Biztatnátok engem egy kicsit?

Holnap kell befeküdnöm a kórházba. Már 40+5 leszek.

33 hetesen már feküdtem benn,mert fájdogáltam. Azóta csak "rosszabb". Egyfolytában fájdogálok de nem nyílok semennyit. Tegnap megpiszkált az ügyeletes doki, hátha, meg próbáltak magzatvizet is nézni, de kivitelezhetettlen volt a vizsgálat. Annyira fájt, hogy sírva fakadtam. Nagyon szégyenlem magam miatta. Szülésznőm van. Már rettenetesen félek, hogy mi lesz az egész szüléssel. Már úgy érzem elfogyott a türelmem, 7-8 hete fájdogálok, eredmény nélkül. Ijesztgetnek, hogy nagyon nagy a baba, már rég el kellett volna induljon, valami lehet, hogy akadályozza. Azt mondta a doki holnap már úgy vizsgálnak, hogy ha kell császárra is legyen meg minden lelet. Még csak meg se fordult a fejemben, hogy engem császározni fognak. Nem azért mert kevesebbnek tarom a hüvelyi szülésnél!!!!

A másik ami annyira bánt, hogy tegnap kinn vártunk a szülőszoba előtt, és úgy ordítottak benn, hogy megfordult a fejemben, nekem nem kell gyerek:-(((((( Nagyon megijedtem. 2 évet vártunk a babánkra, és borzasztó lelki ismeret furdalásom van, hogy a félelem miatt ilyen megfordúlt a fejemben. Úgy érzem összezavarodtam, és sajnos félek, hiába próbálok küzdeni ellene.