Mi a jobb ha elviszik a babát a nővérek vagy ha veled van? Egy 6 ágyas szobában 6 babától hogyan lehet pihenni?

Egy újszülöttet nem kétóránként kell szoptatni - micsoda idióta felfogás a kórház részéről, döbbenet! - hanem IGÉNY SZERINT! Ha így tesz az anya, akkor valóban csak enni és aludni fog a babája. Ennyire egyszerű.

Túl van misztifikálva ez az egész, mármint hogy egy újszülöttel mennyi baj van, szegény szülők sose pihennek, stb. Nos, az én újszülöttjeim ha megnyikkantak, cicit kaptak, aztán bealudtak ismét. Mellettem, hogy felkelni se kelljen. Én meg sokszor csak néztem, miben is fáradnak el úgy mások, mert az égvilágon semmi dolgom nem voltt velük. Néha át kellett pelenkázni. Életemben annyit nem pihentem, mint az első gyerekem születése után - millió könyvet kiolvastam, millió filmet megnéztem, már azért fogtam hozzá mindenféle süteménykülönlegességet sütni, meg azért pucoltam háromhetente ablakot, hogy legyen valami dolgom is. :-)

A második babónál annyival volt más, hogy akkor már ott volt a kétéves testvére, azzal foglalkozni kellett. De mivel sose volt problémás gyerek - mindenki azt mondta, hogy elrontom, mert folyton ölben volt, együtt aludtunk, stb., de pont így lett belőle csuda magabiztos, önálló kis emberke - órákig eljátszott egyedül, így akkoriban se bolondultam meg a tennivalóktól, pedig semmiféle segítségem nem volt.

Ha egy kisbaba igényei ki vannak szolgálva - az igénye pedig az evésen túl az, hogy akit 9 hónapon át egy másodpercre sem kellett nélkülöznie, azt születése után sem kelljen - akkor nyugodt lesz, nem sírós, kiegyensúlyozott, problémamentes. Mindig az szokott eszembe jutni, hogy mennyire hiányzik pl. a férjem, amikor üzleti úton van, még aludni se úgy tudok, hogy nincs itthon, mellettem. A kisbabától meg elvárnánk, hogy kiszakad onnan, ahol addigi életében volt, idegen világ, millió új dolog veszi körül, és azonnal aludjon a kiságyában, vagy ott legyen egy szobában a nővérkék "felügyelete" alatt, tíz másik síró sorstársával... Ez több, mint kegyetlenség. És nem is vezet sehová.

Ha a baba melletted van és hallja a 9 hónapon át megszokott szívverésedet, érzi a testedet, akkor biztonságban érzi magát, ergo sírni sem fog.

Két babámmal már így csináltam, bevált, most a harmadikkal is így fogom.

20.33-as vagyok. Gabka77 elgondolkodtató amit írtál. Nekem mindenki azt mondta, hogy ha 2 óránál gyakrabban szoptatom akkor annál inkább fájni fog a hasa. Persze ezt nem tartottam be szó szerint, de 1,5 óránál hamarabb nem nagyon mertem etetni, inkább nyugtatgattuk éjjel-nappal a babát, persze kevés sikerrel. Kipróbáltuk az összes hasfájásra kitalált csodaszert is. Úgy érted az igény szerinti szoptatást hogy akár félóránként is evett a baba? Mert akkor bevetem ezt a módszert a most születendő fiamnál, hátha.

Egyébként a kórházi történetemhez hozzátartozik hogy 4 napig távol volt tőlem a lányom, mert születése után egy másik városba vitték egy baktériumos fertőzés miatt, a korszülött osztályra, pedig utólag kiderült, fölösleges volt emiatt odavinni. Na ott töltött magányosan hosszú napokat mire kiszedték a varrataimat, lehet ezért is lett olyan sírós. Aztán jött 1 hét rémálom azon az osztályon ahogy már írtam. Itthon biztos más lett volna.

10.43-as, a kisbaba cseresznyenagyságú gyomorral születik, amibe kb. egy evőkanálnyi tej fér bele. Ráadásul az anyatejet kevesebb, mint egy óra alatt teljesen, nullára lebontja a kisbaba szervezete. Ily módon a hasfájás oka pont a ritka etetés, mert addigra szegény gyerek olyan éhes, hogy kapkodva eszik, türelmetlen, levegőt nyel sokszor, stb.

Kizárólag anyatejjel táplált kisbabát nyugodtan lehet etetni akár félóránként! Normális is egy újszülöttnél, hogy gyakrabban kér enni, ez idővel természetesen egyre hosszabb időre nyúlik, ahogy a picur nő.

Még egy érdekesség, Kanadában szült ismerősömnek tanácsolta a szülésznője, hogy az első hetekben ha lehet, legyen a baba napközben szinte non-stop cicin, mert a babának is van olyan időszaka, amikor aktívabb és olyan is, ami pihenősebb. Ha már a kezdet kezdetén napközben szinte folyton eszik, nagyon gyorsan rászokik a baba, hogy enni nappal kell, aludni meg éjjel. Az ismerősöm kisfia 3 hósan már átaludta az éjszakát. Második babámnál én is kipróbáltam, nekünk is működött, bár az enyém még mindig kel enni éjjel, de csak egyszer, nem állandóan, s ez így megy a kezdetektől. Barátnőmnek is továbbadtam ezt az infót, náluk is teljes a siker, soha nem sír éjjel a kisfia. Hála Istennek az éjszakai sírásokat én sem ismerem, mindkét gyerekem velem aludt, ha megébredtek, csak rácuppantak cicire és én azonnal vissza is aludtam, ők meg akkor, amikor végeztek. :-)

Javaslom, olvasgasd a La Leche Liga honlapját, sok érdekességet fogsz ott találni ( [link] )de ha gondolod, priviben is szívesen segítek, ha tudok, kérdezz bátran.

Ja, még annyit: egyik gyerekem se volt hasfájós soha! Pedig ha valaki, hát ők biztosan nem tartották be az etetések közötti időket. A lányomnál főleg előfordult, hogy akár 20 perc elteltével ismét kért egy kis szopit. Nem kell megijedni, ha a kisbaba az elején non-stop cicizni akar, mert elég gyorsan elmúlik ez az időszak, egyre hosszabb időt bír ki evés nélkül, ráadásul az állandó igény szerinti szoptatás garantálja, hogy bőven elég tejed legyen.

A lányom a három éves szülinapja előtt három hónappal szokott le végleg a ciciről (soha nem erőltettem, ő maga kérte egyre kevesebbet, majd el is maradt), akkor is szopizott, amikor a tesója pocakba került, majd a kicsi születése után együtt nyomták tandemban. :-) 14 hós a fiam, ő még szopizik, 6 hetes kismama vagyok. :-)

Hát itt most megint megtudtam, hogy nekem azért bömbölt egész nap a fiam, mert rossz anya vagyok. Azért a beképzeltségtől kapjatok már levegőt! Szerencséd volt, ennyi az egész, igenis vannak problémás gyerekek, akik nyugtalanabbak, mint az átlag.

Nekem az első gyerekem egy angyal volt, ezért mertem bevállalni 2 év különbséggel még egyet. De vele nagyon megjártam, mert nem tudott szopni, egész nap mellen volt, mégis éhezett. 2 éves, de még nem volt egy átaludt éjszakám, pedig mindent ugyanúgy csináltam, mint az első gyerekkel. Megnézném mellette hogy unatkoztál volna. Én olyan fáradt voltam, hogy reggel arra ébredtem, hogy mellen van a baba, és nem is emlékeztem mikor tettem oda.