Írnátok pozitív császáros szüléstörténeteket?

Én anno 30 éve császárral születtem. Valahogy mikor terhes lettem, nem is gondoltam természetes szülésre, valahol éreztem, hogy az én gyerekem császárral fog megszületni. Nem is mentem szülésfelkészítőre, szülőszoba látogatásra sem, sőt fogadott dokim sem volt.

A fiam végig faros volt, egy hétfői NST után az ambuláns orvos elküldött műtéti vérvételre (péntekre voltam kiírva), és mondta, hogy szerdán kell mennem megint nst-re, de vigyem a cuccomat, mert ha akkor is faros lesz, akkor befektetnek, biztos, ami biztos alapon. Szerdán befeküdtem, elérkezett a kiírt nap. Aznap reggel a párom reggel bejött hozzám, mondtam, hogy még semmi jele a szülésnek. Hazament (éjszakás volt, azért ugrott be reggel), 8kor elment a nyákdugó. Fájás nem volt, befektettek a szülőszobára megfigyelésre. Erős jóslóim voltak, 11kor végeztek egy feltáró vizsgálatot, attól elkezdtem darabosan vérezni, de más nem volt, tágulás semmi, fiam lábtartásos lett. 6kor műszakváltáskor vissza akartak küldeni a kórterembe, de már nagyon erős fájásaim voltak, amit nem mutatott ki a gép, de mondtam, hogy nekem fáj. A doki rendes volt, nem engedett vissza, mondta, hogy tegyék vissza a műszert. 7kor jött a főorvos, aki vissza akart küldeni. Kérdezte, hogy miért vagyok még ott. Mondta a doki, hogy fájásokra panaszkodtam. Megvizsgált (tágulás még mindig semmi), fiam még mindig faros és lábtartásos volt. A gép már mutatta a fájásokat. Rögtön hívták a műtőt. Senkinek sem tudtam szólni, hirtelen felgyorsultak az események.

20:14kor megszületett a fiam. 9kor az őrzőből hívtam a párom (aki ment éjszakára dolgozni), hogy gratulálok, Apuka lett! Később behozták a fiamat megmutatni, otthagyták egy kicsit. Éjjel 1kor ment ki az érzéstelenítő, akkor kértem fájdalomcsillapítót, aztán aludtam reggel 5ig. Akkor lemosdatott az éjszakás nővér. Műszakváltáskor a nővérke ott volt, míg felültem. Az első rossz volt, de utána már viszonylag gyorsan próbáltam erőre kapni. Csodálkoztak is a nővérek, hogy folyton felülök.

Mikor átkerültem a rendes szobába, az ajtóba vártam már a fiamat, hogy mikor hozzák már. Mikor velem volt, semmi bajom nem volt. 3. napon belövellt a tejem, annyi volt, hogy fejnem is kellett, azon is meglepődtek, hogy törökülésben ülve szoptattam. 4. nap reggel mehettünk haza.

1,5 hét után már szinte semmi bajom nem volt, bár az ágyból való felkelés még azért nem ment hipp-hopp, de utána kutya bajom nem volt, főztem, takarítottam, elláttam a gyereket.

A hegem gyönyörű volt már pár hónap után is, alig látszik.

Most tervezzük a tesót, és lehet, hogy csak azért fogadok dokit, hogy biztos császár legyen megint, mert nekem nagyon pozitív volt minden, nem vágyom természetes szülésre.

A kisfiam közel 20 óra vajúdás után született császárral. Összesen 5 napot voltunk bent, mikor hazajöttünk már én kötöttem be a hordozóba, nagyon hamar felépültem és szoptatni is tudtam 1 éves koráig.

A kislányomnál a kiírt dátum előtt 3 nappal szétvált a hegem. Ismét császár. A műtét olyan volt mint az első, minden rendben ment. A méhemet is rendbe hozták. A felépülésem villámgyors volt, mert már tudtam, hogy minél többet fent kell lenni sétálni, nem szabad elhagyni magam. A tejem második napon belövellt és a HARMADIK napon hazaengedtek annyira jól voltam. A műtét után egy héttel én mentem el a boltba. Szuper gyors gyógyulás volt.

Sziasztok!

Nekem is pozitív volt a császáros szülés, de nagyon féltem előtte, szó szerint rettegtem. Én bizony csak normál úton szülöm meg a babámat punktum...egész terhesség alatt ez volt bennem.

39 hetes terhes voltam, egész éjjel nem aludtam, jóslófájásaim voltak, hajnalban egy kis vérfoltot találtam a WC papíron, a sógornőm (egészségügyis)azt mondta menjek be, az nem normális dolog(pedig szerintem az a nyákdugó volt). Reggel 7-kor az ügyeleten megvizsgáltak, azt mondták szülünk, örültem, de nagyon be voltam tojva. :)

Felmentünk a szülőszobára, apás szülét terveztünk, a férjem velem volt( a császárnál nem lehetett velem), de az NST nem mutatott fájásokat, pedig nekem nagyon fájt. Beöntést csináltak, ami nem volt vészes. Vizsgálgattak az orvosom délt jósolt, de délre sem volt meg a lányom, így a burkot repesztett, ami fura volt, de nem fájdalmas. Mivel nem tudtam pisilni, katétert raktak be, az sem volt fájdalmas. Majd délután 4 kor, az orvosom úgy döntött, megcsászároz. Ami szerencse volt, mert a lányom már nem érezte jól bent magát, lázas lett, 1 hétig bent voltunk, de mára már majdnem 2 éves rosszcsont nagylány.

