Első babátoknál mennyire féltetek a szüléstől? Hogyan küzdöttétek le?

Első baba,30 hetesek vagyunk!:-)

Én félek,előtte is mindig félelem fogott el ha arra gondoltam h egyszer terhes leszek,de most már kezdem érezni hogy szeretném már ha látnám és itt lenne velünk a kisfiúnk,és egy kicsit enyhült a félelmem!

De azért néha elfog a rettegés:-S

Szia!Nálunk is első,most vagyunk33+3hetesek.Magától a szüléstől nem félek,egyrészt mert nagyon jó orvosom van,tökéletesen megbízom benne,másrészt meg bent nem marad,mindenképpen meg kell születnie,nem igaz??:)Így,vagy úgy,de ki fog bújni a kisasszony,és ez később csak egy kissé kellemetlen emlék lesz,ha az lesz egyáltalán.Inkább attól félek kicsit,hogy jó anya leszek-e,tudni fogom,hogy mikor mt kell csinálni,miért sír.....etc....de ilyenkor meg az jut eszembe,annyi buta ember nevel nem1,nem2 gyereket,én meg nem vagyok egy elveszett ember,miért ne pont nekem sikerülne???!

Boldog babavárást mindenkinek!!:)

Az az érdekes, hogy én nem féltem egyáltalán. Szerintem fel sem fogtam, hogy mi lesz velem, milyen lesz. Nem tudtam mitől félni, hiszen nem tudtam milyen érzés, mennyire fáj. Mások elmondása alapján sem lehet átérezni.

Nekem nagyon erős menstruációs fájdalmaim voltak, és mindig azt mondtam, hogy ha azt kibírom, akkor a szülést is.

Már a kórházban voltunk, mikor elkezdtem gondolkodni, hogy milyen is lesz majd. Feküdtem a szülőágyon és vártam a fájásokat, de még mindig nem tudtam mitől féljek, milyen lesz. Burokrepesztés után elkezdtem fájni, még vicceltem is a férjemmel, hogy a menstruációm ennél erősebb volt. Aztán a fájások is erősödtek, már össze-vissza dobáltam magam az ágyon, két fájás közt olyan voltam, mint aki belőtte magát, csak pihegtem és reméltem minél később jön a következő. Aztán fel kellett állnom, na az nagyon nem tetszett, végül megjöttek a tolófájások... na azt hittem ott őrülök meg. Császárért könyörögtem, meg azért, hogy valaki vegye már ki a picit, legyen már vége... Hú nagyon fájt. Aztán dokim megvizsgált és mondta, hogy szép, feküdhetek, pár perc és kinn a baba, toltam még hármat és megvolt a picúr, minden fájdalmam elszállt, de még mindig olyan voltam, mint aki drogozott. Elvesztettem minden erőm. Sajnos én kiabálva szültem, pedig nem lett volna szabad. :)

Szülés utáni időszak még nehéz volt, mindig visszagondoltam mennyire fájt, a pisilés is nehezen ment, ülni alig tudtam, de így 8 hónappal később már azt mondom, minden fájdalmat megért ez a kis lurkó és szülnék még szívesen. Csak anyagiak miatt nem teszem.

Szóval szerintem ne félj. Van, akinek nagyon fáj, van, akinek nem, de túl lehet élni!

Boldog babavárást!

Szia!

Az első babánál egyáltalán nem féltem, inkább csak izgatottan vártam, hogy mi fog rám várni. Nem nagyon estem kétségbe, pedig nagyon hirtelen jött a szülés, szinte fel se fogtam mi történik velem. Ellenben a második babánál mikor bementem a kórházba 5 perces fájásokkal, iszonyatosan megijedtem még csinálták az NST-t, hogy Úristen , már megint mi vár rám, még sírtam is, hogy minek kellett ez megint nekem. Most a 3. babát várom, 32 hetes vagyok, őrületesen félek, napi szinten eszembe jut, hogy mi vár rám, bár nagyon várom már a nagy "találkozót". Szerintem a szüléstől való félelem teljesen normális dolog, de felkészülni nem lehet. Valaki azért fél, mert még nem tudja , hogy milyen, én pl. azért mert már tudom, hogy milyen. Jó babavárást kívánok!

