A barátnőm nagyon fél a szüléstől. Ezért mondogatja is, hogy lehet, nem is szeretne vállalni. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy egy nőben mekkora a félelem a szülés fájdalmaitól, meg persze az azt megelőző hónapoktól?

Én is félek, nemcsak a szüléstől, hanem a terhességtől is. Hogy nekem lesz valami bajom, vagy a babának.

De én tudom, hogy ez nem normális dolog, gondolkozom pszichológuson. Én is 34 vagyok, és nekünk is időszerű lenne a dolog.

Szia!

Én még csak:) 25 vagyok, 18 hetes kismama első babával.

Ahogy telnek a hetek egyre többet gondolok a szülésre.

Sok minden megnyugtat, megint sok más aggályt éleszt.

Megnyugtat az, hogy a családomban majdnem minden nő természetesen, könnyen, komplikáció mentesen szült. Megnyugtat nagyim, anyukám legyintése a "kibírhatatlan" fájdalom hallatán.

Aggaszt az, hogy nagyon vékony vagyok (mindig is az voltam) és a csípőm sem széles...bár sokat sportoltam mindig, így izmos vagyok, de azért egy erőteljesebb szél elfújna...és aggaszt, hogy az én anyukám babái és anyósom babái is nagyok voltak (4400, 3800, 4800, 4400 grammok)

Egyébként félni nem félek, tudom, hogy túl fogom élni...tehát nincs "halál" félelmem. Millió és milliárd nő megtette ezt előttem, csak kitalált valahogy minket a természet. Picit aggasztanak olyan dolgok, hogy csíkos lesz nagyon a bőröm, vagy nagyon repedni fogok, gátat kell metszeni - esetleg nagyot -, vagy nem lesz erőm megszülni -mert nagyon nem szeretnék császárt. De az biztos, hogy feladni nem fogom egykönnyen, nem vagyok az a fajta.

Remélem valamennyire hasznos volt a válaszom!

Én rettegtem. Akárhányszor belegondoltam, hogyan zajlik a szülés, folyamatosan paráztam, hogy ez nekem tuti nem fog menni, inkább nem lesz gyerekem, de a másik lehetőség (hogy felvágják a hasam, a méhem) még inkább elborzasztott.

Aztán győzött a gyerek utáni vágy, terhes lettem. Az elején nem volt időm foglalkozni a szüléssel, de a második trimeszterben újra előjött a rettegés.

Végül leültem végiggondolni, hogy mi a helyzet, és arra jutottam, hogy gyerek még bent nem maradt, és ha arra gondolok, hogy lesz egy tündéri babám, akkor nem is érdekel hogy lesz a szülés.

Annyira sikerült átfordítani magam lélekben, hogy az utolsó időkre már mindenkinek elmondtam, hogy tök könnyű szülésem lesz, gyorsan, kevés fájdalommal jön világra a fiam, és mindenki engem fog irigyelni.

És láss csodát, tényleg így is lett.

Hiszek abban, hogy amire nagyon koncentrálsz, azt bevonzod, akár jó, akár rossz. Így a szüléshez is úgy kell hozzáállni, hogy rengeteg embernek volt könnyű és gyors szülése, neked miért ne lenne ugyanilyen, vagy könnyebb? És akkor nem is lesz gond.

És mindenért kárpótol a baba:)

Én az előző terhességemnél nem féltem, mert nem tudtam milyen, nagyon vártam a babát. Most rettentően félek, mert már tudom, hogy milyen fájdalmakkal jár a szülés. Jelenleg 13 hetes kismama vagyok és mindkét terhességemnél rengeteget hánytam. A kettő között, 1 éve voltak ikreink, Akiknek sajnos méhen belül leállt a szivecskéjük, ez még a terhességi félelmemet is megemelte, de ha úgy érzem, hogy valami nem okés, itthoni szívhanghallgatóval figyelem.

De sajnos van egy ismerősöm, Aki pár évvel idősebb és nem vállal babát, mert annyira fél!

Vigasztald, hogy végig mellette leszel, milyen boldogok lesztek, mutass Neki képeket újszülöttekről és magyarázd belé, hogy milyen nagyon aranyos és milyen édes lesz a Tiétek is! Vidd el bababoltba és mutogasd meg, hogy miket vennél meg! Vigyázz! Semeleges színűeket, ami mindkét nemnek jó, mert ha megérzi, hogy egyik nemhez jobban vonzódnál attól is félhet, hogy a másik nemet produkálja majd!

Kitartást és sok boldogságot!

Hát, én nem féltem a szüléstől :) miért kellett volna félnem,mikor az a legcsodásabb dolog egy nő életében,amikor életet adhat egy gyermeknek?! :)

Aztán az első terhességem vége fele (38.hét) mikor olyan szülés történeteket olvastam,hogy túl hordta, meg sokat vajúdott, és császáros lett a végén... akkor már kezdtem kicsit tartani attól,hogy túl fogom hordani,vagy császáros lesz- azt nagyon nem akartam. Aztán letettem ezeket az újságokat, és nem gondoltam arra,hogy sok nő hogy járt... Végül is, időre született meg a kislányunk, és baromi gyors szülésem volt (az első "fájástól" -ami baromi gyenge volt -számított 1 óra 57 perc múlva már kint is volt a mi kis szemünk fénye ) :D

Elhiszitek nekem,hogy nincs mitől tartani?

Meg aztán manapság már lehet fájdalom csillapítást kérni :)

Üdv: 2 gyermekes, holnap 8. hkm :)

Ó,és még valami!

a szülést megelőző hónapokról annyit,hogy amikor látod a + tesztet, majd az Uh-n a kicsit, aztán amikor érzed hogy mozog a kicsi... na ezeknél felemelőbb dolog nincs a Földön!!! Aztán amikor a karodban tartod végre.. szoptatod... a világ leges legcsodásabb dolga Anyának lenni, és átélni ezeket a dolgokat!!!

Vágjatok bele bátran!

Sok sikert és egészséges babákat!! :D