Hogy lehet kibirni a kórházban?

Gondolj arra, hogy ezekben az időkben tudsz igazán a kisbabával kettesben lenni és foglalkozni vele. Neki nem adatik meg az mint az elsőnek, hogy csak rá tudsz majd koncentrálni.

Én egy ölelést küldök. Én annó már a zoknimat húztam, hogy megyünk haza, amikor beszólt a nővérke, hogy besárgult a baba, maradni kell még. Ott bőgtem az ágyon egy fél pár zokniban... :(

Gratulálok a picibabához, és hát igen nehéz, de minden nappal közelebb a hazamenetel!

A kényszer nagy úr, tartja a mondás. Fogösszeszorítva lehet ezt kibírni. Ha ez biztat, akkor visszagondolva csak egy elmosódott emlék lesz. Én 2 hónapot voltam bent szülés előtt, másfelet utána, itthon pedig várt minket a 4 éves nagytesó. De alighogy haza jöhettünk, mennünk kellett másik kórházba újabb 2 hétre. Az adott helyzetben semmi nem segít, szar érzés, de muszáj, választási lehetőség nincs, ezért csinálni kell. Próbálj meg pihenni, ha nincs veled egész nap a gyerkőc. Telefonáljatok sokat a nagytesóval, ha tudják, vigyék be, hogy találkozhassatok. Kitartást! De hidd el, hogy jobb, ha időben észrevették, hogy baj van és kezelik, mintha elsiklanak valami felett. Mi sajnos ezt megtapasztaltuk.

Én csak öt napot voltam bent, de a második éjszakától kezdve folyamatosan bőgtem és haza akartam menni. Semmi nem segített, csak ki kellett bírni :( kitartás ❤️

Amikor egyik nap azt hittem, hogy mar mehetunk haza (rólam már a karszalagot is levették), de kiderult hogy még egy napot bent kell maradni a baba miatt, én is elsírtam magam. Pedig nem volt annyira rossz, meg is lepődtem magamon, de akkor éreztem, milyen megterhelő lelkileg mégis. Kitartas, vége lesz ennek az 5 napnak is!

Muszájból bírja ki az ember... nekem csak a kötelezőt kellett bent tölteni, de ott is úgy pörögtem a második gyerekkel már, ahogy csak tudtam, hogy véletlenül se tartsanak bent. (Az elsővel nekem traumatikus élmény volt a kórház) Ettem-ittam, fejtem, minden, hogy senki se kössön belénk, mindig széles mosollyal fogadtam mindenkit, hogy minden szuper és takarodjanak is tovább és vizsgálgassanak mást. Nagyon hiányzott a nagyobbik gyerekem is, és addig tartottam magam egyben erőn felül, amíg bent voltunk, hogy kiálljak magamért, meg a kicsiért. De otthon bőgtem, mintha nem lenne holnap. Ha sárgaság vagy bármi miatt bent kellett volna maradni, akkor is max ezt tudtam volna folytatni. Sajnos csak együttérezni tudok. Nem tudom, mikor vált ilyen túlélős kiképzéssé a frissen szült nőknek, az első pár kórházi nap, de undorító, mert ilyenkor lenne igazán szükség mindennemű támogatásra. De jobb lesz. Erős vagy és képes vagy rá. Ha tudnék küldenék energiát is hozzá. Kitartást kérdező!