Félek meghalok szülés közben vagy a babám betegen születik! Mit tegyek, hogy ne gondoljak ilyenekre?

Szia utolsó vagyok. Ezt a szülés utáni depressziót nem véletlenül írtam, mert én sem gondoltam volna magamról és mégis belestem bár nekem a családom sokat segített. Ha szülés előtt ilyen gondolataid vannak szülés után is előfordulhat sőt nagyobb eséllyel. Nem akarlak megijeszteni. Mióta félsz ennyire a szüléstől?

Párodnak beszéltél erről?

Ő mit szólt, hogyan állt a dolgokhoz?

Szia!

Aki a szakember javasolta vagyok. Nálam is sokat segít a párom amikor itthon van, de rengeteget dolgozik. Én szerintem, ha nem mutatott ki semmit az UH és a korodból is kifolyólag nem hinném, hogy baj lesz.

De beszélj az orvosoddal és kérdez rá. Hátha ő jobban megtudna téged nyugtatni.

Jársz szülés felkészítőre?

Jobban vagy?

Nekem is voltak ilyen gondolataim, és én normálisnak érzem őket. Szerintem nem igényel szakembert ez a helyzet.

Azonban tényleg próbáld elhessegetni ezeket a gondolatokat, és fordítsd át jóra.

Nem lesz semmi baj!!!! :)))

Szia, a szülés utáni depresszió nem akarás kérdése, hanem a hormonok hatása. Nem tudsz ellene tenni egy sima elhatározással. Egyébként létezik szülés előtti depresszió is, az is hormonális. Beszélj az orvosoddal ezügyben.

Minden jót!

Ez tényleg borzalmas, de én is gondoltam erre!

Volt, hogy este ezen agyaltam és sírva keltettem fel a férjem, hogy ha meghalok szülés közben, akkor ne hozzon rossz mostohát a fiunknak...

Pedig nem féltem a szüléstől (fájdalomtól).

Már az első trimesztertől féltem, nehogy beteg gyermekem szülessen. Mindenki azt mondta: jaj, úgysem lesz gond. De igenis vannak, akiknek van gond, és nem tudják!

Tökéletesen megértem a félelmeidet. Beszélj róla és úgy könnyebb lesz! Ezek fontos dolgok!

A babáddal kapcsolatban biztos, hogy minden rendben lesz, ha eddig rendben volt. Ne idegeskedj, mert a rettegés neki, a kis picurkádnak sem jó.

Felelős anya vagy, ezért ezek a gondolatok! Próbáld ezt erről az oldalról nézni...

Nyugodt, boldog babavárást kívánok!

Szia!

Én is nagyon féltem a szüléstől. Sőt én mindig parázok a dokiktól, nem tudom miért van így...

Amikor megtudtam, hogy terhes vagyok, már rögtön az elején olyanokra gondoltam, hogy biztos meg fogok halni, nem tudom majd megszülni. Sőt még pár "kedves" ismerős rémtörténeteket is mesélt... Aztán ahogy a vége felé haladtam, az aggódást átvette a várakozás. Magamra sem ismertem, már alig vártam, hogy mehessek szülni. Amikor elfolyt a magzatvíz örömmel mentem be a kórházba. Végül császároztak(egy egész éjszaka vajúdás után). Na a műtőben azért a félelemtől 180 volt a pulzusom, de hidd el mindenki olyan kedvesen beszélt hozzám, és éreztem, hogy jó kezekben vagyok. A babókám pedig már 14 hónapos azóta...:)

Ne aggódj, tényleg mindenki azért lesz ott, hogy a legkönnyebben túl legyetek rajta.

Én is kaptam olyan tanácsot, hogy ne olvasgassak túl előre. Mindig az aktuális időszakkal foglalkozz, most 32 hetes vagy, azt olvasgasd (bár már biztos túl vagy rajta), hogy a babád éppen hogyan fejlődik a pocakodban.

Ja és még volt egy aranyos csajszi, akinek amikor elmeséltem, hogy mennyire félek a szüléstől, csak annyit mondott, hogy "a szülés az csak egy dolog, de ami majd utána jön...":) És tényleg igaza lett... Leírhatnám a hasfájós babával átsírt estéket, de most a lényeg, hogy ne félj, minden rendben lesz!

Jó egészséget és boldog (stresszmentes) babavárást!:)