Császármetszés után természetes szülés vagy Császármetszés megint?
Már van egy babám, aki császármetszéssel született, mert nem tágultam. Még csak félidős vagyok de dokimmal beszéltem, hogy hogyan "kellene" szülnöm. Azt mondta ő mindkettőt támogatja, ha császármetszéssel szeretném, akkor tud kiállítani igazolást róla.
Őszintén rettegek a hüvelyi szüléstől. Múltkor indítottak, nem tágultam semmit és este 5kor már mondták császár lesz de nem volt szabad műtő így hajnali 1kor császároztak meg. Szörnyű élmény volt, maga a tudat, hogy hiába vajúdok nem tart semerre sem, ezenkívül elégge hisztis is voltam (sajnos alacsony a fájdalomküszöböm). Emiatt szégyellem is magam, azt is, hogy nem tudtam megszülni és azt is, hogy a következőtől is félek.
Az is bennem van, hogy fiam 1.5 éves lesz maximum mikor születik a pici és félek másokra hagyni. Nagyszülők nagyon messze vannak, így csak ismerősök vagy barátok vannak akik tudnak rá vigyázni de félek, hogy nem viselné az altatást és az etetést túl jól (másokkal nem nagyon eszik).
Szerintetek melyik lenne a jó döntés? Esetleg van pozitív vagy akár negatív történetetek császár utáni hüvelyi/császáros szülésről?
a szülésed kimenetelének mi köze a már meglévő gyerek etetés/altatásához?
Nagyszülők messze, csak ismerősök, barátok vannak... Apa?
Egyébként nálunk nem engedik autómatice az újabb császárt. Hiába volt az első az, a másodikat meg kell próbálni természetesen szülni.
Nekem 2,5 év van köztük. Az első császár, a második természetes szülés volt.
Számomra a természetes 1000x jobb volt, mint a császár.
Én csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy ne szégyelld magam. Mi az hogy nem tudtad megszülni? Hát ki hozta világra azt a gyereket, én?
Ezt tedd helyre magadban mert nincs igazad, sem okod a szégyenre. A félelem meg normális emberi érzés.
Ezek alaptalan vádak saját magaddal szemben.
A kisfiadra meg annyit, hogy ne szégyellj itt sem segítséget kérni. Az a nagyszülő is elutazhat hozzátok pár napra és vigyázhat a fiadra. Ha jó velük a kapcsolat nem értem miért nem szeretnéd. Biztos, hogy nem csak veled tud elaludni, megtudná oldani bárki aki akarja. Ez csak a te fejedben van. Ha holnap után véletlen kórházba kerülnél hetekre, kénytelen lenne mindenki alkalmazkodni a helyzethez. Nyilván megkell oldani mert szülésre nem viheted magaddal.
Ez tény. Tehát meg kell oldani ha szeretnéd ha nem.
Ha félsz a sima szüléstől és van módod császárra és attól nem félsz annyira akkor szívfájdalom nélkül válaszd azt. Ettől ugyanolyan ember vagy mint mindenki más. Ne ostorozd feleslegesen magad. Nincs igazad.
Én se értem, hogy a meglévő gyerek etetése/altatása hogy jön ide? Ha császároznak is bent vagy jó ideig a kórházba. Nálunk ugyanannyi ideig. Tehát segítségre szükséged lesz mindenképpen. Főleg ha megszületik a második, nem lesz sétagalopp. Egyedül nem fog menni olyan egyszerűen két ilyen pici ellátása. Ha azt mondom kegyetlen nehéz, még ez sem fejezi ki igazán. Apuka amúgy?
Az első császáros volt nálam, második természetes szülés, 23 hó különbséggel. Nem volt gond, a saját lábamon mentem át a szülés után, egyből megkaptam a picit és eltudtam látni. Nekem nem ment volna egy műtéti heg, stb. a kis korkülönbség mellett. :\ Bár nyilván, ha muszáj. Azt választ egyébként amit igazán szeretnél belül, ha van lehetőséged választani.
