Most láttam az egyik külföldi csatornán egy valóságshowt, ami szüléseket mutat be. Borzalmas! Tényleg ennyire fájdalmas megszülni egy gyereket?

Lehet, hogy van akinek a varrás után fájdogál, de még mindig sokkal könyebb gyógyulás, mint a császár.

Itt ott lehet van egy szerencsétlen eset, de normálisan a vaginális szülés után a felgyógyulás sokkal gyorsabb, és enyhébb a császárosnál.

Fájdalomtűrésről annyit, hogy nekem a mandulaműtétem után mondta a doki hogy semmi tűrésem nincs, nem nagyon mertem inni, nyelni. Szüléskor csillapítás nélkül ment minden, persze, hogy jobban fájt, mégsem ordítottam (mandulánál sem) és dícsértek. A kiabálás elveszi az erőt csak, figyelni kell, koncentrálni mit mondanak, csinálni amit mondanak, felkészülni gondolni a szülésre.

Ez a tv-s baromság egy vicc. Én is láttam néhány részt belőle, mielőtt mentem szülni, és tök kivoltam, hogy ez milyen gáz lesz majd.

16 órát kínlódtam, nem volt egy felemelő érzés az tuti, de azért annyira nem is gáz, mint ahogy a tv-ben mutatták. Persze fáj, legszívesebben visszacsináltam volna az egészet ott helyben, de azért túl lehetett élni. A varrás engem jobban kiborított. A császárra meg mindenki máshogy reagál, mint ahogy a sima szülésre is. Barátnőm a császár utáni második nap már a folyosón szaladgált, én a szülés után 2 hétig nem tudtam leülni sem, úgy fájtak a varrataim. Szobatársam gátvédelemmel szült, este már törökülésben szoptatott.

Nem olvastam végig az eddig érkezett válaszokat,én csak saját tapasztalatomat szeretném megírni.

2x szültem,mind a 2x minden féle fájdalom csillapító nélkül. Nem üvöltöttem mint az állat-ezt a magyar orvosok nem is díjjaznák. Nagyon könnyű szülésem volt. Egyedül a 2. szülés utáni gátvarrásnál sziszegtem kicsit,mert nem hatott a lidokain- meg amikor a varratot szedték ki,akkor is sziszegtem,mert nem tudtam mire számítsak,és előre féltem,hogy megint többet fogok érezni,mint kellene.

Melyik csatorna volt, ez sorozat?-mert régen én is néztem szüléstörténeteket,és soha nem tudtam megunni.

Egy kismama újságban is 4 éve rengetek borzalmas sztorit olvastam: sokat vajúdott és császár lett a vége, túl hordta,nagyon szenvedett... már kezdtem félni a szüléstől. Aztán letettem ezeket az újságokat. Végül szinte kipottyant belőlem 4 éve az első csöppség! :D Írtam be az ominózus újságba-hátha leadják a szüléstörténetemet,de nem adták le. Nem tudom miért. Nem tudom azt sem,hogy miért kell rémísztgetni a kismamákat ilyen sztorikkal?

Üdv:2gyermeket kipottyantó,24h.km.

Ez becsapós :) Sokkal rosszabb végignézni valamit mint átélni. Az első szülésemnél benn volt a párom. Nem volt nehéz szülés, csak lassú. 18 órát vajúdtam, a végén már elaludtam két fájás között a kimerültségtől. A férjem annak ellenére halálra volt rémülve, hogy nekem nem voltak fájdalmaim. A második babát két hete szültem, 15 perc alatt megvolt, két hatalmas fájásom volt igazából, az elsőt látta a férjem, és megint azt hitte hogy ez már a vég. :D Nem mondom, nem volt kellemes, de azért a nagyhaláltól még nagyon messze voltam :)

Az az igazság, hogy a szülés az egy speciális helyzet, és pl én teljesen befordulok alatta. Az első babánál is ez volt, és most is. Csak magamra, és a fájásra tudtam koncentrálni, amitől kivülállónak simán tűnhet úgy, hogy kvázi én most haldoklom, pedig erről szó sincs.

Egyetértek a 12:06-ossal, mert nézni néha rosszabb, mint benne lenni. Na nem azt mondom, hogy nem fáj, mert elmondhatatlanul fájdalmas a vajúdás (legalábbis én így éltem meg), de pl. a sógornőm két gyerek után is elájul, ha vért lát. Egy vérvételre nem képes elmenni, de a két gyerekét simán megszülte...

Ha megnézek egy szülést, néha elmegy az életkedvem is.

Amúgy nekem végül hosszú vajúdás után császár lett, és ne hidd hogy utána nem fáj, de a lényeg, hogy azt is túléli az ember, ugyanakkor baromira nem lenne hozzá kedvem, hogy megnézzek egy császárműtétet!