Én már kettőt szültem, és az elsőnél egy csöpp félelmem nem volt. Valószínű, mert nem tudtam mi vár rám.

A másodiknál már volt félelmem, de konkrétan nem tudom,hogy mitől, mert a fájdalmat már most elfelejtettem, pedig 8 hetes a kicsi. De azért nagyjából tudtam mi vár rám, de abban bíztam, hogy jóval gyorsabb lesz, mint az első. Így is lett :)

Jó babavárást nektek :)

37 hetes vagyok de jobb ha bele sem gondolok mert engem is elfog a felelem. :)

En mindig azzal nyugtatom magam, hogy mostmar mindegy mire gondolok vagy mennyire felek tul kell lenni rajta, nincs visszaut. Ha mar elkezdodik a fajdalom akkor tudod, hogy nemsokara a vegere ersz es melatod a kisbabad. Nem egy olyan fajdalom amin havonta vagy evente at kell esni (persze ez attol fugg ki hany gyereket szeretne es mikor). Sokan vegigcsinaljak, nehez, de ha mar elkezdodik akkor vege is lesz. En inkabb azon izgulok, hogy ne kelljen a 42-dik heten meginditsak a szulest hanem a baba szepen magatol gondolja meg magat ha eljott az ido.

Szia!

Az én kisfiam 2,5hós.Első baba.10 hetessen még én se féltem.Úgy voltam vele ráérek még,inkább élvezem a terhességem.20-25 hetessen kezdtem el félni az ismeretlentől.Mindenki azt mondta ha kérdeztem hogy milyen hogy ezt nem lehet elmondani,át kell élni.Nehezen fogattam el,azóta tudom miért mondták ezt,tényleg nem lehet leírni.Aztán megnyugodtam,sajna nagyon is.Annyira laza voltam az utolsó hónapokba hogy ugyan már mi ez nekem.:)Még mikor beindúlt éjjel a szülés,aztán az autóban meg a korház beteg felvételén,sőt mikor felsétáltam a szülőszobára akkor is röhögtem a férjemen mit aagódik ennyit.6 óra alatt meglett a pici,gyors volt.de meglett a nagyképűségem bölytje.Hirtelen ért ez az érzés és meglepődtem.A légzésre sem figyeltem,hamar elfáradtam.Én azt tanácsolnám élvezd a terhességed minden percét.Ráér még félni de szerintem az a normális ha egy természetes félelemmel mész szülni nem úgy mint én.Sok sikert,könnyű szülést és olyan gyorsat mint az egyém volt,legalábbis nekem azt mondták elsőre ez gyorsnak számít.

Üdvözlettel:Zsuzsi

31 éves vagyok, első babával, 20 hetes terhes vagyok most. Én az első perctől kezdve rettegek a szüléstől. Szégyen vagy nem, de én ezt felvállalom. Egész egyszerűen vannak olyanok, akinek alacsony a fájdalomküszöbük, vagy akikenk fóbiájuk van. Én pl a vérvételeken is mindig összeesek :(

Az első 4-5 hétben nagyon boldog voltam a baba miatt (most is!), de azóta egyre erősödik a félelem bennem.

Olvastam néhány szülésről, fájdalmak pro- és kontra, nem lettem okosabb, hiszen minden szülés más és más.

Én úgy próbálom megoldani a helyzetet, hogy bejelentkeztem egy pszichológushoz. Június 20-ra vagyok kiírva szülésre, március közepére jelentkeztem be, azaz 3 hónapom lesz felkészülni. Amúgy ha valaki szabályosan retteg a szüléstől, és egy pszichológus vagy pszichiáter ezt alátámasztja, akkor kiadhat egy olyan szakvéleményt, ahol leírja, hogy javasolja a császárral történő szülést. Én azt gondolom, nálam ez fog történni.

Mások leírásaiból tudom, hogy hatalmas élmény maga a szülés, minden fájdalmával együtt, de én nem szeretnék napokat kínlódni. A császár megvan hamar, igaz utána hosszadalmasabb a gyógyulási idő, de akkor már ott a baba és az sokat segít lélekben.