Aki bizonyos kérdések válaszaként az örökbeadást szorgalmazza, az adott már örökbe gyereket?

azért leírnék egy gyakoris történetet. a lány (vagy inkább kislány) teherbeesett, sokáig titkolta, majd itt kérdezte meg hogy mondja el a szüleinek? érkezett rá százakárhány válasz és egy nő is írt aki évek óta babára vágyott, nekik nem lehetett, örökbefogasásra vártak már nagyon rég óta. ő írt, hogy ha örökbe adná...

az utolsó kommentekben leírták, hogy megszületett a pici és a pár neveli :)))))) én megkönnyeztem!!!

SZERINRTEM NEM!!

Ők azok a konzervatív erkölcscsőszök, akik nyomatják a hülyeségüket, hody isten adta bla..bla

Nincs igazán jó választás az örökbe adás kontra abortusz kérdésben. De azért az abortusz mégiscsak gyilkosság, bárhogy is nézzük. (Természetesen nem mindegy, hogy az abortusz csak úgy történik, mert nem kell a gyerek, vagy betegen, magatehetetlenül kellene élni a babának. Az utóbbi esetben egyértelműen jobb, ha meg sem születik, hisz milyen élete lehetne!)

A megoldás a megfelelő védekezés lenne. Tudom, egyik módszer sem 100 %, de az is biztos, hogy a nem kívánt terhességek nagy része inkább felelőtlen gondolkodás következménye.

Szerintem kedves kérdező, benned sem tudatosult kisbabaként, hogy amikor először kinyitottad a szemed, és ránéztél valakire, az ki is valójában. Vagy, hogy kinek a cicijére cuppantál rá először. Egy kisbaba ahhoz kezd el ragaszkodni, akivel a legtöbb időt együtt tölti, aki elkezd gondoskodni róla, akitől törődést kap - legyen az ennivaló, innivaló, simogatás, bepelenkázás. Ha ez éppen nem a vér szerinti anya, akkor más.

Én nem vagyok se vallásos, se abortusz-ellenes, de én is azt mondom, inkább szülje meg és adja örökbe. Főleg, ha tudja magáról - márpedig ilyen korban az embereknek már eléggé kellene ismerni önmagukat -, hogy végig tudja csinálni. Az egész hozzáállás kérdése, és az embereknek szerintem egy bizonyos kor után tisztában kell lenniük a saját képességeikkel.

Van a távoli ismerősi körömben olyan, aki nyílt örökbefogadással jutottak gyermekhez.

Ott a vér szerinti anyuka pszichésen zárkózott el attól, hogy egy ember növekszik benne, szinte nem is érezte pl. a magzatmozgásokat, mert nem akarta érezni.

Az új szülők végigkísérték a terhességet, támogatták a biológiai anyukát mindenben, sok-sok órát beszélgettek át... Így ha nem is könnyű, de könnyebb volt a vér szerinti anyukának. Szerintem ez csak így tud működni.

Nem olyan régen volt az rtl klubon egy műsor, amiben egy anyuka későn vette észre, hogy várandós, már nem lehetett elvetetni, örökbe kellett adnia a kisfiát. Pokol lett az élete: éjszaka felkel, hogy sír a fia, ráment a házassága...

Valahol megértem és valahol nem. Mi most várjuk a harmadik babánkat, ebből kettő nem akkorra volt tervezve, amikor jöttek. Nem estünk kétségbe, hanem a terhesség 9 hónapját arra fordítottuk, hogy megteremtsük azt az élethelyzetet, amiben nem azt kell nézni, hogy hanyadika van és hogy mit eszünk. Nekünk szerencsénk van, de ehhez nagyon sokat tettünk is.

Én is leírom a véleményem.

a 3.gyermekemet várom.

Még nem adtam örökbe gyermeket, de abortuszon sem voltam. Élseben még nem volt szerencsére okom ezeken a kérdéseken gondolkodni- de talán az örökbadás még mindig jobb megoldásnak tűnik- nekem. De ez csak az én véleményem.

Bár hálistennek olyan körülmények között élek, hogy ha akár a 4.baba is jönne, nem jelentene problémát, így sem az egyik, sem a másik verzión nem kéne gondolkodnom. De több kisbábát egyenlőre nem szeretnék.

Azért mondom inkább az örökbeadást, mert szerintem ez a két rossz közül még mindig egy kicsit talán jobb. De hehéz az biztos, nehéz az anyának, babának, és még egy örökbefogadónak is az lehet.

Reméljük nem kell sok embernek ezen gondlkodnia.....

:(

én is javasoltam már 1x hogy az örökbe adás jobb lenne, mint az abortusz.

azért tettem, mert szerintem ez jobb választás.

közeli hozzátartozóm fogadott így örökbe babát, hogy volt az ismeretségi körében, aki örökbe akart épp adni. (fiatal lány, aki nem akart még gyereket vállalni, de megfogant. és megölni a magzatát még inkább nem akarta.)

számomra is elképzelhetetlen, hogy örökbe adnám a gyerekem, hozzám vannak nőve. de még kevésbé tudom elképzelni, hogy az élete fölött rendelkezzek. számomra nem a születés az élet kezdete hanem a fogantatás. sajnálom, hogy ez "vallási bla-bla" mások szemében.

baráti körömben 4en is fogadtak örökbe babát, és csodaszépen élnek. boldog sorsa lesz a gyerekeknek. ha nem adták volna örökbe őket, nem lenne ilyen szép életük.

Oké, most amíg kicsik, minden szép és jó. Az örökbefogadóknak is és a babának is. De a szülőanyának??????

(hacsak nem olyan eset van, amit írt valaki, hogy pszichésen elzárkózik. Az igazi anya érzéseiről nincs info. Ki tudja, mit érez, ha egy kisgyereket lát? Hányszor csinálná vissza az egészet? És a gyerek, ha tudatosul majd benne ez az egész, hogy dolgozza fel? Mi lesz a véleménye a szülőanyáról? Azért a nagy többség nem azt mondja, hogy köszönöm, hogy örökbeadtál, hanem miért dobtál el magadtól?

Igen, nyilván az abortusz sokkal jobb, mert ott nem tudja megkérdezni az "anyjától", h miért öltél meg???

Kösz a lepontozást előre is. :-(