Miért nem kér egy csomó nő érzéstelenítést a szüléskor?

Szia

Ahol én szültem ott császármetszésnél van érzéstelenítés egyébként nem adnak,nah jó ha fogadtam volna jó pénzért dokit tuti adott volna.Én szerettem volna,utána is jártam, aztán így jártam...kívül vágtak,belül szakadtam és belső varrásnál hiába a helyi érzéstelenítés rosszabb volt az a 20 perc mint az előtte lévő kb 3 óra...A kistestvért már másik kórházba fogom megszülni ahol adnak érzéstelenítőt és ahol nem egy üvegen keresztül mutatják pár percekre az apjának a saját egészséges gyerekét.

SZERINTEM ez nem "tökösség" kérdése! Nekem eszembe sem jutott, hogy kérjek! És nem azért, mert így akartam volna bármit is bizonyítani!

Egyszerűen nekem így volt természetes...és hiába volt óriási a fájdalom, egyáltalán nem bánom, hogy átéltem...sőőőőőőőőőőőt!!!

Ettől függetlenül mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy kér-e vagy nem...

Nyilván mindenki a saját döntését tartja normálisnak és a másik verziót kérdőjelezi meg!!! :D

Tudod nem használ mindig az érzéstelenítés, elnyújtja a szülést és ha rosszul kötik be, akkor pokolian fáj a hátad a szülés után.

Én nagyon rosszul jártam az első szülésnél. Én is nagyon féltem, hogy fájni fog, kértem hát az érzéstelenítést. Kb. fél óra alatt sikerült bekötni a csövet a hátamba az orvosnak, akkor is rossz helyre. Szanaszét szurkálta a hátamat és még csak nem is hatott az érzéstelenítés semmit. Szóval a végeredmény szerint: ülni nem tudtam rendesen a gátmetszéstől, állni sem mert nagyon le voltam gyengülve a 24 órás vajúdástól és feküdni sem, mert pokolian fájt a hátam (jelzem még vagy két-három hétig a szülés után). Soha többet EDA...

Nekem annyira fájt, mikor próbált a gerinc mellé bökni, hogy majd bele haltam, nem sikerült, vagy 5-ször próbálkozott. Könyörögtem, hogy hagyja abba.

A bökések helye még akkor is piszokul fájt, mikor a gátsebem már rég begyógyult.

Másodjára már nem engedtem a próbálkozást se.

Sok kh-ban nem adnak (hacsak nem vagy a doki tejelős magánpáciense, mert akkor persze mindent el lehet intézni fű alatt), sokszor meg hiába van előre megbeszélve, annyira gyorsan zajlanak az események, hogy már nem kerül rá sor.

Pl én az elsőt 2,5, a másodikat kb 1 óra alatt szültem meg (és örültem, hogy nem a kocsiban bújt ki, hanem beértünk a kh-ba, nemhogy még érzéstelenítővel vacakoltak volna).

És bár azt szokták mondani, hogy minél gyorsabb, annál intenzívebb a fájdalom, én mégsem bántam, hogy így alakult. Egyébként sem szándékoztam fájdalomcsillapítót kérni, mivel elég sok sérülést és műtétet megéltem már és tudom, hogy elég magas a fájdalomküszöböm, és hogy képes vagyok megőrizni az önuralmamat fájdalom esetén is (sŐt, én biztos rosszul vagyok összerakva, de valahogy akkor tudok a leghiggadtabb maradni, ha vészhelyzetben vagyok).

Szóval egyáltalán nem motivált semmiféle hősködési szándék, vagy "énmajdmegmutatom" érzület. Egyszerűen ezt tűnt természetesnek, és ha jobban belegondolok, engem talán még segítettek is a fájdalmak, mert minde negyes görcsnél azt szuggeráltam magamba, hogy ennyivel is közelebb vagyunk a végéhez, hogy minden fájással kijjebb van és hamarosan megölelhetem.

Azt hiszem, az is zavart volna, hogyha elveszítem a kontrollt, vagy legalábbis az ellenőrzés lehetőségét a testem fölött, márpedig zsibbadt alféllel nem tudom hogy lehet nyomni, valahogy olyan idegennek tűnt számomra a gondolat, hogy nem működnék közre.