy darabig, hogy ne haljanak éhen… most már mindkettő eszik rendesen.
Azt sem tudtam volna elviselni, ha egy percre is elveszik tőlem a kisbabámat, ami kórházban elkerülhetetlen. Itthon ugyanúgy megvizsgálta a bába, ellenőrzött mindent, de mindezt a franciaágyon, mellettem, a szemem láttára, és ugyanúgy kijött gyermekorvos is, aki szintén a szemem láttára vizsgálta meg a Babánkat. Nekem így volt jó, és továbbra sem értem, hogy miért vagyok miatta rendszeresen leszólva. Senkire nem akarok ezt ráerőltetni, csak elmagyarázni próbáltam ezt az oldalt is sok kommenten keresztül, hiszen a másik oldalt már mindenki ismeri, az a bevett és normális, ugyebár.
Nekem a fentiek alapján az volt ösztönös, hogy itthon, békében és nyugalomban szépen megszülöm a babámat.
válasza: válasza:Egye fene a százalékomat: hát, én még ilyen felelőtlenséget nem pipáltam. Egy óráinyra laksz a kórháztól, de te otthon szülsz a természetesség égisze alatt.
A védőoltásokat beadatod a gyerekednek? Bizonyára akkor is ilyen őrült büszke lennél magadra, ha az ösztönös viselkedésed közepette meghal a babád egy hirtelen fellépő komplikáció miatt. Szent Isten...
válasza:Hát kérdező, ezt a legutóbbi kommentedet inkább magadban tartottad volna.
De tudod mit, ha harc, hát legyen harc: Engem egy icipicit sem hatott meg a szülésed és az egész élettörténeted, egy igazi felelőtlen nem írom ki, minek tartalak, és a saját szülésem és a Babámmal való egész kapcsolatom számomra még mindig sokkal ösztönösebb, mint a tiéd, még akkor is, ha kórházban, EDA segítségével szültem.
(A költői vénáról meg ne is beszéljünk - kicsit nehezen hiszem el, hogy bármelyik védőnő is éppen a karácsonyi ebéd közepén kapna ihletet a munkája végzéséhez, de mindegy.)
További szép életet neked!
válasza:Megígértem, hogy nem írok többet, hát most megszegem.
Utolsó kommented nálam is kiverte a biztosítékot.
Teljesen véletlenül én is tanyán élek. Igaz, hogy tőlünk 30 percre van a kórház (mentővel jóval kevesebb), de a lakott területtől 5 km földút választ el minket, szomszéd nincs 1,5 km-es körzetben.
Ettől függetlenül mindent megtettem, hogy szoros orvosi felügyelet álljak. Hetente jártam a diabetológushoz, a védőnőhöz, minden apró jelre inkább megnézettem magam, pedig a 4. és az 5. babámat szültem 2 éven belül tanyasiként, tehát tapasztalatom volt bőven.
Úgy voltam vele, ha megindulnak a fájások idő előtt, de még nincs nagy gond, terepjáróval kimegyek az útig, ott várom meg a mentőt. Ha meg nagyon rosszul vagyok, vagy folyik a magzatvíz, meg volt beszélve a tanyavédőkkel, hogy 10 percen belül értem jönnek, és kivisznek az útig.
Szerencsére nem volt gond, de még így is a 38. héten bementem az István kórházba. Nagyon magas volt az inzulinigényem (2-es típusú diabéteszem van), így nem is engedték továbbvinni a terhességet, nehogy károsodjon a méghlepény, másnap megindították a szülést.
Ez így biztonságos volt, még így, tanyán is.
De azt amiről te írsz, még azokban az országokban sem támogatják, ahol amúgy elfogadott az otthonszülés.
Sokszor elcsodálkoztam azon, miért kezelnek furcsán az emberek, amikor elmondom, hol élek. Tőled kaptam meg a magyarázatot. A magadafajták miatt tekintenek minket is csodabogárnak. Pedig ugyanúgy élünk, mint más. Jártam terhesgondozásra, kórházban szültem, nincs kecském még a biztonság kedvéért sem. Nem ugrottam vissza évtizedeket, pusztán nyugodt környezetre vágytam a főváros után, ahol békében lehet gyereket nevelni. És mégis hozzád hasonlóként kezelnek sokan.
A védőnős sztorid nekem is sántít. Egyrészt tapasztalatból tudom, hogy attól, hogy tanyán élsz, a védőnő még kijár hozzád. Ha az Ő autója nem megfelelő erre, akkor az Önkormányzat intézi a szállítását. Hozzánk is terepjáróval szokták kihozni. Ugyanis a tanyasi ember ugyanazokkal a jogokkal rendelkezik, mint bárki más. Több védőnő megfordult már nálunk, de még eggyel sem találkoztam Karácsonykor, hétvégén. Az ugyanis nekik is szünnap. Más kérdés, hogy a telefont akkor is felveszik.