Apa mindent meg tud csinálni, sokszor ő altatja, eteti, pelenkáz tehát ő simán el van vele. Maga az altatás azért "zavar", mert a nagyszülők minden kis neszre ugranának. Ő pedig van, hogy felkel, motyog egyet magában vagy nyög egyet és alszik is vissza. Tuti bemennének hozzá, amivel kizökkentik teljesen na szóval így remélem érthetőbb. Illetve az esti fektetés sem mindegy hogy zajlik nála ezért nem merném másra rábízni csak apára. A nappal az sima, bárki el lenne vele. Az etetés a problémás. Nagyon ingerkereső gyerek, ha valami új helyen vagyunk akkor pl nem is eszik szinte semmit. Nagyszülőknél mikor ott alszunk akkor ez mindig nagy probléma. Nyilván addig még nő, változhat, de jelenleg ez a helyzet.
Ha állít ki doki igazolást a császárról, akkor azt figyelembe veszik itt és lehet valamennyire "egyezkedni" is. Hogy pl megpróbálni a természetest, de x idő után császár.
Amúgy nekem a császárral nagyon pozitív élményem van. Felkeltem és nem fájt, simán mozogtam nem volt gond. Úgyhogy nagyon jól éltem meg.
Tudom hogy a természetes hosszabb távon mindenképpen jobb, de nagyon félek, hogy megint tök feleslegesen szenvedek. Szörnyű érzés volt állandóan hallani, hogy nem halad semerre és mikor végre kimondták a császárt akkor is 8 órát pluszban szenvedni mert nincs műtő. Igazából ez az ami rossz élmény volt.
Azért nem tágultál, mert indítottak. Annyi ilyen van. Csak ki kellett volna várni, míg magától elindul.
Te pszichésen nem vagy kész a természetes szülésre - ami érthető. Én a hypnobirthing tanfolyamát csináltam meg és nagyon hasznos volt. Gyakorolni kellett a szülésig a technikákat, de ott aztán elő tudtam hívni. Ajánlom neked!
Nekem csak egy gyerekem van, így második szüléssel kapcsolatban nincs közvetlen tapasztalatom, de barátnőmnek két császára volt. Az első sürgősségi, de azért mert ott is gyorsítani akarták a folyamatokat oxival, és leesett a baba szívhangja(ahogy az esetek nagyon nagy százalékában). A második programcsászár volt, viszont azután olyan összenövései lettek, hogy még 10 év után is sokszor fáj az oldala, dereka. Pedig látszólag a műtétnél és utána minden rendben volt.
Szóval nem tudhatod, hogy mi lesz neked a második után.
Az apja megoldja az altatást meg az ellátást azzal nincs gond, maga a szülés napja ami problémásabb inkább, de valószínűleg igazatok van, csak én gondolom/aggódom túl.
Igen, tudom, hogy természetesen jobb lenne szülni, de valószínűleg az első szülésemen tényleg nem vagyok még túl (pedig azt hittem, hogy igen).
Igazából megpróbálni meg szeretném, csak egyszerűen félek, hogy megint az lesz, ami múltkor. Tuti, hogy első szülésnél nem akart megszületni a pici, a méhszájam teljesen fent volt és kemény is volt. A ballontól igaz tágultam de utána semmit sem az oxitól és a baba sem jött lejjebb. Konkrétan semmi sem történt az indítás alatt. Nagyon fáradt is voltam mert este nem aludtam max 1 órát így már a fájások között délután 1-1 percre bealudtam.
Valószínűleg fel kellene dolgoznom az első szülést. Második császártól csak amiatt félek, hogy itt lesz a nagy. És az elsővel azért tudtam pihenni de a második mellett nem igazán fogok majd tudni. Meglátjuk, még majd beszélgetek a dokival erről, meg olvasok pozitív vbac sztorikat hátha erőt merítek belőle.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!