Milyen módszerrel tudtad kontrollálni a szülésedet, ha tudtad?

Első szülésnél tudtam kontrollálni, pedig 9 órát vajúdtam igaz eda-val, de az utolsó 1 órában már nem kaptam. A kitolás is fél órás volt, elakadt a pici (4100 g született).

Fájt nagyon, de valahogy iszonyatosan fegyelmezett voltam, és csak arra figyeltem kitolás közben, hogy a kiabáláéssal ne menjen el a levegő a kitolás kárára.

Másodjára 1 órát vajúdtam kb., a kitolás sem volt több 15 percnél, de nem bírtam visszafogni magam. Elengedtem fülem -farkam, és nem érdekelt semmi, ordítottam. Egyszerűen nem tudtam nem ordítani, pedig mondták, hogy nem szabad (!). De a gyerek még nagyobb volt (4200 g) és egyáltalán semmiféle fájdalomcsillapításra nem volt idő.

Amúgy örülök, hogy megtapasztaltam, hogy milyen így szülni. Olyan "ősiesen", ösztönösen, mint a felmenőink :))

Sokkal jobb volt így, sokkal szebb és természetesebb élményként maradt meg, mint edával, aztán csendben, halkan visszafogottan szülni - ráadásul el is akadt az elsőszülöttem, nagyon féltem kitolás közben is,mert láttam a parát a személyzeten...

Állítólag az iskolai végzettségi is befolyásolja, hogy ki mennyire tűri a fájdalmat.

(védőnőnek tanulok)

Iskolai végzettség? Ez érdekes.

Kérdező, én amíg itthon voltam, tökéletesen kontrolláltam. Légzés technikával jól működött a dolog és kitámaszkodva álltam vagy az oldalamon feküdtem. Amikor úton voltunk a kórházba, a kocsiban ülés nagyon idegesített. Aztán burkot repesztettek és a fájdalom hirtelen fölerősödött és megsokszorozódott. A férjem kezét szorongattam és semmi sem volt igazán jó. De a tolófájásig jól elvoltam. Akkor viszont -szégyen, nem szégyen- már üvöltöttem. Az volt a furcsa, hogy a kiabálás segített. Nem tudom, miért.

Azt hiszem, ha itthon szülhettem volna, ahogyan eredetileg akartam, akkor jobb lett volna. Nagyon jól elvoltam itt a saját környezetemben. A kórház engem zavart. Remélem, mire jön a második, kiszabadul Geréb Ági és szülehetek itthon, az ő segédletével....

Iskolai végzettség? Inkább az, kinek mennyire fáj.

Valaki meg sem érzi, egyáltalán még fájdalmakat sem érez (anyám).

Van, akinek fáj, de kibírhatón, és azt mondja, hogy egy fogfájás rosszabb.

És van, aki - mint én - majd belepusztul, és üvölt.

Nekem is 1 óra volt a vajúdás, kaptam oxitocint, fogalmam sincs miért, gondolom, mert a dokim ügyeltes volt előtte, és már sietett haza.

Szerintem olyan intenzívek lettek a fájások, és olyan gyorsan tágultam ki, hogy az sokkal jobban fáj, mint annak, akinek szép fokozatosan, több órán keresztül megy végbe ez a folyamat.

Persze, ott is kell a kitartás, mert az ember fárad, kimerül, de azt lehet úgy is csinálni, hogy nem muszáj közben ordítani.

Iskolai végzettség-es vagyok.

Nem tapasztalatból írtam, hiszen még nem szültem, nekünk így tanították, hogy volt olyan kutatás, ami ezt hozta ki eredményül. Nem akartam ezzel senkit sem megbántani!

"Iskolai végzettség? 2" vagyok.

Szóval mi sem bántásból, csak néha olyanokat tanítanak. Én üvöltöttem, pedig van jó végzettségem, nyelveket is beszélek.