Császáros kismamik, anyukák, lenne 1 kérdésem!?

szia!

Nem vészes,abszolút rosszabbra számítottam,másnap már szinte szaladtam:)Persze a felkelés és a le-felállás nagyon nehéz az első 5 napban(legalábbis nekem)a hasad meg akkor is lesz,a term.úton szülőknek is van közvetlen utána.Nem számít,hogy császáros vagy sima szerintem.

Szia, én egy olyan dolgot tennék hozzá, amit a többiek nem írtak, hozzáállás, felfogás kérdése.Barátnőm első császáránál magát sajnálta, lassabban is gyógyult, fizikailag, lelkileg egyaránt, 2. császárára lett "rutinos", sokkal hamarabb felépült és sokkal több energiája maradt a babára, pedig ugyanaz a doki vágta, ugyanoda és időközben az ő teste is idősebb lett.

Én a vajúdóban összeszedtem egy kellemes tüdőgyuszit/hörgőgyulladást, amíg szoptatok nem tudják megnézni, végigköhögtem a friss heggel az első 6hetet és ugye a öhögés eléggé rázza a hasfalat, mégsem erre emlékszem, hanem a babás dolgokra. Abszolút kibírható dolog, tekintsd a végeredményt és nem lesz időd foglalkozni azzal, h fáj, érzéketlen, kicsi vagy nagy. Bikinivonal alá vágták, semmi nem látszik majd ki a bugyiból, has szoptatással ment le, kötényhas pedig ha kialakul,azt sajnos csak sebész tudja eltüntetni, arra gyúrni nem lehet, az nagyrészt lógó bőr. Boldog babavárást Neked:-)

Szia!

Először nem is a sebed fog fájni igazán hanem a méhösszehúzódások!!! Emlékszem műtét után ahogy kiment az érzéstelenítő csak azt éreztem hogy görcsöl mint állat és mikor rátették cicimre a bébit, mégjobban fájt!!! Azt kihagyták az előttem írók hogy a műtét után mikor varrnak a sebből kivezetnek egy csövet ami lóg ki belőled, ez a felesleges vért, váladékot gyűjti!!! Ennek a kiszedése nem kellemes!!! Hirtelen kihuzzák belőled.....!!! Aztán végső a varratszedés ami a 6. napon van!!! Azt már meg sem fogod érezni!!! :)

17:09-es vagyok

Érdekes ez a csődolog, vagy a varratszedés, tudom h volt, h fájt és tudom h majdnem elájultam a zuhanyzásnál a fájdalomtól,nővérke úgy kapott el, de ezek az emlékek nekem mind olyanok mintha más mesélné, és nem is fontos.

Sajnáltam h nem szülhetek természetesen, hogy nem jöhetett be a férjem rá,hogy nem hagytak a babával kettesben utána 2órán át és ez nagyobb szívfájdalom mint a szülés utáni 6heti mindenféle nyilallás összesen. Az csak egy műtét utóélete, ezek meg kimaradt élmények.

Két császárom volt. Mindkétszer villámgyorsan felépültem. Egyetértek azzal, hogy nagyban hozzáállás kérdése a gyógyulás. Az első felkelés maga a pokol, de hidd el minél többször csinálod, annál hamarabb rendbe jössz. Az első után a negyedik napon mehettem haza és már én kötöttem be a földön levő hordozóba a babát. A második császár után az első felkeléskor kikísértek zuhanyozni. Onnan rögtön kivánszorogtam a látogatóimhoz, igaz visszafelé már a férjem kísért. Max. fél óránként felkeltem. Úgy volt a legkönnyebb, hogy felhúztam a lábam és belekapaszkodtam a sípcsontomba. A harmadik! napon hazaengedtek!

A vágásom nagyon szép, de nekem felszívódó varratot használtak. Csövem nem volt, csak katéterem addig amíg fel nem kelhettem.

A kötényhas ellen nem tehetsz semmit, de ha nem arra gondoltál, hanem szimplán a szülés utáni "maradék" hasra akkor megnyugtatlak. A szobánkban csak én voltam császáros és a sok oxitocin miatt nekem húzódott össze a leghamarabb a méhem. Az utolsó vizsgálaton már csak női ököl méretű volt. 2,5 hónapja szültem és még mindig van hasam, de ez már inkább csak háj.

A tejem is belövellt a második napon, mellszívót kellett kérnem, hogy be ne gyulladjon.