Amióta pozitivat teszteltem folyamatos félelem van rajtam, hogy elvetélek! Ti hogyan küzdöttétek le ezt, ha volt ilyenben részetek. Vagy csak én vagyok ilyen?

Próbálj megnyugodni, az lenne a legfontosabb. Nekünk is 2 év próbálkozás, egy beteg magzat után jött össze a lányunk, így megértem, hogy félsz a bajoktól. De muszáj poztívan gondolkodnod. Nekem azt tanácsolta bölcs nővérem, hogy éljem úgy az életem, mint terhesség előtt egy-két dolgot kivéve. Valóban nem emeltem, illetve emelek, ha úgy érzem elfáradok, akkor pihenek kicsit, de mindenképpen lefoglalom magam, mert a sok gondolkodásba, aggodalomba meg lehet őrülni. Tudom, táppénzen nem egyszerű ez, de valami otthoni babra munkát keress, mert azzal ugye nem ártasz a pajzsmirigy működésnek, de jobb lesz a lelkednek. Szóval, ha nincs orvosi utasítás arra, hogy pihenj egész nap, akkor igenis csinálj valamit!

A vetélésnek persze vannak jelei általában, de az az igazság, hogy ez nem minden esetben van így. Én is azzal bíztattam magam az első 12. hétben, hogy biztos nem az a kivételes eset vagyok, amikor nincs jele, így mivel nem éreztem semmi rosszat, úgy gondoltam, hogy minden rendben van. És így is lett, pedig volt min aggódnom, mert év elején volt a tragédiánk...nagyon szorítok nektek, minden jót kívánok (25 hetes mami)

Szia kérdező, én is PCO-s vagyok, aki holnap lesz 12 hetes és még a mai napig nagyon izgulok. :)

Neked kell szedni inzulin gyógyszert? Magától jött össze, vagy inszemmel? És mit mondott az orvos, mennyi idő ami "kritikus"?

A méreteid szuper jók! :D