Mennyi ideig tartott amig feldolgoztad traumatikus szuleselmenyedet? Mi, vagy ki segitett ebben? Hogyan tetted tul magad rajta? Mitol volt traumatikus a szules?

Az én szülésem története, lehet, hogy számomra traumatikus.

2010 november 2.-án befeküdtem a szekszárdi szülészet nőgyógyászatára,(magasvérnyomás miatt) ekkor 39 hetes terhes voltam. Alapból gyűlölöm a kórházat, de ez az idő amit ott töltöttem, maga volt a pokol, és most mégjobban gyűlölöm. November 7.-én kaptam oxitocint, de csak azért, hogy lássák, hogyan reagál a baba szívverése a fájásokra. Kb másfél órát volt rajtam így az NST. Majd visszamentem a kórterembe. Egy kis idő után éreztem, hogy a fájások nem múlnak el. Szóltam a nővérkéknek, majd ismét Nst-re raktak. A baba szívverése nagyon magas lett a fájásokkor, és megvizsgáltak, 2 ujjnyira voltam kitágulva, és azt mondták, kezdjük...

Pfff. Nah gondoltam itt most végem. Felhívták az orvost, aki megígérte, hogy bejön a szülésre, de ő majdnem, hogy letagadta, hogy egyáltalán ismer. Végülis igaza van, nem beszéltük meg, hogy mennyi pénzt akar a szülésért, ne is ismerjen. Az ügyeletes orvos egész normálisnak TÜNT.

Azt elfelejtettem megemlíteni, hogy túlsúlyos kismama voltam, s azóta is az vagyok, és ez a dolog szerintem megalapozta az ellátásom módját.

Megkaptam a beöntésemet, megborotváltak, mindezt olyan fancsali képpel tette a szülésznő, hogy majdnem lehánytam. Ezután felfeküdtem a szülőágyra, kb 17:30 körül. Hála Istennek a férjem hamar odaért. Iszonyatosan fájt minden, mondtam a páromnak, hogy szóljon valakinek, hogy szeretnék fájdalomcsillapítást, erre jött egy nővérke, akit épp megzavartunk ezzel a passziánszozásban, és nagyon bunkón odahúzta a gázt, s majdnem hogy azt mondta, hogy Ezt szívd... Kb 20:00-kor jött az orvos, megnézte az NST-s papírt, ahol látta, hogy nagyon felmegy a baba szívhangja, burkot repesztettek, majd szólt, hogy meg kell operálni, mert mekoniumos a magzatvíz.

Jött egy böhő műtös, látta, hogy kövér vagyok, s a nővérke nevetve mondta neki, hogy erről beszéltem...

Hát én akkor szívtam egy utolsót a gázból, mert ha kimondom amit gondolok, lehet meg is verem a kedves nővért.

Felvittek a műtőbe, kétszer mellészúrták a gerncérzéstelenítőt.Ezután a kedves dokibácsi mondta a másiknak, hogy segítsen neki lemosni a hasam, mert : "van mit lemosni". Ekkor kezdtem el érezni a gáz hatását is, így nyugodt voltam. A műtét végén azt kívántam, hogy minnél hamarabb mehessünk haza, mert nem bírom tovább. Sajnos més egy hetet eltöltöttünk a koraszülött osztályon is, mert a manócskám nem akart enni, és ha evett, kihányta. Az orvos, aki pedig nem jött be a szüléshez kedvesen mosolygott a folyosón, akárhányszor találkoztunk. Én nem mosolyogtam vissza. Ennek 3 és fél hónapja, nem tudom mikor fogom tudni elfelejteni.