Miert van annyi kismama, aki csaszarral szeretne szulni?

Vannak érvek és ellenérvek, pro és kontra. Aki császárral szült az természetes úton szeretett volna, akinek normális szülése volt, az meg azt mondja, a császáros szülés biztos könnyebb. Hogyhogy nálatok lehet választani?

Én természetes úton szültem, és a fájásokat már el is felejtettem (1 éve volt), de a kitolási szak nagyon nehéz volt, pedig minden rendben volt, és csak 20 percig tartott. Az aranyerem rosszabb volt, mint a gátsebem, és a kitolási szak még hónapok múltán is rémálmom volt. A férjem szeretne még egy babát, de én félek a második szüléstől. A császár egyszerűbbnek tűnik, de ott meg a felépülés hosszadalmasabb, és hát nem mondhatok véleményt olyanról, amit nem éltem át. Végülis az beavatkozás a természetesbe, és ijesztő is (kivéve ha programozott), mert általában valami komplikáció miatt műtenek. De szerintem a szüléstől sokan félnek, és ezért preferálják a császárt. Bár nálunk nem lehet választani.

Engem császároztak,de nem volt időm megijedni,olyan gyorsan történt minden.Nem is hallottam még olyat,hogy választani lehet,ez biztosan nem szabályos szerintem.Szóval sokaknak lelkiismeretfurdalása szokott lenni,ha nem sikerül simán szülni,én elfogadtam,hogy így alakult,a gyermekem élete múlott rajta.Aki meg azért választja,mert azt gondolja könnyebb,az csalódni fog,mert a fájdalom ugyanaz,és kb.2-3 hétig az ágyból is nehéz felekelni,állandó a fájdalom,és a babát ugyanúgy el kell látni.Minden szülés nehéz,akár így,akár úgy.

Egyszóval nem,nem könnyebb.

Nekem nagyon nagy babát jósoltak, de a feje különösen nagy lett, meg is ijesztettek vele, hogy baj van, már a 32. heti uh-n közel 100-as BPD-t mértek. Na én ettől annyira beijedtem, hogy rákérdeztem a császárra, de az én dokim azt mondta ez nem kívánságműsör :( Szóval sima szülésnek indult, de végül császár lett, sok oka volt, most nem sorolom fel. (de már arra is gondoltam, hogy lehet az én fejemben dőlt el a dolog)

Maga a szülés természetesen könnyebb császárral, nem érzel semmit a műtét közben. Viszont utána nehezebb, az első felkelés a poklok pokla volt nekem, meg még az első pár nap nagyon kínlódtam, fájt a sebem nagyon. Illetve a tejem is nehezen indult meg. Az első hétben kell segítség, mert nehéz a mozgás a babával főleg.

Én végig tudtam, hogy császár lesz, így arra készültem. Nem programozott volt, hanem éreztem valahogy, hogy az én fiam csakis császárral születhet. Én is úgy születtem.

Végig farfekvéses volt, amit a végén lábtartással tetézett, meg sikeresen belekakilt a vízbe, így másképp nem is születhetett volna meg. Nekem nagyon pozitív élmény. Tény, hogy az első felkelés nagyon rossz, de onnan már csak jobb jön. A 4. napon hazaengedtek, a 3. napon ömlött a tejem. Amikor mellém rakták a fiamat, semmi fájdalmat nem éreztem. Mondtam is a páromnak, hogy simán bevállalnám mégegyszer akár azonnal is.

1 hét után vehettem le a kötést, addig kicsit rossz volt felkelni, de utána már jól ment minden. Segítségem pedig egyáltalán nem volt, úgyhogy muszáj volt magam összeszedni, ellátni a fiamat, főzni, ha nem akartam éhen halni... 1,5 hét után már semmi bajom nem volt, csak kicsit lassabban ment a mozgás, újra be kellett edződnöm.

A fiam 16 hónapos, a heg nem is látszik...

Másfél éve a helyi (vidéki) kórházban eldöntötték, hogy császározni fognak, de én nagyon el akartam kerülni. Utánajártam, hogy az én esetemben máshol mi a gyakorlat és kiderült, hogy a kórházak nagy részében az én problémám nem indokolja a műtétet. Szóval éppen azon dolgoztam, hogy ne vágjanak, amikor összefutottam egy ismerős kismamával, aki büszkén újságolta, hogy programozott császárja lesz, mert fél a fájdalomtól. 2 nap eltéréssel szültünk, én normál úton (Pesten), Ő császárral. Én szülés után 2 órával vígan rendezkedtem a baba-mama szobában, és a 2 napos babámmal a saját lábamon sétáltam ki a kórházból. Neki komoly fájdalmai voltak a műtét miatt. De a szülés nem fájt neki.

Én abban hiszek, hogy hogy műtétre csak indokolt esetben kerüljön sor, ne legyen ez kívánságműsor.

Sajnos sok kórház teljesen automatikusan felajánlja pl. a 35 feletti nőknek a császárt. A mi kórházunkban egy orvos ki is fejtette, hogy a vagina örömszerzésre szolgál és nem szülésre, valamint minden gyereknek hétköznap fényes nappal kellene születnie, mert akkor teljes a személyzet.

Hát én nem tudom. Talán mindenki maga kell hogy érezze, mit is szeretne. Egy dolog azonban biztos, ha nem fenyegeti veszély, a gyereknek szüksége van a születés élményére.

nekem sajnos nem adatott meg a hüvelyi szülés élménye...és fajdalmai.... első sürgősségi császár volt,altattak,koraszülött lett a lányom,majdnem 1 hét után láthattam csak...fájt a sebem,fájt a lelkem...minden volt ez,csak csodás élmény nem. A második programozott volt,mert nem vállalták a kockázatot a dokik, a vérnyomásom is magas volt,irány a műtő.Akkor viszont érzéstelenítettek,aminek fél út közben kiment a hatása.... :S sírtam,jajgattam,jött a maszk és jó éjszakát. Hallottam felsírni a fiamat,láttam 1 másodpercre....de ezen kívül megint nem tudok ujjongani a boldogságtól.Tovább tartott a felépülésem mint elsőnek.Jobban fájt a sebem...gondolom minél több összenövése van az embernek annál nehezebb a gyógyulás is.Most várjuk a 3. babánkat.5 év kellett ahhoz,hogy meg győzzön a férjem.Nem a gyerek ellen voltam,de olyan trauma ért azzal az érzéstelenítős bakival,hogy megmondom őszintén,hatalmas erő kell,hogy legyűrjem a félelmeimet,és ne bőgjek percenként ha vissza gondolok rá. Viszont,megint érzéstelenítést fogok kérni,hátha sikerül végre egy normális császáros szülés!! Az altatás nagyon megviseli az embert,és a gyereket még inkább.

Szóval én irtózom a szikétől..és a műtő asztaltól,de a vágyam még mindig nagyobb a baba után,mint a félelmem.