Aki bizonyos kérdések válaszaként az örökbeadást szorgalmazza, az adott már örökbe gyereket?

(Van rá mód, hogy az örökbeadást is titokban tartsák, az orvosokat leszámítva. Őket pedig köti az eskü.)

Ugyan én még nem adtam örökbe gyermeket (vagyok olyan szerencsés helyzetben, hogyha védekezés mellett terhes maradnék, akkor segítenének), viszont annyi pozitív példát láttam, hogyha nem lenne esélyem megtartani, sokkal inkább örökbe adnám. Ettől még nem leszek szívtelen, kevésbé ragaszkodó, csak szerencsére ma már létezik a nyílt örökbe adás. Olyankor az örökbe adó választhatja ki a szülőket, mindent együtt csinálnak végig, majd a születés után az igazi anya kapcsolatban maradhat a gyermekkel (képek, ünnepekkor találkozás etc.), így megnyugodhat, hogy a baba jó helyen van. Ilyenkor a gyermeket is úgy nevelik, hogy legyen hálás a biológiai anyukájának. Van egy örökbe adott ismerősöm, aki a nem biológiai szüleit tekinti igazi szüleinek, de nagyon hálás a biológiai édesanyjának, hogy nem ölette meg, hanem esélyt adott neki a boldog életre. Én sokkal inkább tudnék azzal a tudattal élni, hogy bár van egy gyermekem, akit nem én nevelek, de jól van, boldog, minthogy volt egy gyerekem, de megölettem, mert túl önző voltam az örökbe adáshoz. Egyetlen esetben támogatom az abortuszt, ha a baba beteg, és csak szenvedne egész életében. Olyankor a baba érdeke azt kívánja, minden más esetben az örökbe adást.

Leírom nektek a történetem: 24 éves, boldog anyuka vagyok. Két kislányom van, egy 4 éves és egy 10 hónapos kislány. Párommal nagyon megromlott a viszonyunk, megtudtam, hogy mellettem barátnője van hónapok óta. Így hát megbeszéltük, hogy én hazaköltözöm anyukámhoz a lányokkal, ő meg élje a kis életét. Ezt követő napon megtudom, hogy 24 hetes ikerterhes vagyok!!!! Két kisfiú.... Szörnyen érzem magam, levegőt sem kapok. Hazamegyek, este hazaér a párom, elmondom neki. ( tudni kell, hogy szexuális életet sem éltünk már több hónapja, utolsó együttlétünk után pedig menstruáltam) Első reakciója: "nem lehet az enyém, mert azon a héten nem voltunk együtt..." no komment.. tényleg hazaköltözöm. Pedig úgy mentem haza, hogy én mindent képes vagyok megbocsátani, bocsássa meg ő is a hibáimat, változtassunk együtt, és neveljük fel szeretetben a 4 gyerekünket. De nem volt hajlandó erre. Már aznap este tudom, hogy nem vagyok képes még két gyermeket felnevelni, főleg nem egyedül! Anyukám 60 éves, nem terhelhetem le. Más segítségem pedig sosem volt. Örökbeadás mellett döntöttem. 4 hetem van még a szülésig, szerető szülőket találtam, és otthon a kis szobámban vár a két pici lányom haza. kiváncsi vagyok a véleményetekre...

Hm....Sajnálom utolsó előtti válaszadó hogy ilyen helyzetbe kerültél!Minden elismerésem a tiéd!!!

35-ös ikres válaszoló! REttenetessen sajnálom ami veled történnt, én nem lennék rá képes akármi is történne nem tudnám örökbe adni a gyermekemet! jobb megoldás mint az abortusz, de mióta van gyermekem és tudom hogy mit veszíthetnék el ha megválnék egy babától, nem tudnám megtenni!