Ha féltetek a második terhességtől, szüléstől: mikor múlt el a félelem? Mennyi idő után vállaltátok a második babát?

Szia, mintha csak én írtam volna....hosszú vajudás aztán császár de akkor már azt sem bántam volna, ha a fejem vágják le...

Most nem tudom mitől félek jobban az újabb császártól vagy sima szüléstől?! De azt hiszem nem szeretném azt a vajudást átélni újra amit átéltem! Valószínűleg az én "gépezetemben" van a hiba mert itt is olvasom és másoktól is hallom, hogy 2-4 óra vajudás és akár újra szülne ott helyben...biztosan kényes vagyok vagy nem bírom a fájdalamt...fene tudja...Sajnos nekem a szülés semmiféle jó élménnyel nem járt és rettenetesen irigylem azokat akik átélték azt a semmivel sem hasonlítható boldogságot amiről beszélnek egy természetes szülés során!

Mivel én későn is szültem az első babám (36 éves voltam) megfogadtam, hogy ez az egyetlen gyermekünk lesz és kész. A párom teljesen elszomorodott és hónapokig könyörgött egy tesóért mígnem napi "veszekedéssé" lett a dolog. Persze azzal én is tisztában vagyok, hogy kell a tesó akár több is ( nekem is van és a páromnak is) és nem a gyerek ellen van kifogásom...sőt!! Simán bevállalnék többet is és a kisfiamat bárminél jobban imádom, semmit sem bántam meg, nem cserélném vissza a dolgokat.

Csak a terhesség és a szülés ne lenne....

Persze rögtön terhes lettem, bár nincs mire várnom a korom miatt, most a gyerkőcök között 26 hónap lesz ha szeptemberben jön a kicsi.

Nem sikerült legyőznöm a félelmeimet lassan 2 év elteltével sem. Nem tudom mi lesz velem a szülőszobán, nap mint nap eszembe jut bár az "könnyít" a helyzeten hogy itt egy lassan 2 éves lurkó aki mellett nem lehet sokat agyalni:-)

Egy problémamentesnek tartott terhesség koraszüléssel végződött a 31. héten: elkezdett szivárogni a magzatvíz, beindították a szülést, majd leesett a babám szívhangja, s császár lett belőle, végül öt hét a koraszülött osztályon. Nem túl ideális.

Még mindig elsírom magam, ha meglátok egy koraszülött-mentőautót.

Viszont én a kutyaharapást szőrével elvet vallom. Úgyhogy terveink szerint, ha letelik az egy éves várakozási idő (a császár miatt), gyorsan bevállaljuk a másodikat. Ha túl sokat várnék, gondolkonék, a kisfiam biztosan egyke maradna, azt pedig nem szeretném.

Ja, és nekem kb. húsz centis hosszanti hegem van a sürgősségi császár miatt.

Úgyhogy ha elfogadsz egy tanácsot, nem vársz soká.

Sajnálom, hogy ilyen rossz élmény maradt számodra a szülés:( Én természetes úton szültem, 4 óra 40 perc alatt meglett a kislányom az első fájástól számítva. A vajúdás nekem is pokolian fájt (akkor azokban a pillanatokban és is arra gondoltam, hogy csak ezt éljem túl, soha többet...), de amikor kibújt a kislányom és a hasamra tették, TÉNYLEG úgy éreztem, hogy akkor és ott azonnal újrakezdeném az egészet, olyan eufórikus állapotba kerültem, pedig nem kaptam semmiféle fájdalomcsillapítót.

A picikénk még csak 6 hetes, most megyek kontrollra és ha a doki mindent rendben talál akkor már el is kezdünk a kistestvéren ügyködni:) Lévén már én is 31 éves vagyok,nem akarok tovább várni!

Gondolj arra, hogy ez csak egy pár óra fájdalom az életedben, cserében pedig ott lesz egy kisember aki egész életedben kárpótol!

Ez nagyon jó kérdés. Én is pont ezen agyalók már pár hónapja 33 évesen.

Van egy gyöngyörű 5 éves kisfiam. Mindig szerettem volna két gyereket, de félek, ha belegondolok az egészbe:(:)

Nekem sem volt egy leány álom a szülés,mondhatni majdnem elvéreztem vissza maradt egy placenta darab.Idegbecsípődéssel szültem.akkor azt mondtam soha többet 5 hónap volt mire felépültem lelkileg, testileg 2.

Most pedig 8 hetes kismama vagyok,nem mondom hogy nem félek dehát talán azért mert rájöttem hogy a szülés nem komplikált mentes dolog.Elvileg annak kéne lennie,de ez sok mindentől függ,és sok mindenkitől.És a lánykámról nem is beszélve ő mennyire vágyik egy kistesója(most még)de olyan édes simogatja és puszilgatja a hasam.Nekem is és a férjemnek is van 2 tesója lánykámnak miért ne lehetne.Mert félek!Szerintem mindenki fél,de elmúlik!