Csak én érzem úgy hogy M. o-n nem érték a gyerek, szégyelld el magad és húzd meg magad ha gyerekkel mész valahova?

Nem tudom mással is történnek e ilyenek vagy csak én vagyok kihegyezve a témára, de borzasztóan dühít a dolog. Persze fiatalabb koromban meg míg nem volt gyerekem én is voltam néha ideges ha ordított sikított egy kisgyerek hosszasan zárt térben vagy a szülők látszólag semmit nem tettek ellene, de azóta gyerekeim vannak és eszembe se jut ferdén nézni ha mondjuk szaladgál meg kiabál egy gyerek.És mégis minden korosztálynál azzal találkozunk hogy ha bárhova gyerekkel-gyerekekkel megyünk akkor a gyerek az üljön meg maradjon halál csendben, senkit se zavarjon ne legyen se álmos se fáradt se rosszkedvű stb. Ne nyúljon semmihez, rá se nézzen. És ilyenek a középkorúak és idősebbek sőt olyanok is akiknek szintén van gyerekük, mert bezzeg az ő gyerekük SOSE csinált ilyesmit. Étterembe merészeltünk múltkor menni a gyerekekkel (kicsik) kifejezetten holt időt választottunk mikor tudjuk hogy alig vannak a helyen, de a pincérnő minősíthetetlenül bunkó volt. És ez nem egyszeri eset, már mindenhol úgy érzem ha véletlen hangosabban beszélnek a gyerekek vagy szaladni mernek már jönnek a lesújtó pillantások, meg az előre beszólogatások hogy: vigyázz fellököd a nénit stb. holott még közelébe se ért a gyerekem.

Mindezt úgy hogy MINDIG minden körülmények között rájuk szólok, erőmet megfeszítve lekötöm őket (nem azért mondom hogy ez egy haj de nagy dolog hiszen az én gyerekeim csak azért írom hogy nem ejtem le magasról mosolyogva hogy rosszalkodnak) mesét olvasok, halkan énekelek a kisebbnek mert azt szereti, mindenféle érdekességet mutatok nekik, kiviszem őket a közeli játszóra mondjuk ha várni kell valamire stb. De az emberekben semmi jóindulat nincs, nem is nézik hogy igenis nevelem őket, nem hagyom garázdálkodni, dehát a gyerek az gyerek, igenis fog hangosan beszélni, kiabálni örömében és sírni ha vmi nem sikerül és szaladgálni, mert szeret mozogni.

Ez csak nálunk van így? (nagyváros)illetve Budapest, vagy M.o-n ez a jellemző? Máshol nem? Úgy érzem már mintha sűrűn elnézést kéne kérnem amiért gyereket merészeltem vállalni...Közben meg megy mindenhol a szörnyűlködés hogy fogy a magyar.