Apák, ti bemennétek szülni? Csúnya dolog, én nem akarom látni! Nem bírom a vért sem! És minek kellek én oda? Csak láb alatt vagyok, lekezel az orvos, a nővér, a fájdalmon meg nem tudok segíteni, de rossz nézni, ahogy a párom szenved.

Hogy ne legyél off átvetítem a pőasikra, hogy mi is zajlik odabent.

Példa csak de kis mértékű

Neked mint pasinak. veseköve van1,5cm-es.

A péniszed, húgyvezetékben elakad, iszonyatos görcsök közepette, bevisznek, hátadra fektetnek, fájdalom csillapítás nincs és nem is kérhetsz rá. Hogy megfelelő pózban maradj a lábaidat lekötik. te úgy görcsölsz, hogy a fájdalomtól el tudnád görbíteni a vasat.

Egy nagyobb görcskor a doki egy ollóval a makkod elején lévő húgyvezeték mentén kb 5cm-ert belevág hosszában. Egy erőteljes vágás. Belenyúl és kiveszi. Aztán fogja a tűt és a cérnát, és fájdalom csillapító nélkül elkezdi összevarrni a péniszed, egész a makk hegyéig. Doki persze ordít veled, türtőztesse már magát, ki kell bírnia. Ömlik rólad a víz. Őrjöngesz a fájdalomtól. A makkod hegyén fejezi be az utolsó öltését és kész vagy. de ne pihenj sokat mert 3 óra múlva dolgod van,nem gond ha nem tudsz pisilni, van katéter, ja hogy varrták semmi baj felmegy az a katéter azért.

Szóval uraim ebbe gondoljunk bele. Ebben a helyzetben hadijuk magára a szeretett párunkat. a hasonlat kicsi még ahhoz képes amit ő ott átél.

Szóval képzeljük el az érzést. Jól esne-e, ha közben a párunk mellettünk lehetne, nyugtatna, törölgetne? Vagy ez a helyzet jó egyedül?

Tisztelt hölgyeim, nem tudom mit éreznek pontosan szüléskor, én ehhez tudtam hasonlítani csekély mértékletességgel.

Amig nem voltam terhes, addig mindenkinek azt mondta nem akar bejonni, a ver latvanya nem neki valo meg az egesz nem neki valo. Aztan megtortent a csoda es minden erdekelte. Varta, szerette, dolgozott es elviselt erte. O volt aki ragaszkodott a 100dimenzios kepek es video elkeszitesehez. O tudta hogy fia lesz azon a napon amikor pozitiv lett a teszt. Mikor megmutattak neki a kinagyitott peniszt melto nyugalommal nyugtazta, hogy jo munkat vegzett. Mindig varta a telefonjaimat - soha nem lehet munkaban felhivni ez alapszabaly nallunk. Folyamatos rajtban elt. Aztan elott az ido. Velem vajudott, valtva anyosommal. Meg sem fordult a fejeben, hogy nem lesz ott...ott kellett lennie. Aztan surgosegi csaszar...ahogy kitoltak a megfigyelobe mar ott topzodott es gyonyorunek latott es a mai napig is az egyik kedvenc kepe ahogy kitoltak a mutobol, melegito legpaplan rajtam, hajam erdekes a 44 ora vajudas utan, arcom felpuffadva ugy nezek ki mint egy zsiros foka. A kisfiat latta par percre es vittek lampa ala a kicsit. Szules utan 3 nap voltunk a korhazban. Vegig velem volt. Kisfiunk mindig nyugalmat talalt az apjanal.

Ugy erzem nagyon maganyos lettem volna a mutet utan ha nem lett volna ott. Az sem erdekel, hogy kepeket csinalt rolam az anyosommal meg az orosz noverkevel akinek aznap en voltam a paciense. Ugy erzem maximalis biztonsagot adott azzal, hogy amig vajudtam ott volt es segitett, szolt ha volt valami mert nekem mar nem mindig volt kedvem angolul tudatni veluk amit akarok tudatni. Kulonosen akkor amikor a kisfiunk szive megallt tobbszor ugyhogy volt izgalom. Nekem megvaltas volt a mutobe menni. Amennyire feltem, olyannyira boldog is voltam, hogy vegre vege!!!! O nem johetett velem. Az aneszteziologus mondta mi tortenik - aki ugyancsak orosz volt aznap ugy latszik halloween-kor az oroszok voltak mozgosithatok. A ferjem nagyon szeretett volna jonni de hat arra mar nem volt ido.

Nem tudom mi a normalis. De anyumat is megkerdeztem azt mondja, szules utan mikor megfigyelesen volt, nagyon maganyos volt. Az eg.ugyi dolgopzok sem ugy beszeltek vele ahogy kellett volna.

Nallunk az a normalis, hogy osszetartozunk es ebbe minden belefer. A ver az izzadsag a boldogsag.

Mindenki maga donti el, hogy neki mi a jo. Valaki azt hiszi a magany jo neki es van aki fel a maganytol. En nem akartam egyedul lenni es a ferjem sem akarta ezt. Soha nem beszeltuk meg mi lesz mert nem volt ra szukseg. Tudtuk mindketten es kesz.

Oh bocsanat elfelejtettem a ferjem egyetlen hozzafuznivalojat ami a leglenyegesebb: vegig mondtak, hogy kicsi vagyok a baba pedig nagy. Azt is, hogy nem fognak hagyni szenvedni - hat en nem tudom 44 ora az egy kotelezo nem hagyunk szenvedni idotartam ahol mi elunk vagy mi?!

Attol felt hogy meg fogok halni. Rettegett attol, hogy velem valami tortenik. Mindig azt mondta mert ugye neki, nem volt meg kotodese a kisbabahoz ugy igazan akkor erzelmileg, hogyha barmi rosszul sul el o engem valaszt. Lehet azert is volt olyan boldog a megfigyeloben, hogy elunk mind a ketten. Kicsi es en is. Sokszor mondta, hogy nagyon buszke ram es nekem ez nagyon jol esett!