Császárral szeretnék szülni. Melyik a jobb az epidurális érzéstelenítés vagy az altatás? Mondjuk az altatásnak jobban örülnék.

Először ledöbbentem a kérdésen, aztán eszembe jutott, hogy terhességem alatt nekem is volt olyan gondolatom, hogy inkább császározzanak. Ennek oka csak a félelem volt, amin aztán átlendültem, és végül simán szültem, fájdalomcsillapítók nélkül. Volt túlhordás, méhszájérlelés, burokrepesztés, oxytocin, miegymás, de mégsem fordult meg a fejemben az epidurális se...

A babádnak és neked sem hiányzik a kábultság a szülést-születést követően. Olyan rövid az az idő, míg el nem alszik a fáradalmai után! Ezt a kis időt kell kihasználni az ismerkedésre, mellre helyezésre,hisz ezzel alapozod meg kettőtök kapcsolatát, mellre helyezni viszont nehézkes hasi vágás után, ha pedig altatva vagy, nem is tudod mellre helyezni azonnal. Elvileg az altatás nem hosszú időre szól, de mégsem lehetsz ott az első levegővételénél, felsírásánál, nem tudod magadhoz ölelni, és megnyugtatni őt a nagy stressz után.

Igen, tényleg nagyon fájdalmas a szülés, de utána olyan boldogság önt el, hogy ezt nem is érzed...hidd el, mikor ott tartod a kezedben őt, csak azzal fogsz foglalkozni, hogy rendben van-e vele minden, és csak csókolni, ölelni fogod, nem fogsz fájdalmat érezni.

Homeopátiás szerekkel tudod oldani a stresszt, sőt szülés közben is szedhetsz ilyeneket, kérj szakembertől tanácsot, összeállítja a neked megfelelő, hozzád illő alkati szereket.

Mikor szültem,a császáros anyák napokig feküdtek tehetetlenül, míg gyerekeik a nővéreknél ordítottak naphosszat, mert nem tudták őket magukhoz venni a fájdalmaik miatt. Ehhez képest én soha nem hagytam a nővérekre, csak a röpke zuhanyzásaim idejére, és egész nap cicizett, úgy, hogy egy óra cici után kb. negyed órát pihentünk, majd újra cicizett. A tejbelövellés előtt ezt muszáj így csinálni, mert a baba szopizása indítja be a tejtermelést. Gondolj bele, hogyan tudsz majd szoptatni császár után? Egy anyának még én segítettem zuhanyzás után a bugyiját felhúzni, mert képtelen volt lehajolni a 3 napos hasi vágásával. Egy faluból vagyunk, ő tápot ad gyermekének, én pedig a mai napig szoptatom a másfél éves gyermekemet. Az övé 3x volt kórházban, az enyém még nem volt beteg soha; arról nem is beszélve, hogy ezen túl mi mindent alapoz meg a szoptatás...

Összegezve tehát: ha fontos, hogy gyermekeddel meghitt szeretetkapcsolatot alakíts ki, és fontos, hogy szopjon legalább első évében, semmiféle fájdalomcsillapítót nem ajánlok, pláne nem császárt. Ha valami mindenképp kell, akkor a sima szüléshez legyen EDA, még mindig jobb mindkettőtöknek, mint a császár!

Utolsó vagyok, persze abban az esetben, mikor a császár indokolt, az anyának nincs választása, és ezek az anyák sokáig nem is tudják ezt feldolgozni, hogy nem természetes úton szültek. Kérem őket, hogy ne értsenek félre, véleményem arra az esetre szól, mikor egy anya félve a szülés fájdalmától szeretne császárt.

A császár nem választható, de sajna én is hallottam már olyat, hogy valaki csupán félelemből kérte, és így is szült. Lehet, hogy most ez könnyebbnek tűnik, mint a sima szülés, de sokkal több szövődménye lehet, tehát - azon túl, hogy a meghatározó első napokban nem tudsz olyan minőségben a gyerekeddel lenni, mint kéne- ez a veszélyesebb.

29-es vagyok.

Igen, igazad van, minden szülés más és mindenki másképp éli meg. Érdekes amit írsz, nekem a gátmetszés nem is fájt, sőtt amikor megszületett a 2. kisfiam, akkor a doki felnyúlt szó szerint és kikapart, ellenőrizte az előző császár utáni heget, hogy minden rendben van-e (rendben volt). Érdekes volt, felnyúltak:-), de nem fájt egyáltalán. Arra viszont emlékszem, hogy az 5. napon varratszedés után boldogan felkiáltottam, hogy tudok ülni és nem fáj semmim:-). A szoptatásra pedig tényleg mindenkit csak ösztönözni szeretnék, akár hogy is szül, mert nagyon jó a babának és a mamának is. Az egy évvel ezelőtt született fiam még mindig szopik, pedig ő császáros volt, és bár nem tudtam rendesen megszülni, az epidurális érzéstelenítésnek köszönhetően hallottam amikor felsírt, azonnal megmutatták, megpuszilhattam...olyan jó volt, hogy ott lehettem és nem aludtam át...mint az első fiamnál.

Nekem is varrtak, én három napig vajúdtam feleslegesen, mert minden próbálkozás ellenére 3 nap alatt sikerült egy ujjnyit tágulnom... na akkor burokrepesztéssel beindították a szülést, rá fél órára oxytocinnal gyorsították, amitől 2 órán belül kirepült a babám, a nagy sietségben vállát törve. Én nem azt írtam, hogy minden szép és jó, nincs semmi fájdalom a szülés után.... még 2 hét után is rossz volt ülni, 6 hétig vérezgettem, és még 4 hónap múlva sem volt fájdalmatlan a közösülés...

A babát tőlem nem vitték el, a varrás alatt végig cicizett, így kicsit elterelte a gondolataimat is a gátvarrásról, bár így is ugráltam rendesen.

Azt gondolom, hogy még mindig jobb, hogy nem tudtam ülni, mint az, hogy felvágnak... semmilyen szempontból nem tartom előnyösnek a császárt.

Nem véletlen, hogy elvileg csak nagyon indokolt esetben döntenek a császározás mellett.

Az altatást pedig inkább ne kérd, kedves kérdező! Ne maradj le a gyereked megérkezéséről, bárhogy is jöjjön a világra!

Sok boldogságot a babához, kitartást a szüléshez!