Most láttam az egyik külföldi csatornán egy valóságshowt, ami szüléseket mutat be. Borzalmas! Tényleg ennyire fájdalmas megszülni egy gyereket?

Igen ,ennyire fájdalmas. :) De túl lehet élni, pár milliárd nő már túlélte. :)

Mivel nem lehet rá felkészülni (én próbáltam, de erre még én se számítottam) ,nem is lehet előre megtervezni, hogy fogsz "viselkedni" a szülőágyon. Én csak egyet kiáltottam (ordítottam?) a végén, és mégis rám szólt a doki, hogy tartalékoljam az energiáimat. Férfi orvos volt. Hát akkor azt kívántam, bárcsak ő feküdne ott :)) De amikor odaadják a babát, az ember elfelejti az egészet :)

Minél többet tud a nő a szülés folyamatáról, annál könyebben elfogadja azt, és nem pánikol ami kivált undorító reakciókat.

Igen fáj, mégis mindenki kibírja. Inteligencia függő, fájdalombírás függő, hisztifüggő, mennyire fogadod el, hogy ez ezzel fog járni.

Lehet, hogy fájdalmas azaz biztos, de a felépülés egy császáros szülés után rosszabb, tovább fáj. Oké talán nem az a fajta, amikor ordít az illető, persze ez is tőle függ. De két hétig ellátni kisbabát, éjjel nappal olyat csinálni amit eddig sosem, ráadásul műtétből felépülni, szerintem sokkal nehezebb, és tovább tart, mint néhány óra kemény fájdalom. Egyébként adnak fájdalomcsillapítót. És nem kell hisztizni !

Fájdalmas, de mégsem borzalmas. Lehet rossz showt láttál, mert amit én láttam rengeteg, abban minimális volt a végén a felkiabálás. És legtöbb esetben nincs is az !

1. vagyok. Még eszembe jutott, hogy a dokimmal elbeszélgettem a szülés előtt arról, hogy milyen is ez az egész, hogy lehet erre felkészülni. Ő mondta, hogy nem igazán, és elmondott egy történetet.

Mesélte, hogy volt egy amolyan "úrinő" féle kismamája pár éve. Halk szavú, elegáns, kis csendes, csak akkor beszélt ha kérdezték, és roppant udvarias volt, már-már kínos volt vele beszélgetni... Na mondta a doki, hogy mikor ez a kismama a szülőágyra került, mindenki meg volt döbbenve, mert lebontotta a fél szülőszobát, ordított, karmolta magát(kezét le kellett fogni a szülésznőnek). És szült még egy gyereket utána, hasonló vehemenciával :) Dokit már nem érte újabb meglepetés, ugyanúgy történt a 2.nál is.

Szerintem 2 fele ember van.

Aki ha tudja, hogy mi var ra, felkeszultnek erzi magat, megnyugszik es ettol lelkileg konnyebb lesz az egesz.

A masik, aki minel tobbet tud valamirol, annal jobban aggodik. En ez utobbi kategoria vagyok. Eleg fiatalon szultem, nem igazan tudtam, hogy mire szamitsak, nalam fiatalabb nem is volt az egesz csaladban, semmit a vilagon nem tudtam a terhessegrol, szulesrol. Aztan olyan szepen lement az egesz, valahogy nem zavart semmi, nem panikoltam es most sokkal jobban aggodom, mert mar tudom, hogy milyen, meg azon is elgondolkodtam, hogy vallaljak-e masodikat egyaltalan (nem a szulestol felek, hanem a terhessegtol). Az elsovel semmilyen aggodalmam nem volt. Ezzel azt akarom mondani, hogy lehet, hogy te is olyan tipus vagy, hogy jobb, ha nem nezel ilyen musorokat. Minden egyes szules mas, akarmennyire megtervezed a tiedet, ugysem ugy fog zajlani.

Egyebkent a csaszar sem nagy elmeny (csupa orom es boldogsag? filmen biztos...). Nekem is az lett a vege, pedig semmi jel nem mutatott ra elotte. Vajudtam vagy 10 orat elotte. Tervezhettem volna sima szulest, de minek jart volna ezen az eszem? Ugysem ugy alakul semmi, ahogy tervezi az ember ilyen helyzetben. Nem eppen nagy elmeny meg utana labadozni, injekciokat kapni. Ki lehet birni azert. Van ennel rosszabb erzes is, hidd el! Pl. epegorcs. Nekem a terhessegem alatt vegig kinzott, mert a babam rafekudt az epemre. Na az a halalhoz a legkozelebbi szint, amit eddig tapasztaltam, pedig voltak sulyos betegsegeim, sulyos balesetem. A szules a nyomaba sem er annak a fajdalomnak. Szoval a szulest ki lehet birni...az benne a jo, hogy tudod, hogy halad elore, vege lesz, nem ertelmetlen szenvedes, meg lesz az eredmenye.