Mennyire féltetek a szüléstől? El lehet ezt "rontani"?

Szia! Én már túl vagyok rajta; szerintem elrontani nem lehet. Viszont fájásgyengeség felléphet, amit én nem tudom pontosan, hogy mi, de ilyen pl van.

A nyomásról meg annyit, hogyha esetleg nem marad úgy erőd, vagy nem jól nyomsz, akkor a doki is tud kicsit segíteni.

Igaz, és tudod még mi igaz? Hogy ezeket a kérdéseket minden első szülése előtt álló nő megkérdezi magától:D

Én is keresztül mentem ezen, és hihetetlen erő szállt meg a szülőágyon. Fejben eldöntöttem, hogy nem lesz fájdalomcsillapítás, főleg nem epi. Hát nem is volt. Közöltem a párommal, hogy valszeg ordítani, sírni fogok, de ezért ne haragudjon, vagy ilyesmi. Azt mondta ok. Aztán nem volt sírás:D Több, mint 24 órát nem aludtam már, mire kinn volt a babám, mellesleg mire tudtam aludni, még majdnem 24 óra eltelt, csak azért mondom, hogy ne ijedj meg, lesz energiád. Szülés után úgy éreztem, hogy mégy símán tudtam volna csinálni pár óra hosszát, ha kell.:D

Tény, hogy nem fogod valószínű azt kérdezni szülés után, hogy hát csak ennyi volt?,de megcsinálod! Döntsd el fejben, meg fogod csinálni. Meg kell, mert nem hagyhatod cserben a babádat! Menni fog! Drukkolok!

Amit az én tapasztalatomból tudok írni, az, hogy első szülésem magzatvíz szivárgással indult éjfél körül. Előtte nemsokkal feküdtünk le, úgyhogy mondhatni semmit nem pihentem. Délelőtt 10 órakor én úgy ki voltam merülve, hogy szinte magamon kívül voltam, mikor hirtelen azt mondta orvosom, hogy "na, akkor menjünk a szülőágyra"... a kimerültségtől alig tudtam odacsoszogni az ágyhoz és csak arra volt erőm, hogy annyit mondjak... "sajnos nem bírom tovább". Mire az orvos legyintett és azzal reagált: "dehogynem, meglátja!"

Ahogy felfeküdtem és tovább mondták, mit csináljak, erőre kaptam valami csoda folytán. Minden ment a maga útján. Tény, hogy nem konkrétan a te vélt pánikodhoz hasonló az esetem, de gondolj bele.

A szervezetünk, agyunk, amikor ilyen szituációba kerül, tartalékra kapcsol, oda koncentrálsz. Nem fogsz ilyenekkel foglalkozni, mint amik most keringenek a fejedben. Hidd el! Bármi aprócska probléma adódik (és nem kell a legrosszabbra gondolni), ott vannak, segítenek, mondják mit csinálj. Légy résen, kérdezz és légy tárgyilagos. Semmi gond nem lehet. Egyet jegyezz meg! Ha már ott vagy, ösztönösen a tested, legfőképpen az agyad tudni fogja mit kell tenni. Ha először szülsz, mindenképpen segítenek és mondják, mikor mit tégy. Kimerültségi foktól függetlenül, még lehet, hogy te leszel a legbátrabb, csak "HAGYD, HOGY MEGTÖRTÉNJEN!"!!!

Az viszont biztos, hogy néha a nyakadban fog dobogni a szíved az izgalomtól, lesznek egyéb fizikális tünetek, amíg meg nem szokod a helyzetet és környezetet. De ez a világon a legtermészetesebb!

Ez nem pánik. Addig pedig próbáld lefoglalni a gondolataidat! Más nem segít.

(08:17 voltam)

Szia!

én 37 hetes vagyok, és tök jó volt ezeket olvasni!

nagyon félek tőle, de várom is nagyon!

Hol szülsz majd?

Múlt héten szültem. Nem féltem előtte. Be kellett feküdnöm, mert túlhordás volt. Aztán a befekvés éjszakáján elkezdett szivárogni a vizem. Na akkor olyan remegés jött rám, egyfajta pánik roham szerűség. De aztán amikor felraktak NST-re, akkor elmúlt. És onnantól kezdve én csak sodródtam az eseményekkel. Nem féltem, mert rohadtul fájt, és az elterelte a figyelmemet. :)

Mondjuk én fájás gyengeség miatt infúziót kaptam, azért volt annyira durva.

Amúgy a nyomásnál már nem érzel fáradtságot. Én előtte már hulla voltam, az erőm végén jártam, de amikor felfektettek, hogy na akkor most nyomunk, akkor elmúlt a fáradtság, és teljes erőmből nyomtam. Onnantól kezdve tényleg pikk-pakk kint volt a kicsi lányom. :)

De jó olvasni benneteket.

Én sajnos már most rettegek a szüléstől, pánikbeteg is vagyok, meg félős is. Még írjatok szép szülésekről történeteket:-)

24 hetes