Csak én érzem úgy hogy M. o-n nem érték a gyerek, szégyelld el magad és húzd meg magad ha gyerekkel mész valahova?
Nem tudom mással is történnek e ilyenek vagy csak én vagyok kihegyezve a témára, de borzasztóan dühít a dolog. Persze fiatalabb koromban meg míg nem volt gyerekem én is voltam néha ideges ha ordított sikított egy kisgyerek hosszasan zárt térben vagy a szülők látszólag semmit nem tettek ellene, de azóta gyerekeim vannak és eszembe se jut ferdén nézni ha mondjuk szaladgál meg kiabál egy gyerek.És mégis minden korosztálynál azzal találkozunk hogy ha bárhova gyerekkel-gyerekekkel megyünk akkor a gyerek az üljön meg maradjon halál csendben, senkit se zavarjon ne legyen se álmos se fáradt se rosszkedvű stb. Ne nyúljon semmihez, rá se nézzen. És ilyenek a középkorúak és idősebbek sőt olyanok is akiknek szintén van gyerekük, mert bezzeg az ő gyerekük SOSE csinált ilyesmit. Étterembe merészeltünk múltkor menni a gyerekekkel (kicsik) kifejezetten holt időt választottunk mikor tudjuk hogy alig vannak a helyen, de a pincérnő minősíthetetlenül bunkó volt. És ez nem egyszeri eset, már mindenhol úgy érzem ha véletlen hangosabban beszélnek a gyerekek vagy szaladni mernek már jönnek a lesújtó pillantások, meg az előre beszólogatások hogy: vigyázz fellököd a nénit stb. holott még közelébe se ért a gyerekem.
Mindezt úgy hogy MINDIG minden körülmények között rájuk szólok, erőmet megfeszítve lekötöm őket (nem azért mondom hogy ez egy haj de nagy dolog hiszen az én gyerekeim csak azért írom hogy nem ejtem le magasról mosolyogva hogy rosszalkodnak) mesét olvasok, halkan énekelek a kisebbnek mert azt szereti, mindenféle érdekességet mutatok nekik, kiviszem őket a közeli játszóra mondjuk ha várni kell valamire stb. De az emberekben semmi jóindulat nincs, nem is nézik hogy igenis nevelem őket, nem hagyom garázdálkodni, dehát a gyerek az gyerek, igenis fog hangosan beszélni, kiabálni örömében és sírni ha vmi nem sikerül és szaladgálni, mert szeret mozogni.
Ez csak nálunk van így? (nagyváros)illetve Budapest, vagy M.o-n ez a jellemző? Máshol nem? Úgy érzem már mintha sűrűn elnézést kéne kérnem amiért gyereket merészeltem vállalni...Közben meg megy mindenhol a szörnyűlködés hogy fogy a magyar.
válasza:Hú szerintem inkább a te gondolkodásoddal van a gond.
Èn soha nem érzem ezt, vagy 95%-ban nem.
Mi rengeteget járunk étterembe is és mindenhova, mivel nincsenek nagyszülök, minenhova jönnek ügyet intézni is.
De nem érzem ezt, söt legtöbb helyen kedvesek is az emberek, persze nem 100% mindenhol, de nem panaszkodhatom.
Nem lehet hogy te keresed már mindenkiben a rossz pillantásokat, te érzed túl soknak gyerekeidet?
válasza:Az én kisfiam 1,5 éves, szaladgálós, kíváncsiskodós fajta, de még nem volt rossz tapasztalatom. Általában kedvesen fogadják, ha esetleg próbálom rávenni, hogy ne rohangáljon, még rám szólnak, hogy azért gyerek, csinálja csak. :)
Múltkor a postán voltam a fiammal és a tesóm fiával, aki 5 éves. A két gyerek jött ment, nézelődtek, kicsit veszekedtek, de senki nem nézett ránk csúnyán. Aztán az egyik ügyintéző észrevette, hogy kép kisgyerekkel várok és soron kívül hívott az ablakhoz. Nagyon kedves volt!
Szóval semmi rossz tapasztalat eddig.
Lehet, hogy már csak "úgy látod", hogy csúnyán néznek. Lehet, hogy csak Te érzed túl hangosnak, vagy rossznak a gyerekeidet és ezért gondolod, hogy más is úgy érzi.
Vagy pedig (és kérlek ne sértődj meg), Te nem érzed őket túl rossznak és hangosnak, pedig valójában azok és nem tudod a helyén kezelni a dolgokat.
válasza:Mi is járunk étterembe, az én kisfiam nagyon mosolygós, barátkozós, általában olvadoznak tőle.
Amikor hisztizik az utcán, mert valamit nem engedek neki, vagy próbálom fegyelmezni, hogy ne menjen túl messzire a motorral, úgy hogy engem meg otthagy, vagy nem arra akar menni, amerre én, akkor viszont szoktam rosszalló pillantásokat kapni.
Meg azt sem bírom, amikor ismerősök, akiknek szintén vannak gyerekeik, úgy beszélnek a gyerekekről, akár sajátjukról, akár másokéról, mintha kis kártevőkről lenne szó. Szerintük a gyerek csak rombol, pusztít.
válasza: válasza: válasza:Szerintem is csak éppen rossz embereket, rossz időszakukban fogtál ki.
Az egy éves fiam is energiagombóc, imádja a boltot, mert színes, imádja az embereket, azok meg teljesen odavannak érte és ha hagynám, bárkit kézenfogna és elmenne vele.
Abban igazad van, hogy vannak olyanok, akik eleve negatívan, rosszindulatúan állnak az egész gyerek dologhoz, de azok akkor is taplók lennének, ha nem gyerekekkel lennél. Próbáld meg kicsit lazábbra fogni a gyeplőt, mert lehet, hogy mások szemében te vagy az, aki folyton utasítgatja a gyerekeket, rájuk szól, pedig akkor éppen semmi sem indokolja.
A lesújtó pillantásokat nem kell észrevenni. Élvezd inkább az időt, amit együtt töltötök, ne azzal teljen, hogy állandóan fegyelmezed, holott állításod szerint nincs erre szükség.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!