Szerintem, és ezt így látatlanban is ki merem jelenteni, a hozzáállásod miatt mondatta le a Viziteket veled írásban. Ugyanis, ha veletek valami történik, amíg a keze alá tartozol, Őt is előveszik.
Végül annyit, hogy tudod, mennyi időt töltött tőlem külön a kisbabám? Amíg megmosdatták, de oda apa is vele ment. Onnantól orvosi vizsgálat, mosdatás, bármi a jelenlétemben történt. Mivel várható volt, hogy születése után komplikációk lesznek nála, azonnal vizsgálták, mérték a cukrát, mégpedig ott, a szülőágyon.
És mielőtt azt gondolnád, csak a betegségem miatt gondolkodom így, elmondom, hogy az első 3 gyerekemnél még nem voltam cukros, és ugyanezeket az elveket vallottam.
Én annyit mondanék neked, hogy gondold át ezt az emberiségtől elrugaszkodott álláspontodat, mert a gyereked fogja kárát látni. Lehet, hogy nem most, de az oviban, suliban már biztosan.
válasza:Én tényleg nem értek valamit? Te intellektuálisan vagy ennyire gyér szinten, hogy nem fogsz fel bizonyos dolgokat?!
Vagy azt hiszed, hogy veled, veletek semmi rossz nem történhet?! Ez nagyon nagyon gyermeki, naiv hiedelemvilágra utal!
Tudod mi lett volna veled egy hirtelen lepényleválásnál 1 órára a kórháztól. Akkor megmondom: MEGHALSZ! Miután a bábának nincsen képzettsége a császárhoz jó eséllyel a baba is MEGHAL!! Tudod mi lett volna a férjeddel? EGYEDÜL MARAD!
Tudod ezek után soha többet nem fogom védeni a Gerébék sleppjét, hogy bevállaltak ilyen körülmények között egy otthon szülést. Ez annyiban különbözött a hagyományoktól, hogy tudtak szívhangot hallgatni.
Sem vér, sem újraélesztőszett nem állt készenlétben.
Meg vagyok döbbenve. Véleményem szerint értelmes ember ilyet nem csinál. Ekkorát nem kockáztat. A gyermeke életével nem játszik.
A gyermekágy 6 hétig tart, mert a méh belső sebe ezalatt gyógyul! Gratulálok a 2 hét utáni szexhez. Esetleg egy kis szepszis még jól jött volna. Gratulálok a "felvilágosult" bábákhoz. Egyetértek a védőnőddel. Isten veled!
válasza:Eddig eléggé otthonszülés-párti voltam, de ez nagyon felelőtlen, amit csináltatok.
Amit a kórházi szülésről írtál, az inkább előítélet mint valóság. Én 16 óra után kértem oxitocint és EDA-t. Nem járt 30 percenként a nyakamra a doki, hogy had adja már be. Kipróbáltam a labdát, a bordásfalat, óránként elmentem lezuhanyozni mert az sokat segített. De nem akartam, hogy a gyerekem születése csak a fájdalomról és a szenvedésről szóljon. Irigylem azokat az anyukákat, akiknek ehhez nem kell "felesleges" dolog. Nekem sajnos kellett. A gyerekemet kb annyi időre vitték el, amíg neked a zuhanyozás tartott. Remélem, azért oda Te sem vitted magaddal. Nem volt sem fogadott orvosom, sem szülésznőm.
A szexet meg nem csak azért "tiltják", mert kényelmetlen az anyukának, hanem mert fertőzésveszélyes. Én is kívántam a szexet, de felfogtam, hogy árthatok magamnak vele.
Tökéletesen egyetértek az egyik korábbi válaszolóval: miattad és a hasonlóan gondolkodók miatt ítélik el a tanyasi és sok esetben a falusi embereket is.
válasza:Kedves Mindenki.
Nem magamtól írtam le a történetet, ha olvastátok az előttem szólókat, kérdésekre írtam választ. Az erről kérdezőn kívül nem gondolom, hogy másra is tartozna, főleg nem annyira, hogy kétségbe vonja annak valóságtartalmát.
Nem tudjátok elképzelni, hogy lehet igaz is, mert manapság kevesen élnek így.
A védőnős sztori pontról pontra így zajlott. A karácsonyi ebédet pedig nem karácsony napján, hanem dec 29-én ettük meg, mert akkor ért rá mindenki eljönni. Ennyi.
Köszöntem a válaszokat, a kérdést lezártnak tekintem, úgy látszik manapság az emberek nem tudják elképzelni, hogy "másként is lehet"... de sebaj, végülis ezért lakom tanyán, ha jobban belegondolok.
Egy utolsó gondolat: a születés és a halál az élet természetes részei, de egyre kevésbé tekintjük őket akként.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!