A sebem szépen gyógyult, jól tudtam mozogni, fájdalomcsillapító nem is kellett, csak köhögéskor és nevetéskor volt picit kellemetlen 2-3 hétig. Én 26 éves voltam akkor, tervezzük a 2. babát, vajon az is császár lesz?

De amúgy inkább picit féljen a kismama, és pozitívat csalódjon, mint negatívat.;-)

2 és fél éve szültem császárral. Egész éjszaka vajúdtam, kézzel tágítottak, oxitocint kaptam, de nem tágultam, csak két ujjnyira, akkor tolófájásaim lettek. MEGVÁLTÁS volt, amikor azt mondták, hogy császár.

Műtét után 6 óra múlva átsétáltam a kórterembe. Nagyon fájt igaz, de kb 1 napig, másnap guggoltam, hogy a férjemről meg a babóról jó képet csináljak. 3 nap után hazaengedtek, pakoltam, mostam, mindent meg tudtam csinálni. Nagyon gyorsan felépültem. Ja, és az hogy tágítottak, sokkal jobban fájt :(

Most 1 hónap múlva szülök újra, nagyon remélem hogy megint császár lett...

A kisfiam a 28. héttől faros volt, ezért lelkiekben készültem a császárra. 2 hét túlhordás után bekötötték az oxitocint, de semmi nem jöttek a fájások, viszont pár óra múlva a kisfiam szívhangja leesett, ezért azonnal toltak a műtőbe. Az első sokkot leszámítva semmi rossz élmény nem maradt bennem. egészséges gyermekem született és csak ez számított. A felépülés kicsit lassan ment, de az idő megszépíti az emlékeket.

2,5 év múlva született a kislányom, Ő már programozott császárral. Ha hiszed, ha nem, nagyon szép emlék maradt. Reggel bementem a szülőszobára, és úgy volt hogy egyből megyünk is a műtőbe. Volt bent a szülőszobán egy kismama, aki már a kitolásnál járt, de elakadt a bébi. 5 orvos volt már bent nála, de nem tudták kiszedni a kicsit, ezért egyből vitték a műtőbe. Szörnyű volt végighallgatni, és akkor hálát adtam mindenkinek, hogy nekem ezt nem kell átélnem. A műtétem ez miatt kicsit csúszott, de még így is 8 órára megszületett a kislányom. Másnap reggel kelhettem fel először, és az előzőhöz képest úgy mozogtam mint egy versenyfutó. Alig fájt a vágás. Másnap törökülésben szoptattam.

15/17 Időpont tegnap 23:33-a vagyok!

Én is törökülésben szoptattam, de itthon átváltottam a fekve szoptatásra.

Az kimaradt, hogy végül is téraránytalanság volt azok ok a császárra, mert nagy volt a babám.

Szia! Azt hiszem az olvasottak után igen szerencsésnek mondhatom magam, hiszen én vajúdás nélkül, viszonylag fájdalommentesen úsztam meg a császárt:

Két napos túlhordás után (addig úgy tűnt, semmi akadálya a természetes szülésnek) az orvosom felfedezte, hogy bár minden jel adott lenne a szülés megindulásához, mégis a babám túl magasan van, és manuális vizsgálat során azt vette észre, hogy "liftezik" a gyerek, vmi akadályozza... És ez a köldökzsinór volt! Még aznap befektetett, és másnap délelőtt programozott császárral segítette világra a Kisfiamat, aki szó szerint bebábozta magát a köldökzsinórba, csoda, hogy nem fulladt meg.. így esélye sem lett volna természetes úton megszületni. Míg élek, hálás leszek a szaktudásáért, hogy mindkettőnket megkímélt egy fájdalmas (talán végzetes) traumától...

Ami a műtétet illeti: az előkészületek közül a katéterezés volt a legkellemetlenebb, pedig volt infúzió, beöntés is.. A gerincérzéstelenítőt olyan szépen adták be, hogy meg sem éreztem!! A műtét alatt egyszer éreztem egy nagyon erős hányinger-ájulás félét, akkor adtak is vmit vénásan, amitől jobban lettem. A Kisfiamat rögtön láthattam, és a pihenőben már mellre is tehettem. Csak másnap kelhettem fel - na az fájdalmas volt - ... de azt hiszem még így is összetehetem a két kezem. A harmadik napon már lépcsőn is mentem, a sebem pedig gyönyörűen gyógyult.

Most várjuk a kistesót, de egyáltalán nem érzem magam kevesebbnek, ha Őt is császárral kell szülnöm. Lényeg az Ő egészségük! Minden jót kívánok, kedves Kérdező!