Hogy éltétek meg a szülést és a vajúdást? Gyorsan teletek a percek, órák, vagy inkább vánszorogtak?

Jó hogy feltetted ezt a kérdést. Én eddig két babát szültem, és nagyon nem mindegy a hozzáállás. Az elsőt 26 óra alatt, a másodikat 4,5 óra alatt. Mindkétszer az utolsó 4 óra kétperces fájásokkal telt.

Viszont elsőre végig magammal voltam elfoglalva, hogy "mennyire fáj". Másodjára sokat készültem, és olvasgattam a szülés lélektanáról. Így a fájások alkalmával arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy most megy előre a babám. És magamban biztattam is, hogy "ez az, menjél, előre!", meg ilyenek. Sokat számított. Nem hiszem, hogy másodjára kevésbé fájat (érzéstelenítést nem is akartam, tehát nem volt), de mégis más lett a szülésélmény.

Ha befelé figyelsz, eszedbe sem fog jutni, hogy mennyi ideje vagy már ott. Szerintem ez a kísérőnek nehezebb lehet. (Drága férjem végig kitartott velünk :o)

Szép szülést Neked!

Én 13 órát vajúdtam és nekem gyorsnak tűnt.

Csak csodálkoztam,hogy már jön a reggeli váltás.

Amíg nem voltak erősek a fájásaim, addig szinte meglepődtem azon, hogy hogy rohannak a percek. Aztán beindult a nehezebbik része, akkor azt hittem soha nem lesz vége a napnak! Úgy éreztem, hogy egy fájás egy örökkévalóság.

De csak vége lett, és az eredménye egy édes kiscsaj, aki ma már 7 hetes! :) S igazán csak vele repül az idő!

5 órát vajudtam, közben beszélgettem és ha unatkoztam, magamat fotóztam a telefonommal, vagy a folyósón sétáltam. Az egyetlen, amire emlékszem, hogy a fáradtság teljesen kiment a szememből, pedig egész éjjel ébren voltam. Legközelebb könyvet is viszek magammal, valami jó regényt, az leköti a gondolataimat. Szóval nem vánszorgot az idő.

Császárral szültem, a szülésről nem tudok nyilatkozni.

én 4 órát vajúdtam, kitolással, mindennel együtt. esküszöm a homeós bogyókra, amiket a 36. héttől szedtem, pikk-pakk tágultam, mi szinte végig nevetgéltünk a férjemmel,a dokimmal és a szülésznőmmel, fényképezkedtünk.

az az egyóra volt durva, amíg 2 ujjnyiról kitágultam teljesen és jött a kitolási szak, az csak fárasztó volt, de hamar kint volt a babám.

Nekem este 8-kor kezdődtek a fájások, 10-től 5-percesek voltak. Mivel befektettek aznap terminustúllépés miatt, így éjfélkor szépen kisétáltam megkérdezni az ügyeletes dokit, hogy ez már az-e :) :), vagy csak jósló fájások. Mivel nem tágultam, így visszaküldött aludni (jó vicc), hogy majd a reggeli vizitnél nézessem meg magam újra - na az az éjszaka irtó hosszú volt!

Reggel fél nyolcig küzdöttem az 5-percesekkel. Akkor megvizsgáltak, és röptében küldtek is a szülőszobára, mondván, 4 ujjnyira nyitva van, mindjárt kiesik a gyerek. Innentől repült az idő, kíváncsian és izgalommal figyeltem az eseményeket, majd 10.10-kor megszületett a fiam.