Miért mondja (majdnem) minden természetes úton szült nő, hogy a császáros társaik a kórházban hogy szenvedtek, meg nemhogy a babát, magukat is alig tudták ellátni? Ez akkora marhaság!

Az első babám természetes úton született, a második császárral. Ég és föld a különbség, én nem vagyok egy hisztérika, de azt hittem besz@rok vagy 3 napig minden mozdulatnál. Ha nem lettem volna "fasza" csaj, ordítok, reggeltől estig. Pedig első alkalommal volt gátmetszés, repedés kívül belül, de már másnap ültem és nem akartam belepusztulni.

A császárba meg három napig bele akartam, és még most sem értem, hogyan fájhatott ennyire.

Sosem fogom megérteni, hogy valaki még ezért súlyos százezereket fizet a dokinak:S

császár volt nekem is, az elsőnél borzasztóan elhagytam magam, mert senki nem mondta, hogy miután kiment az érzéstelenítő, akár ugrabugrálhatok is, akkor sem lesz semmi bajom. Volt is fájdalmam, mikor lábra állítottak meg utána napokig szédelegtem.

A msáodik császár után már tudtam, hogy ez így van. 8 órával a császár után már egyedül cuccoltam át az őrzőből a szobába magamat meg a gyereket. nem jártam görnyedten, nem volt fájdalmam. Semmi.

persze volt szobatársam, aki természetes úton szült, és még 3. nap is szenvedett, mert kivérzett, meg egy csomó nyavajája is volt. Egy igazi evoluciós zsákutca, ahogy mondani szokás. De ő szerintem alapból ilyen. Tök mindegy császár lett volna, szülés vagy csak kipenderült volna belőle a gyerek, ő nyavajgós, olyan bajokkal terhelve, amikről nem is hallott normális ember.

Én mindkétszer természetesen szültem - nagyon könnyen.

A 2. szülés után engem is a császáros elfekvőbe vittek, mert nem volt még szabad szoba. Éjjel hoztak két császáros kismamát velem szembe. Amit én láttam:

- csendesen elvoltak, néha szisszentek, kértek fájdalomcsillapítót.

- amíg mellettem végig ott volt a babám, addig nekik a párjaik mutatták meg telefonon, illetve fényképezőn, h így néz ki a gyermekünk, mert nem lehetett velük - ez is megható volt, h a fénykép láttán ott ujjongtak, és örültek, de az igazi örömük másnap volt, amikor hozták kézbe a babákat

- katéterkiszedés, mosdatás ott, mindenki előtt.

- a felülés nehézkesen ment az egyiknek, a másik dicséretre méltóan könnyedén felült, felállt, szoptatott

Én ezt láttam. Egyáltalán nem mondok rájuk semmi rosszat. Én könnyen, vágás, varrás nélkül szültem. Kakilni, pisilni, ülni sem volt rossz.

Viszont egy életmentő császárra bármikor rábólintanék én is, ha másképp nem menne. A "megrendelt" császár nekem sem fekszik, bár nem ítélkezem.

A kérdezőnek pedig kitartást! Azt nem írtad, hogy miért kell császározni, de nyugi! biztos, hogy jól fogod mindvégig bírni! ;)

Kedves kérdező,

Ez egyedül alkat kérdése! Barátnőm császárral szült, én természetesen 3 hónap különbséggel és mindketten ugyanazt vontuk le: fáj, fáj, de nem olyan gáz.

Különbségek (nyers tények :)) : én szülés után pár órával már jártkáltam, igaz kicsit úgy mint amikor Bambi járni tanul, ő csak másnap kelt fel.

Én nem tudtam ülni rendesen két héig, csak féloldalasan, ő meg már másnap tudott.

A sebek mindkettőnknek fájtak (nekem is volt párcentis gátsebem) de kibírható volt.

Ja, ő inkább a fasza csaj kategória, én meg egy tűszúrástól is félek :))

Egyébként való igaz, amikor én voltam kórházban, láttam császáros anyukát is napokig döcögni és sírni hogy jajdefáj, de ugyanezt sima szüléses anyukával is.....nem vagyunk egyformák :)

Sok szerencsét és boldogságot!